Nagyvilág

Erdogan akár Moszkvával is összecsap

Törökország kész akár katonai intervencióra is a líbiai kormány oldalán, ha erre felkérést kap. Egy ilyen lépés azonban katonai összecsapásokat jelenhetne az orosz érdekeket képviselő, hírhedt Wagner csoporttal.

A líbiai konfliktusban Moszkva és Ankara eddig is szemben álló feleket támogatott, de kevesen gondolták, hogy akár közvetlen összecsapásokra is sor kerülhet közöttük. Törökország és Oroszország kapcsolatát ugyanis az elmúlt években a szíriai polgárháború határozta meg, ahol kénytelenek voltak szorosan együttműködni saját érdekeik megvalósítása érdekében. Egy ilyen kaotikus időszakban nehéz eldönteni, hogy a török vezetésben az Amerika-barátságot orosz barátságra akarják-e lecserélni, vagy annak vagyunk a szemtanúi, hogy Ankara a szuverenitást maximalizáló külpolitikát folytatva senkivel – így Washingtonnal sem – hajlandó összehangolni a lépéseit. Jó példa erre a szíriai kurdok esete: bár az Egyesült Államok számára a kurdok voltak a fő eszközök az Iszlám Állam elleni harcban és így az Aszad-rezsim gyengítésében, Ankara egy ponton túl nem tolerálta tovább az amerikai érdekeket, ami végül a 2019. szeptemberi török offenzívához vezetett.

A líbiai példa ugyanakkor azt mutatja, hogy

Erdogan elnök kész Moszkvával is konfrontálódni ha úgy hozza a sors.

Líbiában eddig is török fegyverekkel harcoltak a kormányerők a Wagner csoport által támogatott Khalifa Haftar tábornok erői ellen. Az elmúlt hónapok hírei szerint az orosz zsoldoscég 800-1000 tagja lát el kiképzési, karbantartási feladatokat a Líbiai Nemzeti Hadseregben (amely, nevével ellentétben, a nemzetközileg elismert kormány ellen harcol), sőt a Wagner csoport tagjai a főváros, Tripoli körüli harcokban legutóbb már közvetlenül is részt vettek mesterlövészekkel. A növekvő aktivitásról szóló trendet kiegészíti, hogy David Schenker, az amerikai külügy térségért felelős államtitkára szerint Moszkva már reguláris csapatokat is küld Líbiába.

Khalifa Haftar. Fotó: Abdullah Doma / AFP

Haftar mögött széles nemzetközi koalíció áll, amely fegyverekkel, pénzzel és kiképzőkkel támogatja hódításait. Oroszország a konkrét segítségnyújtás szempontjából még csak nem is a legfontosabb partner, hiszen az Egyesült Arab Emírségek biztosít a felkelőknek felfegyverzett kínai drónokat, repülőgépeket és páncélozott harcjárműveket. Haftar legutóbbi offenzívája idén áprilisban már a főváros bevételét célozta.

Így huny szemet Trump, Putyin és Macron egy kormány megtámadása felett
Az Egyesült Államok és Oroszország is megvétózta a kiújult líbiai erőszakért felelőssé tett Khalifa Haftar tábornok elítélését. A két nagyhatalom érdekei kivételesen egybeesnek.

Bár a Fájez esz-Szarrádzs miniszterelnök vezette líbiai kormány nemzetközileg elismert, ez nem jelenti azt, hogy bárki hajlandó lenne fegyverrel támogatni. Az elmúlt hónapok hírei azt mutatják, hogy még a politikai támogatás is kérdéses: úgy fest, Franciaország és az Egyesült Államok is hajlandó lenne Haftar tábornok mögé állni. Ebben a helyzetben Ankara mutatkozik az egyetlen olyan szereplőnek, amely katonailag is segíthet a líbiai kormánynak.

A Tripoli elleni tavasz támadással egy időben Törökország felgyorsította a katonai segélyek, mindenekelőtt a fegyverek és a saját gyártású drónok biztosítását esz-Szarrádzs kormányának. Így az az abszurd helyzet alakult ki, hogy

ha valaki a jövő háborúit akarja tanulmányozni, akkor Líbiára kell figyelnie.

Az ENSZ becslése szerint az elmúlt fél évben a két oldal több mint 900 műveletet hajtott végre drónnal, sehol máshol napjaink konfliktusaiban nem használnak ilyen nagy számban pilóta nélküli eszközöket. A felderítésre és csapásra használt drónoknak köszönhetően a kormányerők sikeresen foglaltak vissza azóta egy várost, és olyan látványos akciót is végrehajtottak, mint hogy egy fegyverszállítmánnyal teli teherszállító-repülőgépet sikerült megsemmisíteniük egy Haftarék kezén levő repülőtéren.

Törökország most kész akár ezen is túltenni, és katonákat telepíteni az országba. A szíriai török offenzívák után ez talán nem olyan meglepő, de azért egy szomszédos országot megtámadni könnyebb, mint több ezer kilométerre az otthontól harcolni. Nem a honvágy miatt, hanem mert ilyen távolságból ellátni egy kisebb-nagyobb katonai egységet az eddigi tapasztalatok alapján csak az USA, Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia, esetleg Kína képes.

Törökország azonban sokat fejlődött az elmúlt évtizedben. Először Szomáliában hozott létre kiképző bázist a helyi hadsereg számára, majd Katarban alakított ki támaszpontot több száz, talán ezernyi török katonával. Ezek azonban nem háborús konfliktusok, Líbiába viszont azért mennének a török katonák, hogy megtámasszák a düledező kormányt, és ha kell, visszaszorítsák Haftar tábornok orosz segítséggel támadó milíciáit.

Mi lesz, ha a török drónok a Wagner csoport zsoldosait lövik ki, vagy a Tripoli környéki csatározásokban orosz mesterlövészek végeznek török katonákkal?

Biztosak lehetünk benne, hogy ezt mindkét oldal próbálja elkerülni, noha a zsoldosok jelenléte is ezért hasznos a küldő ország, azaz az oroszok szempontjából: a határok tesztelése miatt. Láttunk már ilyet, 2018 februárjában a szíriai kormányerők és az oldalukon harcoló, a Wagner csoporthoz tartozó zsoldosok megpróbáltak elfoglalni egy olajfúrótornyot Kelet-Szíriában. A torony a szíriai kurdok kezén volt, kérésükre pedig az amerikai légierő szétbombázta a támadókat. Bár formálisan nem az Egyesült Államok és Oroszország harcolt egymással, azért a két fél között égtek a telefonvonalak utólag.

Líbiai felkelő fut el egy felrobbant taposóakna mellől a kelet-líbiai Brega közelében. Fotó:Vaszil Donev / EPA / MTI

A szorosabbra fűzött török-líbiai kapcsolat utóhatásai sokrétűek és ellentmondásosak lesznek. Mivel Törökország egyedüliként segít megmenteni a nemzetközileg elismert líbiai kormányt, Erdogan elvileg ezzel szívességet tesz az Európai Uniónak és az esz-Szarrádzs kormányát támogató nyugati hatalmaknak. Ugyanakkor a lépés egy múlt hónapban között átfogó biztonsági és tengerészeti megállapodással is összefügg, amely a földközi-tengeri kizárólagos gazdasági övezetek (a tengerparttól számított 188 mérföldes sáv, ahol az adott államnak kizárólagos kitermelési jogosítványai vannak az altalajban) határairól, így a Földközi-tenger keleti medencéjében lévő olaj- és gázlelőhelyek kiaknázásáról szól. Ez súlyos felháborodást váltott ki Görögországban, mert a megállapodás figyelmen kívül hagyja Athén (és kisebb részben a szintén a két ország között fekvő Ciprus és Egyiptom) jogait.

Athén szerint a török-líbiai megállapodás a két ország tengeri kizárólagos gazdasági övezetének határáról tudomást sem vesz arról, hogy e határon helyezkedik el Kréta szigete. A görög vezetés felháborodását jelzi, hogy a kiutasította az országból a líbiai nagykövetet, és kezdeményezte Brüsszelben az érdekelt török cégekkel szembeni szankciók bevezetését. Ankara már az elmúlt évben megkezdte a Ciprus partjainál található olaj- és gázlelőhelyek feltárását, amire felhatalmazást az egyedül általa elismert Észak-ciprusi Török Köztársaságtól kapott.

Az eseményekbe szinte kódolva van egy újabb, elsősorban politikai-gazdasági konfliktus az EU és Törökország között, ami a migrációs válság újabb fejezetével is fenyegethet. Így az is látszik, hogy Ankara érdeke, hogy az ingadozó líbiai kormány talpon maradjon, mert a közvetlen hasznon kívül a tágabb geopolitikai folyamatokat is csak így fordíthatja a maga javára.

Kiemelt kép: Murat Cetinmuhurdar  / Anadolu Agency / AFP

Ajánlott videó

Olvasói sztorik