Olyan a konyhája, mintha lakberendezési tanácsadók tervezték volna? Van külön tanulószobája? Az irodája, mintha egy skandináv belsőépítész rajzolta volna meg? Nézett már le a tenger apró öbleire olyan szirtekről, amilyeneket csak filmekben látni? Esetleg van a háza mellett egy apró kis tó, sütögetésre alkalmas hellyel?
Ha minderre nemleges választ adott, akkor jobb, ha nem tudja meg, miként élnek az elítéltek a topkategóriás, úgynevezett nyitott börtönben egy Helsinki partjainál lévő szigeten. Magyarul inkább fogháznak, a legenyhébb kategóriájú büntetés-végrehajtási intézménynek minősíthetnénk a létesítményt, amelyet a 24.hu munkatársa felkereshetett. A börtön még finn viszonylatban is különlegesnek számít, tehát ennél valószínűleg csak rosszabbul járhatunk, ha rács mögé kerülünk az északi államban. Ám látogatóként különleges élmény volt a kirándulás, amelyet Helsinkiből a közeli Suomenlinna szigetére tettünk a finn igazságügyi minisztérium tisztségviselőinek kíséretében.
Suomenlinnára évente több mint egymillió turista látogat, de van az erődszigetnek egy olyan része, ahová ők nem mehetnek be. Ez a „látványbörtön” területe, amit már csak azért is őriznek, nehogy illetéktelenek menjenek be oda. A turisták ugyanis sokszor próbálnak meg átjutni a kerítésen, mint a létesítmény egyik munkatársa elmondta.
A válaszok egyszerűek: a finnek a három skandináv ország példáját követve építettek nyitott börtönöket az 1940-es évek óta. Finnországban nem riadnak meg az emberek a börtön túlzott közelségétől. Másrészt Finnország a világ egyik legbiztonságosabb országa. A finn belügyminisztérium stratégiai főnöke, Ari Erwaraye szerint az ő statisztikáik egyenesen azt mutatják, hogy ők a legbiztonságosabbak. A tárca illetékese ezt több mutató összegzéséből számolta ki, de számunkra a lényeg az, hogy a nyitott börtönök létezése nem rontja, hanem javítja a közbiztonságot.
Ennek oka azonban mélyebben gyökerezik. Finnország ugyanis a világ egyik legegyenlőbb állama. Az országban gyakorlatilag ismeretlen a feudalizmus, nem voltak földesurak vagy jobbágyok, legalábbis magyar értelemben véve. Az emberek egyenlőnek ismerik el egymást, és ezt nemcsak jogszabályok mondják ki, hanem igyekeznek mindenkinek, így a bűnözőknek is egyenlő esélyeket biztosítani.
Finnországról közismert, hogy legendásan jó az oktatása, és az ENSZ-ranglista szerint a világ legboldogabb országa. A kisebbségi jogokat is messzemenően tiszteletben tartják: a finnországi svédek, akik a lakosság töredékét teszik ki, hivatalos nyelvként bármikor anyanyelvükön intézhetik például az ügyeiket. De persze Helsinki (Helsingfors) utcanévtáblái is kétnyelvűek.
Mindez a már említett egyenlőségre törekvésre vezethető vissza. A börtöneik is ennek jegyében működnek: a büntetés végrehajtása csak az egyik célja ezeknek az intézményeknek. A másik inkább az, hogy segítsenek a társadalomba integrálni azokat az embereket, akik bűnözőnek álltak.
Minden elítélt, ha bekerült a finn igazságügyi minisztérium felügyelete alá tartozó „börtönvilágba”, kap egy személyre szabott tervet, menetrendet, amellyel megpróbálják afelé orientálni, hogy előbb tartsa be a szabályokat, szokjon le az esetleges szenvedélybetegségéről, és ezután kezdjen el szakmát tanulni. Ha addig nem tudta, akkor tanulja meg a számítógépes eszközöket használni vagy éppen kezdjen el rendszeresen dolgozni.
Ezek különböző fokozatok, és persze senkinek sem kötelező – a rendszabályok betartásán kívül – részt vennie az egyénre szabott fejlesztési-képzési programokban. Ám ha valaki rászánja magát, Finnországban még a büntetés-végrehajtás rendszerén belül is kínálkozik számára kiút.
Ez a kiút természetesen még nem jelenti a szabadulást, de feltétlenül megkönnyíti az életét a börtönvilágon belül az érintetteknek. Suomenlinnán, Helsinki egyik fő turistaattrakcióján belül is kínálkozik erre lehetőség. Finnország egyik „leglazább” börtöne működik itt, ami egyébként a turizmus számára is hasznos. Az elítéltek például folyamatosan javítgatják az UNESCO-védettséget élvező műemléksziget több száz éves erődítményének falait. Mindeközben ráadásul szakmát is tanulhatnak.
De ha valaki távolabb, Helsinki belvárosában dolgozik, akkor hajón vagy kompon elhagyhatja a szigetet, amúgy is GPS-jeladók és más elektronikus eszközök segítségével megfigyelik az elítélteket.
Fiatalkorúak egy időben általában csak négyen-öten vannak börtönben Finnországban, így a látványbörtönökben velük nemigen találkozhatunk. Az, hogy a 18 éven alattiakat ritkán ítélik szabadságvesztésre, összefügg azzal a szándékkal, hogy nem akarnak bűnözőket nevelni a fiatalokból.
Amúgy a börtönökben a külföldiek aránya 20-30 százalék körüli. A legtöbben oroszok és észtek az elítéltek közül a finn börtönvilágban. Ez azért érdekes, mert az ország hivatalosan kétnyelvű, a svéd is hivatalos nyelv, ezért svédül is tudniuk kell a börtönőröknek. Ám a valóság az, hogy a látványbörtönben svédül még nem nagyon kellett beszélniük, ugyanis nem volt ilyen elítélt a rabok között – mondta el az újságírókat körbevezető illetékes.
A 24.hu-nak egy szenegáli elítélttel sikerült beszélnie Suomenlinnán. A férfi 12 éve élt Finnországban, és amikor kérdeztük, mit csinál a börtönben, azt mondta, hogy elsősorban falat javít, épít, és kőművesnek tanul. Hogy ha kikerül a börtönből, dolgozni kezd majd a szakmájában? – kérdeztük. Erre nem túl nagy meggyőződéssel mondta: „Majd meglátjuk.”
Mindenesetre jelenlegi elhelyezésével kifejezetten elégedett volt. Ami a körülményeket illeti, tényleg elképesztő a börtön felépítése. Designerek által tervezett barakkokban élnek a fogvatartottak. Az épületeket úgy alakították ki, hogy ha a börtön bezárna, akkor turistaszállásnak is megfeleljenek. A börtön konyhája, tanulószobája, rekreációs terme bármelyik lakberendezőnek a dicséretére válna. Szauna is tartozik az egyes épületekhez, amelyek egyáltalán nem zsúfoltak.
A börtön területén egy kis tó is található, ahol vízi madarak fészkelnek, de van egy magasabb szirt is, ahol a madarak inkább a „dolgukat végzik”, viszont innen fantasztikus kilátás nyílik a többi, kisebb-nagyobb szigetre, illetve Suomenlinna más részeire. Látható innen egy kiszuperált tengeralattjáró is.
A börtönben száz fogvatartott tartózkodik, rajtuk kívül negyven próbaidős van a létesítményben. A rabok rendkívül jó magaviseletet tanúsítanak – állítólag évente egy verekedést regisztrálnak az intézményben –, hiszen ha nem tartják be a szabályokat, visszaküldik őket a zárt intézményekbe, ahonnan nem járhatnak ki.
Így még az életfogytiglanra ítélt rabok közül is kerülnek ide néhányan, és ők is igyekeznek minden szabályt betartani – hallottuk az illetékesektől. De van, aki nem akar ilyen létesítménybe kerülni, ennek oka az – magyarázták a finn börtön vezetői –, hogy tudják magukról, nem lennének képesek betartani a szabályokat.
De mik ezek a szabályok? Nem egyszerűen csak dolgozniuk kell a raboknak, hanem zéró tolerancia érvényesül a kábítószerezéssel szemben, és az alkoholizmust sem tűrik az intézményben, ami egy börtön esetében azért nem nevezhető kiemelkedő szigornak. Végső soron a munkavégzés, a függőséget okozó szerekről való leszoktatás és a szabályok önkéntes jellegű betartása mind-mind azt szolgálja a börtön vezetői szerint, hogy a fogvatartottak sikeresen vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba.
Kiemelt kép: Mikko Tikkanen / Criminal Sanctions Agency
