Orbán akár tanulhat is Trócsányi bukásából

1. Trócsányi László elutasítása a biztosjelöltek egész meghallgatási folyamatára hatással lehet. Ha a magyar jelölt átment volna a jogi bizottságon, október 1-jén este fél hétkor meg is kellett volna jelennie az Európai Parlament bővítési ügyekben illetékes külügyi bizottsága előtt. Most át kell rendezni a meghallgatások sorrendjét, és más jelöltek elutasítása immáron a szakbizottságokban veszélyeztetheti az egész bizottság november 1-jére tervezett hivatalba lépését. Ez ugyan nem lenne példa nélküli (José Manuel Barroso második bizottsága csak február 1-jén lépett hivatalba), de Ursula von der Leyennek nem jelentene jó kezdést.
2. Várhelyi Olivér jelölése felveti, hogy von der Leyen újragondolhatja a biztosi portfóliók elosztását. Ez cseréket is jelenthet, és ez sem lenne példa nélküli. Az új jelölteknek – nemcsak Trócsányi László bukott, hanem Romániának is új jelöltet kell állítania – megfelelő felkészülési időre van szükségük. Ha kellő felkészülés nélkül mennek az EP  bizottságai elé, az von der Leyen újabb kudarcát jelentené.
3. Orbán Viktor valószínűleg tűzön-vízen keresztül ragaszkodik a bővítési portfólióhoz, mert ez felel meg legjobban politikai céljának: a bővítésen keresztül lassítani az unió mélyítésének folyamatát. Emellett láthatóan hosszabb ideje építi politikai bázisát a tagjelölt országokban, amivel saját súlyát akarja növelni az európai politikában. A nemzetközi sajtóban viszont már megjelentek olyan vélemények, hogy a bővítés nem maradhat magyar kézben. Az új magyar biztosjelölt brüsszeli diplomataként ugyan személyében nem felelős az „illiberális” kormányzásért, de az őt küldő országot Európában körülvevő légkör aligha segíti a bővítési portfólió megszerzésében. Kérdéses, hogyan kezeli von der Leyen ezeket a megfontolásokat.
4. Tágabb nézőpontból az látszik, hogy az uniós intézmények egymáshoz való viszonya a korábbiaknál konfliktusosabb lehet. Az EP „megsértődött”, mert a tagországok vezetői elvetették a csúcsjelölti rendszert, és most erőt mutatott von der Leyennel és a tagállamokkal szemben is: nem fogadja el ellenállás nélkül sem a bizottsági elnök javaslatait, sem a tagállamok kívánságlistáját.
5. Trócsányi László kapcsán az Európai Néppárt helyzete volt a legnehezebb. A frakció nagyobbik része 2018 szeptemberében megszavazta a magyarországi jogállamiság helyzetét bíráló, az EP-ben nagy többséggel elfogadott Sargentini-jelentést, amelynek nyomán az EP javasolta a tanácsnak a hetes cikkely szerinti eljárás megkezdését. A Néppárt részben ennek hatására 2019 tavaszán felfüggesztette a Fidesz tagságát. Ezután Manfred Weber akkori – és mostani – frakcióvezető ellen a Fidesz pártcsaládbeli tagságához méltatlan kampányt folytatott. Márpedig a magyarországi jogállamiság helyzetében és a Fidesz politikai nézeteiben a felfüggesztés óta semmilyen változás nem következett be: Orbán folyamatosan keresi az érintkezést az európai  populista jobboldallal, azaz a Néppárt riválisaival. Ugyanakkor Weber még a meghallgatások kezdete előtt méltányos elbánást kért Trócsányinak – szemmel láthatóan nem tanulva a Fidesz évek óta folytatott politikájából, még a vele szembeni bánásmódból sem. Az EP jogi bizottságának Trócsányit elutasító döntésénél a szavazati arányokból arra lehet következtetni, hogy az Néppárt bizottsági tagjai szinte egyöntetűen támogatták Trócsányit, függetlenül az említett megfontolásoktól.
6. Magyar szempontból különösen tanulságos, hogy az európai szinten érvényes összeférhetetlenségi szabályok köszönő viszonyban sincsenek a magyarországi előírásokkal. A magyarországi közállapotokat ismerve ez aligha meglepő, de a magyar valóság most találkozott az európai mércével. Ami Magyarországon elfogadható – egy tárcavezető és (volt?) ügyvédi irodája közötti kapcsolat –, az Európában messze nem az.

Végül még egy tanulság a nevezetes magyarországi politikai bon mot után szabadon: ha valaki nem tisztességes, kevés az esélye, hogy annak látsszon.

A szerző az IDEA Intézet külpolitikai elemzője.

Kiemelt kép:Balogh Zoltán / MTI