Az ENSZ Biztonsági Tanácsa mellett működő nemzetközi elemző csoport félévente készít jelentést a dzsihadista szervezetőkről, azzal a céllal, hogy a tagállamokat tájékoztassa a fejleményekről, és felhívja figyelmüket minden olyan új trendre vagy veszélyre, ami a Biztonsági Tanács beavatkozását kívánhatja. Az idei második jelentés számos új információt közöl az Iszlám Államról és az al-Káidáról.
A legfontosabb új trend, hogy a Száhel-övezetben, azaz a Szahara déli részén és Nyugat-Afrikában folyamatosan erősödik az al-Káidaval és az Iszlám Állammal együttműködő vagy részüket képező terrorszervezetek tevékenysége, és sikerrel ássák alá a helyi kormányok működését. Nigériát, Csádot, Malit, Nigert veszélyezteti főleg az instabilitás, a rossz kormányzás és a fejletlenség táptalajt biztosít a szélsőséges szervezetek erősödésének. Nem véletlen, hogy az ENSZ legveszélyesebb missziója itt működik és több EU-s támogató is jelen van a térségben.
Al-Káida, Iszlám Állam: újjászerveződés
Az Iszlám Állam 2019 márciusában vesztette el utolsó területeit, azóta alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz. Abu Bakr al-Bagdadi, a kalifátus vezetője hírszerzési információk szerint valahol Irakban rejtőzködik. Az ISIS vezetése úgy döntött, a cél a helyi, szíriai és iraki tagság megtartása, ezért a külföldi harcosokat nagyrészt magukra hagyták, kezdjenek magukkal, amit tudnak. Szíriában és Irakban a terrorszervezetnek még mindig több ezer fegyverese és szimpatizánsa van, akik szabadon mozognak, szerveződnek, és alkalmanként rajtaütéseket hajtanak végre a kormányerőkön vagy – megfélemlítés céljából – helyi vezetőkön. 2019-ben ezidáig legalább harminc támadást intéztek a Szíriában állomásozó amerikai erők ellen.
Az Iszlám Állam megkezdte az átállást a klasszikus terrorhadviselésre, jelentős pénzügyi forrásokat „tettek félre”, becslések szerint 50-300 millió dollárt. Bevételeik jelenleg emberrablásokból és helyi „adóztatásokból” vannak. Al-Bagdadi 2019 áprilisában videoüzenetet küldött híveinek, amellyel egyrészt bizonyította, hogy él, másrészt megfogalmazta, hogy továbbra is a kalifátus működésének a helyreállítása a célja.
Szemben az ISIS szétszóródott terroristáival, a helyi al-Káida ereje a szíriai Idlib tartományban koncentrálódik, és ott van jelenleg a legtöbb külföldi fegyveres is. A két dzsihadista csoport között általában vetélkedés folyik a világ többi részén, különösen Afrikában és a Közel-Keleten, itt azonban egymás mellett élnek, főleg mivel az Iszlám Állam megmaradt fegyveresei alárendelt, vert helyzetben vannak. A Hajat Tahrir Al-Sham néven futó szíriai al-Káida létszáma Idlibben mintegy 12-15 ezer fő, míg az Iszlám Állam létszámát körülbelül ezer főre teszik Szíriában.
Európai kihívások: börtönökben toboroznak a szélsőségesek
A terrorszervezetek működésének kockázatait taglaló ENSZ-jelentés a legnagyobb terjedelemben Afrikával foglalkozik, az Európáról szóló fejezet a legrövidebb, míg az amerikai kontinenst nem is említi az anyag.
Európában a legnagyobb fenyegetést továbbra is a magányos, önállóan radikalizálódó elkövetők jelentik, akik leginkább online tartalmak „fogyasztását” követően döntenek az erőszak mellett. Az ISIS fegyvereseinek bejutása, illetve jelenléte Európában továbbra is kevéssé valószínű, ezért a terrorszervezet arra törekszik, hogy minél jobb, érthetőbb online oktatóanyagokat készítsen a potenciális terroristáknak. Ez egyelőre nem sikerül, az európai hírszerző szervezetek visszajelzése szerint a felderített, megakadályozott támadások nagy száma éppen annak köszönhető, hogy az elkövetők gyenge technikai ismeretekkel rendelkeznek, és robbanószerkezetek alacsony színvonalúak.
Nagy kihívást jelent a radikalizálódás a börtönökben. A leszakadt, szegény, kevés önbizalommal rendelkező börtönpopuláció tagjai könnyű célpontjai a szélsőségesek toborzó tevékenységének. Kiszolgáltatott, megalázó körülmények között könnyebb híveket szerezni az életet leegyszerűsítő, a bűnösöket kijelölő nézeteknek. A hazatérő külföldi harcosok első csoportja, akik még 2013-2014-ben tértek vissza Európába, ráadásul hamarosan szabadulni fog a börtönökből, ami újabb feladatot ad a hatóságoknak. Ugyanakkor a harcedzett, különösen veszélyes külföldi harcosok szabadulása még jó darabig nem várható, ők hosszú börtönbüntetéseket kaptak.
Az ENSZ-jelentés egyik legérdekesebb megállapításai az egykor 5-6 ezer fős európai „kontingens” túlélési mutatóira vonatkoznak. A lakosság arányát tekintve Belgiumból csatlakoztak a legtöbben az Iszlám Államhoz (a Balkánt nem számítva), míg számszerűen a legtöbben Franciaországból utaztak ki azért, hogy a terrorszervezethez csatlakozzanak (körülbelül 1700-2000 fő). A jelentés szerint a radikalizálódó európaiak 75 százaléka az Iszlám Állam tagja lett, a többiek az al-Kaidát vagy más szélsőséges szervezetet választottak. A teljes létszám 30-40 százaléka tért haza az elmúlt években, ugyanennyien haltak meg a harcokban, és 10-15 százaléknyi azoknak az aránya, akik börtönben vannak a Közel-Keleten, valamint azoké is, akikről semmit nem tudnak a hatóságok, azaz elképzelhető, hogy továbbra is bujkálnak vagy harcra készek valahol.
A deradikalizációs programok eddig nem tűntek hatékonynak, a hatóságok továbbra is magas kockázatúnak tartják, hogy a börtönből szabadultak újra szélsőségessé válnak.
Az európai kormányok számára jelentős dilemma, hogy mihez kezdjenek a Szíriában fogságba esett terroristákkal, különösen a családtagjaikkal. A kérdéssel a nemzetközi sajtó is gyakran foglalkozik, mert a hatóságok még a feleségeket sem nagyon szívesen szállítanák haza. Egyelőre nincs konszenzus az országok között, miközben legalább kétezer terrorista és több mint tízezer feleség, özvegy és gyerek sorsa rendezetlen.
Összességében az ENSZ-jelentés Európa kapcsán kevésbé látja súlyosnak a helyzetet, mint Afrikában, a Közel-Keleten vagy az afgán-pakisztáni régióban. Bár az anyag további terrortámadások bekövetkeztét vizionálja az év végéig, ezek várható helyszínét nem Európára, hanem olyan régiókba teszi, ahol a terrorszervezetek az elmúlt hónapokban is aktívak voltak.
Kiemelt kép: Julien Mattia/NurPhoto
