Bármennyire közhelyesek is, imádjuk azokat a történeteket, amikor a gyengének, teljesen esélytelennek tartott versenyzők diadalmaskodnak a biztos befutónak gondoltakkal szemben. Azt különösen szeretjük, ha a kedvencünk nehezebbnél nehezebb, már-már leküzdhetetlennek tűnő akadályokon verekszi át magát a végső diadalhoz vezető úton. Arslan Saddique története pont ilyen.
Alig bírtam elviselni az éhséget. Elmentem a boltba, és azt mondtam: »Kérem, kérem, fogadja el a rúpiáimat, és adjon valamit ennem«. Azt mondták: »Sajnáljuk, ezt nem tehetjük«
– mesélte az Arslan Ash néven pár órával később világhírűvé váló 23 éves fiatalember, aki a valutaprobléma miatt két napon át csak vizet tudott inni a tokiói Haneda reptéren
Reggel még éhezett, estére 13575 amerikai dollárral (körülbelül 4 millió forinttal) lett gazdagabb. És hamarosan nemzeti hős lett.
Orvosnak szánták, de bunyós lett
Arslan Ash – nevezzük így, mert ezen a néven vált ismertté – egy középosztálybeli családban nőtt fel a 11 milliós Lahorban, Pakisztán második legnagyobb városában. Szülei orvosnak szánták, sokáig kitűnő tanuló volt, mégis letért a számára kijelölt útról, ugyanis akadt valami, amiben sokkal tehetségesebbnek tűnt másoknál: ő maga is úgy érezte, hogy világklasszissá válhat egy olyan dologban, amire a világ nagyobbik részén sanda szemekkel néznek. Pakisztánban pedig egyenesen bolondnak gondolták a pályaválasztása miatt.
Anyám azt mesélte, már négyévesen a szemben lévő játékterem küszöbén aludtam néha. Annyira játszani akartam, hogy alvajáróként átsétáltam éjszaka az ágyamból
– anekdotázott többször Arslan, akit már akkor a verekedős játékok érdekeltek igazán.
Harminc pluszos fejjel szédítő belegondolni, hogy az első Tekken már 25 éves volt az idén. A Namco-sorozatnak az áttörést hozó Tekken 3-nál pedig csak egyetlen évvel idősebb Arslan.
A Mortal Kombat II mellett ez volt az a verekedős játék, aminek az árkádgépein a világon mindenhol elkoptak a gombok. És a PlayStation-kontrollereket is a Tekken 3 miatt gyilkolta sorra a világ kamaszkorú populációjának főleg hím fele.
De akkor, ott a kilencvenes évek végén a fene se gondolta volna a zuglói panelekben, a teljes hétvégékre elbarikádozott piliscsabai házakban, hogy még Pakisztánban is az a program, hogy újra és újra péppé verik egymást virtuálisan. Vagy hogy csóró muszlim fiatalok is órákon keresztül tökéletesítik a Hwoarang, Jin, Yoshimitsu és Bryan kombóikat a világ túlfelén.
Azt meg aztán tényleg senki nem látta előre, hogy évek múltán dollármilliókat forgató biznisz lesz az esport: igazolt sportolókkal, sztárokkal, legendákkal. 2019-ig pedig azt nem hitte el senki, hogy pont Pakisztánból töri meg valaki a dél-koreaiak dominanciáját, és ülhet fel a Tekken-világ csúcsára.
Házi barkács a sikátorokban
Az esportban – legyen szó bármelyik játékról – a leggazdagabb országok dominálnak, érthető okokból. Közülük is kiemelkedik Dél-Korea és Japán, igaz, a élbolyban megtalálhatók az amerikai és az európai versenyzők is. Úgy lesz egyre keményebb a harc, ahogy nő az esport tábora. De a koreaiak egy külön kasztot alkotnak: korán ébredtek, nagyon ráfeküdtek az esportra, és több játékban is a mai napig verhetetlennek tűnnek.
Talán mindenki el tudja képzelni, milyen körülmények között gyakorolhatnak a dél-koreaiak. Ehhez képest Pakisztánban így néz ki egy edzés:
https://twitter.com/Imran_khan114/status/1197562293464240131
Arslan berobbanása után vloggerek mutatták be a pakisztáni városok játéktermeit, ahol kézzel gyártott gépeken nyomják a Tekkent koszos sikátorokból nyíló lyukakban. Arslan is egy ilyen teremben edzett napi 8–10 órát éveken át, amikor tizedik osztályosként elindult az első országos pakisztáni versenyén – és nyert.
Közben nézte a nagy nemzetközi versenyeket, de állami támogatás és szponzorok nélkül távoli álomnak tűnt, hogy eljuthasson bármelyikre is. Azonban a sorozatos győzelmeit látva összefogtak a barátai, és összedobták neki a pénzt: Arslan Ash 2018-ban Ománba utazhatott az első nemzetközi versenyére. Nem nehéz kitalálni, mi történt.
Nem csak a Tekken 7-ben lett első, hanem mellékesen negyedik helyezést ért el a King of Fightersben, egy másik verekedős játékban is.
A világ császára
Az EVO a verekedős játékok világbajnoksága. Van egy kisebb verseny Japánban, de a csúcsrendezvényt Las Vegasban tartják. Az előbbire – Fukuokába – idén februárban Arslan négy átszállással, vízumgondoktól gyötörten (emiatt ragadt két napra a Hanedán) érkezett meg az utolsó pillanatban, éhesen és kialvatlanul. Aztán szinte megingás nélkül végigverte a világelitet úgy, hogy arra senki nem számított.
Most már illene megmutatni, mi is az a Tekken, úgyhogy itt az EVO Japan döntője, ahol Arslan viszonylag simán verte meg a Fülöp-szigetekről érkezett AK-t.
Arslan lett az első dél-ázsiai, aki nyerni tudott az EVO 23 éves történetében. Ezzel még nem volt vége a diadalmenetnek: eltelt fél év, és elutazott Las Vegasba.
A fiatal pakisztáni a döntőig menetelt, ahol a világ legjobbjának tartott Jae-Min Bae-vel, azaz Knee-vel került szembe. Arslan korábban már kétszer megverte kisebb versenyeken Knee-t, de az EVO-döntő azért egy egészen másik szint. Világszerte 200 ezren követték élőben, ahogy Arslan harmadszor is megveri Knee-t (Kazumival) egy nagyon kiélezett meccsen.
Mindent édesanyám imáinak és Allahnak köszönhetek. Áldottnak érzem magam, amiért ennyi mindent elértem. Minden eredményemet 80 százalékban anyámnak köszönhetem
– nyilatkozta később Arslan, aki hívő muszlimként a meccsei szüneteiben is imádkozik. Az újabb 14 ezer dolláros nyeremény bezsebelése után pedig édesanyjának is meghálálta a támogatást: a megözvegyült nőnek többé már nem kell dolgoznia, a fia tartja el a tekkenezésből, akit egyébként időközben leigazolt az egyik legtőkeerősebb esport szponzor, a Red Bull.
Arslan híres emberként tért haza: híradók szóltak róla, megállítják az utcán, idegenek gratulálnak a rokonainak, mutogatják a házukat. Lényegében nemzeti hőssé vált egy olyan dolog miatt, aminek a létezéséről korábban a pakisztániak 99 százaléka nem is tudott.
Arslan Ash: Sajnálom, srácok
Ekkorra már mindenki arról beszélt tekkenes körökben, hogy Arslan nem jöhetett a semmiből. Valaki csak úgy válhat ennyire kiemelkedővé, ha volt kivel edzenie. Sokan már kifejezetten pakisztáni Tekken-stílusról beszélnek, ami eltér attól, amit a koreaiak, a japánok vagy az amerikaiak játszanak.
Két dolog miatt maradhattak 2019-ig radar alatt a pakisztániak: egyrészt nem volt pénzük nemzetközi versenyekre utazni, másrészt főleg offline játszottak, miközben a többiek online püfölték egymást. Így fejlesztethették ki – lényegében titokban – azt a játékstílust, amivel Arslan meglepett mindenkit.
Arslan menetelésével azonban fény derült a titokra, és azóta a topjátékosok Pakisztánba zarándokolnak edzeni. Knee decemberben járt Lahorban, de a világranglistát jelenleg vezető japán Chikurin is napokig tekkenezett Pakisztánban.
A pakisztániak számára pedig kinyílt az esport világa. Awais Iftikhar (Awais Honey) már szintén beverekedte magát a top 10-be a világranglistán Arslan mellett, a top 50-ben pedig már hatan szerepelnek.
A pakisztáni csoda persze nem tarthat örökké: most, hogy felkerültek a térképre, és elkezdték kiismerni őket, a koreaiak és a japánok visszavágtak. A 20 topjátékos meghívásos versenyén, a 250 ezer dollár összdíjazású Tekken World Tour Finalsen például egyik pakisztáni sem jutott a legjobb nyolcba. Négy koreai, három japán és egy amerikai harcolt az elsőségért. Awais Honey szerepelt a legjobban, Arslan csak a 17.-20. helyen végzett. Annyit posztolt utána Twitterre, hogy sajnálom, srácok.
I am sorry guys
— vSlash | RB | Arslan Ash (@ArslanAsh95) December 8, 2019
Majd egy nappal később hozzátette, hogy már minden rendben, és mostantól még keményebben fog edzeni.
Kiemelt kép: Joe Buglewicz / AFP
