Az éhség elől menekült, új hazájában éhen halt kisfiával egy észak-koreai nő

Az éhezés elől szökött el hazájából, majd hatéves gyerekével együtt éhen halt Szöulban egy észak-koreai nő. Az eset okot szolgáltat az önvizsgálatra Dél-Koreában: vajon eléggé odafigyelnek azokra a kiszolgáltatott emberekre, akik kétségbeesésükben menekülnek hozzájuk segítségért egy kilátástalan diktatúrából?

A 42 éves Han Szung Ok és kisfia holtteste két hónapig hevert a kis albérletben a földön, amíg a vízóra-leolvasónak feltűnt, hogy a lakásból a bomló testek szaga érződik. A rendőrségi tájékoztatás szerint azért ment oda, mert Han nem reagált a kifizetetlen számlák miatti felszólításokra. A leolvasó jelezte a ház fenntartójának, hogy mit tapasztalt; a gondnok az ablakot kifeszítve fedezte fel a holttesteket. Az egyetlen élelmiszer, amit a lakásban találtak, egy zacskó chilipor volt.

A BBC Szöulban többeket megszólaltatott, akik a rendkívül zárkózottan élő nővel kapcsolatba kerültek. A házuk előtti zöldséges is emlékezett rá: azt mondta, nagyon felbosszantotta, hogy a nő hosszasan válogatott, majd 120 forintnyi zöldséggel távozott, de így, hogy utólag értesült arról, mekkora nyomorban élt, sajnálja. „Ha megkért volna, ingyen odaadom neki a salátát” – mondta. A „mi lett volna, ha” típusú felvetések minden megszólalótól elhangoztak.

Akadnak, akik a kormányt hibáztatják: szerintük a Mun Dzse-in elnök alatti kormányzat az Észak-Koreához való közeledés jegyében szemet huny az észak-koreai jogsértések felett, hátat fordít a menekülteknek, és még akadályokat is állít a segítségnyújtásnak. Mások úgy vélik, Dél-Korea sok támogatást ad a menekülteknek, de Han és gyermeke elveszett a rendszer útvesztőjében.

Egyelőre még várják a halottvizsgálat hivatalos eredményét, bár – mivel idegenkezűség, vagy öngyilkosság nyomát nem találták – sok kétség nem fér ahhoz, hogy a nyomorba halt bele anya és fia. A menekültek beilleszkedésének segítéséért is felelős egyesítési minisztérium közölte: vizsgálják, milyen tanulságokat vonhatnak le az ügyből.

A Yonhap hírügynökség jelentése szerint a tragédiát követően, áprilisi beiktatása óta először ment el az egyesítési miniszter ahhoz az intézményhez, amelynek feladata az észak-koreai szökevények letelepedésének támogatása. A tragédiát sajnálatosnak nevezte, és jelezte, hogy a kormány segítséget nyújt Han és gyermeke eltemetéséhez. Eközben a dél-koreai számvevőszék 16 év óta először végzi el a menekültek támogatási rendszerének felülvizsgálatát.

Han menekülésének történetéről kevés biztosat lehet tudni. Tíz évvel ezelőtt bukkant fel egy menekülteknek fenntartott oktatási központban, ahol 12 hetes kötelező alapoktatáson készítették fel a dél-koreai életre. Társai szép, okos nőként emlékeztek rá, akiről úgy tűnt, helyt tud állni új életében. A legelsők között kapott munkát egy egyetemi kávézóban, de zárkózottsága miatt nehéz feltárni, hogyan jutott el az ígéretes kezdettől a nyomorig.

Ismerősei történeteiből az rajzolódik ki, hogy sok észak-koreaihoz hasonlóan Kínán keresztül szökhetett meg. Ez az útvonal rendkívül kockázatos, mert ha elkapják őket, visszaküldik Észak-Koreába, ahol életfogytig tartó kényszermunka lehet a büntetésük. Ezért ki vannak szolgáltatva embercsempészeknek, akik sokakat elrabolnak, és eladják őket menyasszonynak vagy szexrabszolgának. Úgy tudni, Hant is eladták egy kínai férfinak, akitől gyereke született. Ezután jutott el Dél-Koreába, ahová azután férje is követte. Családként az ország déli részén telepedtek le, ahol a férj egy hajógyárban helyezkedett el. Ott még egy, fogyatékossággal élő gyermekük született. Később elváltak, a férj a nagyobb gyermekkel visszatért Kínába, Han pedig Szöulba.

Amit még tudni lehet, hogy a nő tavaly októberben segítséget két, ekkor százezer won (25 ezer forint) gyermeknevelési támogatást ítéltek meg neki. Ennél jóval többet is kaphatott volna, de az egyébként sem túl hatékonyan működő hatóságok elől is elrejtőzött, így esélye sem volt információhoz jutni.

Egy kormánytisztviselő szerint tavaly októberben a hatóságok telefonon próbálták felvenni vele a kapcsolatot, de nem fogadta a hívást. Állítólag áprilisban meg is látogatták volna, de nem volt otthon. Ennél nagyobb erőfeszítést nem tettek annak érdekében, hogy meggyőződjenek arról, minden rendben van-e, és még az sem volt elég erős jelzés a szociális intézmények irányába, hogy a lakás bérleti díját és a számlákat egy ideje nem fizette.

Ismerősei úgy emlékeznek, hogy Han szinte bujkált, nagyon keveset beszélt és került minden szemkontaktust. De most már mindenki tud róla Szöulban – rögtönzött emlékhelyet is kialakítottak, ahol mosolygós fotója körül virágokat és ajándékokat halmoztak fel.

Széles körű az egyetértés abban, hogy az észak-koreai menekülteknek nyújtott lelki segítség is bőven fejlesztésre szorul: ezeket az embereket nyilvános kivégzések végignézésére kényszerítették, számos traumát éltek át az éhezéstől a szexuális bántalmazásig, miközben Kínában embercsempészektől kellett rettegniük. Általános körükben a szorongás, a depresszió és a poszttraumás stressz-szindróma. Az észak-koreai társadalomban viszont elhallgatják a lelki problémákat, így sokan azt sem tudják, mitől szenvednek, és hogy létezik segítség.

A BBC-nek nyilatkozott Joseph Park, aki 15 éve szökött el Észak-Koreából, és most kávézókat működtet Szöulban, ahol közösségbe igyekszik kovácsolni a menekülteket. Szerinte Han és fia sokkoló haláláért részben a kulturális különbségek okolhatók. Észak-Koreában senki nem teheti meg, hogy elszigetelődjön: ha például valaki nem megy iskolába, a tanár minden osztálytársát odaküldi az otthonához. Dél-Koreában viszont anélkül is élhetnek az emberek, hogy szóba álljanak a szomszédjukkal.

Bár az észak-koreai menekültek Dél-Koreában állampolgárságot kapnak és segítik őket alapvető szükségleteik kielégítésében, sokuknak nagyon nehéz helytállni a verseny alapú déli társadalomban. A Dél-Koreába élő több mint harmincezer menekült tavaly az országos átlagbér háromnegyedét kereste meg. Sokuk szembesül diszkriminációval, kiközösítik őket, vagy egyenesen kommunista kémként tekintenek rájuk, és a Dél-Koreában születetteknél 20 százalékkal nagyobb arányban követnek el öngyilkosságot.

A Washingtonban működő Észak-koreai Emberi Jogi Bizottság igazgatója, Greg Scarlatoiu a UPI-nak arról beszélt, hogy a menekültek mintegy négyötöde nő, akik még észak-koreai mércével is lecsúszott területekről érkeztek, és középfokú végzettségük sincs. Az, hogy a menekültek között több a nő, annak is köszönhető, hogy a férfiakat jobban számon tartják környezetükben, a nők eltűnése viszont kevésbé szúr szemet.

Kiemelt kép: Peter Gercke/dpa-Zentralbild