Kaotikus állapotok voltak 2008. augusztus 12-én a müncheni kerületi bíróság tárgyalótermében, sajtóbeszámolók szerint a tárgyalt ügy vádlottja a másfél órás ítélethirdetés közben folyamatosan indulatosan kommentálta a bíró szavait, egy ponton pedig azt kiáltotta:
Maga féreg! Fejezze már be! Ne beszéljen ilyen ostobaságokat!
A kiabálásba beszállt a hallgatóság több tagja is, így a vádlott fivére, aki szerint a bíró hozzájárult ahhoz, hogy egy gyilkos szabadon járkálhasson. Götzl bírót azonban nem hatotta meg a közjáték és a milliomos Charlotte Böhringer meggyilkolása miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Benedikt Tothot, azaz Tóth Bencét.
A magyar származású férfi azóta is a börtönbüntetését tölti Németország egyik legszigorúbb fegyintézetében,
A gazdag nagynéni
Az Igazságot Tóth Bencének nevű oldal szerint, amelyet a testvére, Máté indított, Bence 1975-ben született Budapesten. Édesapja profi úszó volt, aki a karrierje befejezése után Münchenben nyitott úszóiskolát. 1981-ben felesége, Emese, valamint két fiuk is kiköltözött Németországba. Bence is úszott, és az iskolában is jól teljesített: egy évet az Egyesült Államokban tanult, majd miután 1996-ban leérettségizett, felvették a müncheni LMU egyetem jogi karára.
Bence és Máté még 1993-ban kezdett el dolgozni nagynénjük, Charlotte Böhringer cégénél. Charlotte, aki az édesanyjuk testvére volt, 1970-ben vándorolt ki Németországba, és 1988-ban ismerkedett meg későbbi férjével. 1995-ben megözvegyült, ekkor örökölte meg férje müncheni parkolóházát. Bence rendszeresen elkísérte Charlotte-ot az üzleti tárgyalásokra, kapcsolatuk bensőséges, de meglehetősen terhelt volt. A nagynéni a hangulatingadozásait környezete nehezen viselte, de ennek ellenére, amikor Bencének gondjai akadtak a tanulmányaival, a barátai helyett Charlotte-tól kért segítséget.
Charlotte Böhringer a müncheni óvárosban, az Isar-kapu közelében élt egy 450 négyzetméteres luxuslakásban, amelyet a férje nevét viselő parkolóház fölé építettek. A kétemeletes penthouse-t márványpadló borítja, a tágas nappali közepén egy fehér kandalló található, és még a gyilkosság után tíz évvel is jó pár személyes tárgy van a lakásban, például egy fehér plüssmaci.
A még a bútorok ellenére is ridegnek ható lakásban verték agyon 2006. május 15-én az özvegyet. A rendőrség feltételezése szerint mivel Charlotte-nak aznap olyan programja volt, amelyre rendszeresen járt, a gyilkos kihasználta ezt. A tettes a bejárati ajtó előtt várt, és amikor az 59 éves áldozat el akarta hagyni a lakást, megragadta az asszonyt, visszalökte a lakásba, és legalább 24, a fejre mért ütéssel megölte. A gyilkos fegyvert sosem találták meg, de nehezebb tárgy lehetett, egy kalapács vagy egy hasonló szerszám.
A holttestet Charlotte unokaöccse, Bence fedezte fel másnap a parkolóház egyik alkalmazottjával. Az áldozat jó kapcsolatot ápolt a müncheni társaság krémjével, halála és annak elkövetési módja megrázta a várost. A rendőrség azonban gyorsan dolgozott, és három nap múlva őrizetbe vette a gyanúsítottat, Tóth Bencét, aki azóta még csak ideiglenesen sem került szabadlábra.
Indíték volt, alibi nem
A férfi ellen 2006 novemberében emeltek vádat, a per 2007 májusában kezdődött, és bő egy évvel később született meg az ítélet. A bíróság szerint Bencének volt indítéka a gyilkosságra. A nagynénjének fontos volt, hogy az unokaöccse elvégezze a jogi egyetemet, de Bence megbukott az első államvizsgán. A férfi ezt eltitkolta Charlotte elől, de 2006 őszén következett volna a második államvizsga, és legkésőbb ekkor kiderült volna az igazság. (A sajtó ugyanakkor arról írt, hogy az asszony tudott róla, hogy Bence félbehagyta a tanulmányait, és ez felbőszítette, mivel ő tartotta el az unokaöccsét.)
Bence mindvégig tagadta, hogy ölt volna, alibije azonban nem volt, állítása szerint a gyilkosság időpontjában megfázás miatt otthon pihent, amit senki sem tudott igazolni.
A bizonyítás során előkerült egy 500 eurós bankjegy, amely Tóth őrizetbevételekor a pénztárcájában volt. Az ügyészség szerint a bankjegyen a férfi és a meggyilkolt nő DNS- és vérnyomait is megtalálták, holott egy igazságügyi orvosszakértő szerint nem lehetett megállapítani, kinek a vére van a pénzen.
Bence pártfogói szerint minden másképp volt
Azok, akik kiállnak Bence ártatlansága mellett, azt mondják, hogy valójában nem volt indíték. Bence nem tudhatta biztosan, hogy örökölni fog, és noha értesítette a nagynénjét arról, hogy megbukott az egyetemen, jó maradt a viszonya Charlotte Böhringerrel. Álláspontjuk szerint Bence sem anyagilag, sem érzelmileg nem függött a nagynénjétől, élettársának keresete bőven elég volt kettejüknek.
A férfit 2011-ben hazugságvizsgálatnak vetették alá hatóságok, amelyen hiba nélkül átment – a pártolói szerint ez is azt bizonyította, hogy Bence ártatlan. További érvük az volt, hogy egy szakértői vizsgálat alapján a tettes jobb kézzel követte el a bűncselekményt, Bence viszont balkezes. Egy másik szakértő szerint azonban ez nem kizáró ok, egy alapvetően balkezes ember is le tud sújtani úgy jobb kézzel, hogy az halálos legyen.
Ennél erősebbnek érvnek tűnik az, hogy a nyomozás alapján a tettes megvárta, hogy Böhringer elinduljon otthonról, és csak akkor támadta meg, Bencének viszont szabad bejárása volt a lakásba. Mivel Charlotte éppen indult valahova, a halál feltételezett időpontját könnyebb volt megállapítani, viszont a kérdéses időpontban hiába jártak sokan arrafelé, köztük Bence barátai és kollégái, senki nem találkozott vele.
Bence családja szerint nem bizonyít semmit, hogy a férfi DNS-ét megtaláltak a tetthelyen, hiszen akkor már 13 éve volt bejárása Böhringer lakásába. Az asszony blézerén található nyomokat is magyarázza szerintük, hogy gyakran öleléssel köszöntötték egymást, és amikor a férfi rátalált a testre, megérintette, hogy lássa, van-e pulzusa.
Azt sem tudják elfogadni, hogy a bíróság szerint az unokaöccsnek nem volt alibije: egyrészt nem ritka az, hogy valaki otthon van, és erre nincs tanú. Másrészt Bence barátnője aznap elment munkába, majd haza is ment, így ha tényleg a férfi lett volna a tettes, azt kockáztatta volna, hogy hazaérve lebuktatja a véres ruhája.
A titokzatos borospohár
A család szerint vannak más bizonyítékok is. 2015-ben az ügyvédjük a meggyilkolt asszony lakásában tartott sajtótájékoztatón olyan DNS-mintáról beszélt, amelyet nem csak egy, a mosogatógépben megtalált borospoháron, de az egyik komód fogantyúján is megtaláltak. A Merkur.de cikke alapján ez volt az a DNS, amely az 1981-ben elrabolt és meghalt Ursula Herrmann ügyéhez vezette a rendőröket.
Azt, hogy kihez tartozik ez a nyom, azóta sem sikerült kideríteni, pedig – hacsak nem valamilyen vizsgálati hibáról van szó –, akár azt is bizonyíthatja, hogy Böhringernek volt egy titokzatos vendége a halála előtt. Ugyan egy barátnője meglátogatta aznap Charlotte-ot, és fel is bontottak egy üveg bort, de ő a gyilkosság feltételezett időpontja előtt jó fél órával hazament, és a borból alig fogyott. A helyszíneléskor viszont az üveget üresen találták.
2019-ben a német RTL kameráival kísérve Axel Petermann bűnügyi profilozó, kriminológus is megvizsgálta a lakást, amely a bűntett óta üresen áll. A nyomozók a helyszínen megtalálták Bence kesztyűjének nyomait, Petermann azonban egy másik szakértőt is felkért, aki kijelentette, hogy nincs erre egyértelmű bizonyíték. A profilozó véleménye az, hogy valójában nem kesztyűnyomokról van szó.
A müncheni Abendzeitung nevű lap februári cikkében egy másik szál is szerepel, amelynek a középpontjában eltűnt pénzek állnak. A lap Böhringer-közeli forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a Magyarországon még szerény körülmények között élő asszony nem bízott a bankokban, ezért vagyona egy részét, több mint egymillió eurót otthon tartott, nejlonzacskóba csomagolva. Erről állítólag Charlotte barátai is tudtak, akik közül néhányan a gyilkosság idején pénzügyi gondokkal küszködtek, ezért felvetődött, hogy egy olyan ismerőse ölhette meg az asszonyt, aki tisztában volt az időbeosztásával, majd a gyanút ráterelték a mit sem sejtő unokaöccsre. Az állítólagos egymillió euró nem lett meg, sőt arra sincs bizonyíték, hogy valaha ott lett volna a lakásban, így ez csak elmélet maradt.
Tovább harcolnak
Bence, a családja és a barátai az ítélet után sem adták fel. 2008 augusztusában ügyvédje fellebbezett, de 2009 áprilisában elutasították kérelmüket. Ekkor az alkotmánybírósághoz fordultak, az azonban nem fogadta be a kérvényt. 2011-ben polgári peres eljárás is indult, de hiába mondta azt az eljáró bíró, hogy megalapozatlannak tartja a büntetőügy során meghozott ítélet indoklását, ez Bence büntetését nem befolyásolta.
Egy évvel később a védőügyvéd kérvényezte a perújrafelvételt és azt, hogy egy ideig éhségsztrájkot is folytató védencét bocsássák szabadon, ám a müncheni bíróság 2014-ben mindkettőt elutasította. Az ügyvéd, Peter Witting 2015-ben újra próbálkozott, eredménytelenül, igaz, a hírek szerint 2019 februárjában ismét perújrafelvételt kezdeményeztek. Ezzel kapcsolatban megkerestük a Tóth család által működtetett ProBence.de oldalt, hogy megtudjuk, van-e fejlemény, de levelünkre a cikk megjelenéséig nem kaptunk választ.
Tóth Bence a straubingi börtönben tölti a büntetését. Rabtársa többek között „a sonthofeni halál angyala”, aki 29 beteget ölt meg méreginjekcióval és a hét nőt meggyilkoló Horst David is. Az ügyről több dokumentumfilm is készült, az Abendzeitung pedig 2015-ben készített interjút Tóthtal a börtönben. A fekete hajú, fekete keretes szemüveget viselő férfit a környezete intelligensnek, de viszonylag nehéz természetűnek írta le. Az interjú során Bence továbbra is azt vallotta, hogy ártatlan.
Belátom, hogy a gyilkosság után nagy volt a nyomás a nyomozókon. Az azonban nem lehet, hogy Münchenben egy ilyen horderejű bűncselekmény felderítetlen marad. Azt is tudom, hogy mindenki követ el hibákat, de az én esetemben nem egyszerűen egy tévedésről van szó, hanem szándékosságról: nem találtak nálam hülyébbet.
Bence a börtönben igyekszik elfoglalni magát, egyszemélyes zárkájában franciául, spanyolul, olaszul, oroszul és japánul tanul, filozófiával és matematikával is foglalkozik. „Bármi, ami fejtörést okoz, jót tesz. Különben a napi rutin tönkretenne” – mondta az Abendzeitungnak.
A német törvények szerint azok, akik életfogytiglani börtönbüntetést kapnak, jó magaviselet ellenében 15 év után feltételesen szabadlábra helyezhetők. Abban az esetben azonban, ha különösen súlyos bűncselekményről van szó, mint a Böhringer-ügyben, a kötelezően letöltendő büntetés ideje 23-25 év. Az segíthet, ha az elítélt bevallja a bűncselekményt, belátja a tettét vagy elkezd terápiára járni, Tóth azonban erre nem hajlandó:
A terápia szexuális ragadozóknak vagy erőszakos elkövetőknek való. Én egyik sem vagyok.
