Ma már akkor is csodálatos helyeket fedezhetünk fel, ha az országutak helyett a Google Mapsen rójuk a kilométereket. Az ilyen barangolások közben viszont akadnak olyan pillanatok, mikor azt hisszük, hibás a rendszer, mert egyszerűen lehetetlen, hogy az a hely ott legyen, ahol. Az egyik ilyen a washingtoni Point Roberts városa, ami egy kis darab Amerika, ami Kanadában rekedt.
A város bő 30 kilométerre fekszik Vancouvertől délre egy kis félszigeten, közvetlenül a 49. északi szélességi kör alatt. Ez a szélességi kör hivatott jelezni azt a választóvonalat, ami Minnesota államtól nyugatra Kanada és az Egyesült Államok határát jelenti. Elméletben nehéz elképzelni ennél tökéletesebb és praktikusabb határvonalat, de az eset megmutatja, hogy egy látszólag egyszerű diplomáciai döntésnek milyen komoly hatásai lehetnek még évtizedekkel később is.
Mikor 1846-ban megállapították a két ország közötti határokat, az a bizonyos 49. szélességi kör átvitt értelemben lemetszett egy apró darabot egy kanadai félszigetből, ami így a szabályok szerint az Egyesült Államok ölébe hullott. A jelenség hivatalos megnevezése pene-exklávé, ami leegyszerűsítve konkrétan azt jelenti, hogy a kérdéses terület nem különül el teljesen az ország törzsterületétől, így annak eléréséhez más országokon kell keresztül haladni. Jelen esetben Point Robertsbe Kanadán át vezet az út, ami a helyieknek nem kevés fejfájást okoz, miközben a város igazi kuriózummá vált a világutazók szemében.
A halban és rákban gazdag vizeinek köszönhetően így is jó szolgálatot tett az Egyesült Államoknak a határok véglegesítése után, még úgy is, hogy mindenekelőtt stratégiai támaszpontként funkcionált. 1908-ban némileg meglepő módon a földet az amerikai kormány izlandi felmenőkkel rendelkező telepeseknek adta, ennek tiszteletére emlékművet is avattak már a korábban itt élő izlandiaknak a város legrégebbi temetőjében. Ma a helyet többnyire munkások lakják, a legutóbbi adatok szerint körülbelül 1300-an, de rajtuk kívül százával találni itt kopasz sasokat, a vizek pedig nyaranta tele vannak kardszárnyú delfinekkel. Ezen kívül sok érdekességgel tényleg nem tud szolgálni a település. A városba legtöbben a vancouveri agglomerációból érkeznek, ahol közel 2,5 millió ember él. Ők viccesen azt szokták mondani, minden Point Robertsben töltött alkalom egy nyaralás számukra.
A város az amerikai határtól 40 kilométerre helyezkedik el, így egyáltalán nem lehetetlen az anyaországba való átjárás, viszont bármilyen hihetetlen, a város peremén ugyanúgy határellenőrzésen kell átesnie az utazóknak, hiszen a szélességi kör értelmében itt is fellelhető a kanadai-amerikai határ. Ennek következtében rendszeres, hogy a határ mindkét oldalán tömött sorokban várakoznak autókban a helyiek, akik viszont egyszerűen nem tehetik meg azt, hogy a kellemetlenségek elkerülése végett egyáltalán ne hagyják el a várost.
Úgy is lehet nézni, hogy ez a világ legbiztonságosabb helye, mert nagyon-nagyon szigorú ellenőrzés után lehet csak belépni ide.
Ezt Kathryn Booth mondja, aki 2009 óta lakik a városban, és azóta a helyi közösség meghatározó tagja lett. Korábban arról mesélt, hogy a város életét teljes egészében a határ határozza meg, amit talán a legjobban az fejez ki, hogy az idelátogatók igen gyakran mondják azt, hogy olyan a város, mint egy hatalmas rendőrőrs.
Ami viszont a turistáknak különlegesség, az a helyiek számára igazi senkiföldje. A mindennapos határátkelés alapból megnehezíti mindenki dolgát, főleg akkor, ha nem Kanadában, hanem az Egyesült Államokban akad elintézni valójuk. Így marad az az opció, hogy a lakosok helyben boldoguljanak, azt viszont túlzás lenne állítani, hogy ehhez adottak lennének a feltételek.
Nem a legkönnyebb dolog itt megélni. Nem lehet azt mondani, hogy reklámoznánk magunkat, mert nincs itt semmi reklámoznivaló. De az emberek nagy része nem is akar fejlődést.
Ezt egy másik itt élő lakos nyilatkozta, és ebből a pár mondatból látszik, hogy a helyiek nagyon is elégedettek a település jelenlegi helyzetével. Amellett viszont kitart, hogy a helynek biztosítani kell munkahelyet a felnőtteknek és iskolát a gyerekeknek. A szokatlan földrajzi helyzet ugyanis elég furcsán tudja alakítani a napirendet. A városban működik általános iskola, de harmadik osztály után a tanulók a washingtoni Blaine-ben folytatják a tanulmányaikat, ami 80 kilométerre található a várostól az Egyesült Államok területén.
Ezek az iskolabuszos túrák napi négy határátkelést foglalnak magukba, ami szintén ismerős lehet azoknak, akiknek az orvoshoz van időpontjuk, vagy az okmányirodába. A határon való vesztegelés azonban nem veszi el azok kedvét, akik például csak a szomszédból ruccannának át. Az idetévedő turisták mellett a legtöbben érthető módon Kanadából érkeznek, de nekik a bakancslisták kipipálása mellett sokkal praktikusabb okuk van erre. Lehet a város bármilyen különleges és bájos, nem emiatt várnak az emberek hosszú sorokban a határon, hanem azért, mert a Point Roberts-i üzletekből sokkal olcsóbban beszerezhetnek mindent, mint otthon. Még ha ez csak egy nagyon apró szelete is,
És van még valami, ami igen csak jól jár a város furcsa elhelyezkedésével, ez pedig nem más, mint az Egyesült Államok szövetségi tanúvédelmi programja. Hivatalos információ természetesen nincs erről, de rengeteg pletyka kering arról, hogy a hatóságok előszeretettel telepítik ide azokat az embereket, akiknek olyan halálos veszélyben volt az életük, hogy kénytelenek voltak teljesen a nulláról kezdeni mindent.
Ehhez pedig keresve sem lehetne jobb terepet találni, mint Point Roberts, ahova egyes híresztelések szerint már több tucat ember költözött a program keretében. Ahogy az már elhangzott, a városba csak fokozott biztonsági ellenőrzések után lehet bejutni, és folyamatosan ott nyüzsögnek a törvény emberei, így elenyésző az esélye annak, hogy bárki megkockáztatja, hogy itt kövessen el bűncselekményt. Tracy Evans, a helyi golfklub elnöke azt mondta, biztos benne, hogy a tanúvédelemről szóló mesék igazak, és a város hemzseg az új személyazonosságot kapó emberektől.
A legtöbb szomszéd története elég különös, már-már gyanús, és a legtöbben elég maguknak valók. De ha olyan helyzetbe kerülnék mint ők, én is ide jönnék, ez a legjobb hely ilyen szempontból.
Egy másik helyi lakos csak nevet a feltételezésen, de azért felelevenít egy történetet, mikor egy városi rendezvényre kivitte a fényképezőgépét, pár ember pedig szabályosan menekült a közeléből, hogy még csak véletlenül se készüljön róluk egy kép sem.
Jobban elemezgetve a helyzetet bizonyára találnánk még rengeteg pozitívumot és negatívumot is, egy dolog azonban biztos: ez a város létezik, és ebben a formában létezik. Egy konkrét példa arra, hogy a meggondolatlanság és a felelőtlenség, milyen hibákat eredményezhet, és hiába olyan jelentéktelen a település, hogy ezzel a hibával senki nem akar foglalkozni, a helyieknek muszáj együtt élniük vele. Point Roberts egyúttal jó példa arra is, hogy az emberek milyen bravúrosan tudnak alkalmazkodni egy helyzethez és más emberekhez is egyaránt, még akkor is, ha ehhez a terepet egy érthetetlen földrajzi helyzet szolgáltatja.
