Olaszország az utóbbi pár évben a történelmi kísérletek országa volt. Ez volt az első nyugat-európai ország, ahol populista nagykoalíció került hatalomra, és ez volt az első a második világháború óta, ahol egy majdnem teljesen nyíltan szélsőjobbos párt is részt vett a kormányzásban. Most pedig ez lesz az első, amely megpróbálja kezelni a szélsőjobb problémáját.
Az már Ausztriában is kiderült, hogy az a modell, amelyet Orbán Viktor is szorgalmazott, vagyis hogy a mérsékelt konzervatív pártok együtt kormányoznak a szélsőjobbos erőkkel, nem igazán működik. Egyfelől amint legitimálják a szélsőjobbot, az elkezdi agyonnyomni a mérsékelt jobboldalt olyan ügyekkel, amelyekre annak nem feltétlenül van válasza, vagy ha van, nem olyan pofonegyszerű, mint a szélsőjobbé.
Az osztrák kísérletet végül egy hatalmas leleplezés bontotta szét, amelyből kiderült, mennyire könnyedén fogadják el Európa szélsőjobbos vezetői az orosz támogatást. Az utóbbi időszakban kiderült, hogy a Matteo Salvini-féle Liga is hozzájuthatott orosz pénzhez, az olasz kormány végét mégsem ez, hanem Salvini türelmetlensége hozta el.
Salvini kezdte
Hiszen maga Matteo Salvini szerette volna felbontani a kormánykoalíciót. A konfliktus alapja az, hogy a valamivel több mint egy évvel ezelőtti választásokon Salvini Ligája volt a kisebbik koalíciós partner, és az eredendően inkább baloldali populista 5 Csillag Mozgalom a nagyobbik. Az erőviszonyok viszont azóta alaposan megváltoztak. Egyrészt a Liga messze túlnőtte népszerűségben az 5 Csillagot, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy Salvini a belügyminiszteri pozícióját elsősorban konfliktusvállalásra és kampányolásra használta fel (döntően a menekültekkel szemben). A másik pedig, hogy a balközép Demokrata Párt is nagyobb lett, mint az 5 Csillag.
A választások után a két párt direkt nem az 5 Csillagba tartozó miniszterelnököt választott, hanem az elvileg független Giuseppe Conte lett kormányfő. Conte inkább húzott az 5 Csillaghoz, mint Salvinihez, utóbbi viszont nagyon szeretett volna miniszterelnök lenni, ráadásul mihamarabb. Bizalmatlansági indítványt nyújtott be a miniszterelnök ellen, amit megelőzött egy párhetes elhidegülés az 5 Csillaggal. Conte viszont nem várta meg a bizalmatlansági szavazást, lemondott a miniszterelnökségről és Salvinit hibáztatta a kormány felbomlásáért.
Innentől több lehetőség állt a pártok előtt. A lemondás nem jelentette automatikusan új választás kiírását, az 5 Csillag mint a választások győztese megpróbálhatott új kormányt alakítani. Erre is több forgatókönyv készült, de végül túl durva lett volna közösen kormányoznia egy elit- és korrupcióellenes pártnak az elitet és a korrupciót szimbolizáló Silvio Berlusconival, ezért a Demokrata Párt és egy kis szélsőbalos párt került be az új kormányba.
Conte ügyeset húzott. Az olasz belpolitikában sűrűn cserélődnek a miniszterelnökök, az elmúlt pár évtizedben körülbelül másfél évente. Conte viszont képes volt megakadályozni Salvini hatalomátvételét, és úgy megmenteni saját miniszterelnökségét, hogy Salvini közvetlen veszélyt se jelentsen rá.
Nagy változások
Conte kedden jelentette be új kormánya tagjait, de előtte az 5 Csillag megszavaztatta a teljes tagsággal, hogy összeálljanak-e a Demokrata Párttal. Ez azért sarkalatos pont, mert maga az 5 Csillag a politikai elit leváltására jött létre, és a Demokrata Pártnál kevés „elitebb” politikai alakulat van. A végső közeledésben segített, hogy Beppe Grillo humorista, az 5 Csillag alapítója és Matteo Renzi volt miniszterelnök, a Demokrata Párt fontos politikusa is támogatta az új kormányt. Luigi Di Maio, az 5 Csillag vezetője előre nem mondta meg, hogyan fog dönteni, de miután a 80 ezer szavazó többsége támogatta az új kormány létrehozását, Di Maio is így döntött.
Az új olasz kormányban fontos változások vannak. Az 5 Csillag kapott tíz miniszteri posztot, a Demokrata Párt kilencet, egy a Leu nevű kis szélsőbalos párthoz megy, egy miniszter pedig pártonkívüli technokrata lesz. Ez utóbbi talán a legfontosabb fejlemény, mert épp Salvini volt posztjára érkezik. Luciana Lamorgese egyike a hét női miniszternek, korábban pedig a Belügyminisztérium tisztviselője volt, szakterülete a migráció. Így nem nehéz meglátni a változást a migráció ügyét alapvetően politikai haszonszerzésre használó Salvini után.
Salvini jövője
Luigi Di Maio eddigi miniszterelnök-helyettes a külügyi tárcát viszi majd, de ennél is fontosabb üzenet, hogy Roberto Gualtieri lesz az új pénzügyminiszter, aki eddig az Európai Parlament gazdasági bizottságát vezette. Ebből is egyértelmű, hogy
A nagy kérdés az, hogy ellensúlyozni lehet-e így Matteo Salvinit. A Liga ugyanis a legnagyobb ellenzéki párt a parlamentben, egyben a legnépszerűbb politikai erő az országban. Salvini pedig nagyon jól használja fel a konfliktusokat politikai haszonszerzésre. Ugyanakkor az is igaz, hogy az eddiginél sokkal kisebb szava lesz bármilyen döntési vagy konfliktushelyzetben, és már nem használhatja a belügyminiszteri posztot sem legitimációs eszközként. Salvini mostani bénázása érezhető negatív hatással volt a támogatottságára, de Olaszországban tényleg gyorsan változik a politika. Ha az olasz állam és gazdaság problémái megoldatlanok maradnak, az hosszú távon Salvininek kedvezhet.
Bármi történik is, valószínűleg sokat megtanulunk arról, hogyan kellene kezelnie a hagyományos pártoknak a szélsőjobbot.
Kiemelt kép: Marco BERTORELLO / AFP
