Olyan, mint a chips. Egyék csak. Ha elfogy, csinálunk még többet.
Ezt Victor Borelli, a Mallinckrodt nevű gyógyszergyár egyik eladással foglalkozó munkatársa mondta. A cég által forgalmazott opioidtartalmú fájdalomcsillapítókra utalt. Bár munkaadója később elhatárolódott Borellitől, mondván ez a hozzáállás szöges ellentétben áll a Mallinckrodt elveivel, mégis csak elégedettek lehettek korábbi alkalmazottukkal, mert 2006-ban a rendes fizetésén felül 26 és fél ezer, 2010-ben pedig több mint 110 ezer dollár, azaz közel 31 millió forintnak megfelelő bónuszt kapott. A jutalom nagyságában bevallottan szerepe volt a Borelli által eladott fájdalomcsillapítók mennyiségének.
Ez az eset csak egyetlen kicsi szelete annak a nyomozásnak, amelyet a Washington Post folytatott azért, hogy kiderítse, a gyógyszergyártók és -forgalmazók mennyi receptköteles fájdalomcsillapítót szórtak szét bármilyen akadály nélkül az Egyesült Államokban, így hozzájárulva az opioidválság súlyosbodásához. A számok döbbenetesek: 6 év alatt 76 milliárd opioidot tartalmazó fájdalomcsillapítót adtak el az USA-ban.
Titkolni akarták a számokat
Mivel egy korábbi cikkünkben már részletesen elmeséltük, hogyan alakult ki az opioidválság az USA-ban, ezért most csak röviden foglaljuk össze. A 90-es évek elején a gyógyszergyárak azzal reklámozták az opioidtartalmú tablettáikat, hogy azok – az illegális kábítószerekkel ellentétben – nem okoznak függőséget. Ebben az időszakban dobta piacra a Purdue Pharma az Oxycontin nevű gyógyszert, amelyet egyrészt nagyszabású reklámkampánnyal támogattak meg, másrészt bár pontosan tudták, hogy a hatóanyagát képező oxikodon semmivel se gyengébb a morfiumnál, nem tettek semmit. Hasonlóan cselekedett a többi gyógyszergyártó is a saját termékével.
Az amerikai kábítószer-ellenes hivatal (DEA) a 2000-es évek vége felé észbe kapott, sorra indította a vizsgálatokat, nehezebb lett receptköteles fájdalomcsillapítóhoz jutni, de a függők számára ez azt jelentette, hogy gyógyszer helyett heroint kezdtek használni.
Egészen mostanáig nem lehetett tudni, pontosan mennyi opioidos gyógyszer fogyott, annak ellenére, hogy létezik az erről szóló adatbázis. Az úgynevezett ARCOS-ban (Automation of Reports and Consolidated Order System) nyomon lehet követni, hogy az adott gyártó miből mennyit gyártott, hova szállította le a terméket, mindez településre és évre lebontva.
A minisztérium azért, mert a lépés bezavarhat az éppen folyó vizsgálatokba, a gyártók pedig azért, mert szerintük az a versenytársakat előnybe hozná. Egy bíró azonban nem értett ezzel egyet, ezért július végén feloldotta az ARCOS egy részének titkosítását.
Mi derül ki az adatbázisból?
Az egyik főszereplő, a Purdue Pharma neve már ismerős lehet, de úgy tűnik, ők csak kispályások voltak ebben az ügyben. Az adatokért 2016 óta harcoló Washington Post elemzése szerint a 2006 és 2012 között gyártott opioidok 88 százalékát három cég gyártotta le: a SpecGx (a Mallinckrodt leányvállalata), az Actavis Pharma, és a Par Pharmaceutical (az Endo Pharmaceuticals leányvállalata). A Purdue-nak csak 3 százalékos piaci részesedés jutott.
A forgalmazókat illetően az derült ki, hogy az összesen eladott, opioidtartalmú tabletta háromnegyede hat cég között oszlott meg, ebből öt gyógyszertár-hálózat (McKesson Corp., Walgreens, Cardinal Health, AmerisourceBergen, CVS), egy pedig áruházlánc (Walmart).
A legtöbb opioidtartalmú gyógyszer Nyugat-Virginiába érkezett, lakosonként (beleértve az újszülötteket és a gyerekeket is) 66 és fél darab. Nem sokkal maradt le Kentucky (63,3 darab) sem, de a top 10-be belefért Nevada is. A vidéki területek még súlyosabb képet mutatnak: a virginiai Nortonban egy főre 306 darab gyógyszer jutott évente.
Látni lehetett, hogy valami nem stimmel
Bár a gyártók rendre azt állították, hogy minden szükséges intézkedést meghoztak, hogy ne lehessen visszaélni a gyógyszerekkel, a vizsgálati anyagok egészen más képet mutatnak. 2012-ben a DEA azért nyomozott a McKessonnál, mert gyanúsan sok gyógyszert szállítottak coloradói patikákba, egy 38 ezer fős város, Brighton egyik gyógyszertárába például naponta 2000 darab érkezett. Mint kiderült, a McKesson egyik coloradói raktárába 2008 és 2013 között több mint másfél millió darab megrendelés futott be, és a cég ebből mindössze 16-ot talált gyanúsnak – egyiket sem Brightonból küldték.
A McKesson neve egy nyugat-virginiai esetnél is előkerült:
Amikor az egyik bírósági eljárás során felperes ügyvédje rákérdezett a gyógyszerfelügyelet ellenőrzési részlegének egyik munkatársánál, hogy van-e erre bármilyen orvosi magyarázat, nemmel válaszolt.
A Cardinal Health 2011-ben 2 millió adag fájdalomcsillapítót adott el egy, a floridai Fort Myersben található patikának úgy, hogy a hasonló méretű helyeken évente 65 ezer adag fogyott. Az ugyancsak floridai Sanford egyik CVS-üzlete 2010-ben 886 ezer adag opioidot adott el, ami 748 százalékos növekedés volt az előző évhez képest.
A Mallinckrodt egyik vezető pozícióban lévő munkatársa már 2008-ban arra figyelmeztette a feletteseit, hogy a cég hiába az ország legnagyobb opioidelőállítója, nem tudja megfelelően kiszűrni azokat a megrendeléseket, amelyeknek célja nem a gyógyítás, hanem a gyógyszerek eladása függőknek. Később kidolgoztak egy rendszert, amelyben olyan megjegyzéseket fűztek egyes megrendelésekhez, mint „fura” vagy „szokatlan”, de azt sosem, hogy „gyanús”. Ráadásul hiába jelölték meg így a megrendeléseket, sokat már azelőtt teljesítettek, hogy alaposabban megvizsgálták volna.
2010-ben aztán változtattak a rendszeren: míg korábban azokat a megrendeléseket jelölték szokatlannak, amelyek az előző évhez képest kétszer akkora mennyiséget mutattak, a határt a megszokott mennyiség háromszorosánál húzták meg, mert egyszerűen túl sok jelölt rendelés lett volna. A Mallinckrodtot 2017-en 35 millió dolláros kártérítés fizetésére kötelezték Floridában, a cég abban az évben 2,1 milliárd dolláros nettó bevételt könyvelhetett el.
Cikkünk írásakor Clevelandben nagyjából 20 cég ellen folyik per. Ezeket 2000 megye és település indította, azzal vádolják a cégeket, hogy főszerepet játszottak az opioidválság kialakulásában. Ezzel szemben a cégek az orvosokat, a gyógyszertárakat és a betegeket hibáztatják, mondván ők csak a felmerülő igényeket teljesítették.
Kiemelt kép: iStock
