- 383 igen
- 327 nem
- 22 tartózkodás
- 1 érvénytelen szavazat.
Így alakult az EB-elnökről szóló szavazás a az Európai Partlamentben.
Von der Leyennek az Európai Parlamentben a 751 képviselőből minimum 374-et kellett meggyőznie arról, hogy támogassa a megválasztását az Európai Bizottság élére. Azért ennyit, mert három, börtönnel fenyegetett katalán képviselő nem vehette fel a mandátumát, és kiesett egy dán miniszter is, aki helyett egyelőre nem jelöltek mást a parlamentbe.
A három centrista frakciónak – a Néppártnak, a Szociáldemokratáknak, és a liberálisoknak – összesen 444 képviselőjük ül a parlamentben. Tehát még a von der Leyen támogatását bejelentő frakciókból is sokan ellene szavaztak. És ez a szám még magasabb is lehet 60-nál, mert a Néppárttól jobbra lévő olasz, Matteo Salvini-féle Liga, és a lengyel kormánypárt, a PiS is azt kommunikálta, hogy képviselőik a német politikusnőre szavaznak.
A szavazás teljesen titkosan zajlott, így teljes bizonyossággal sosem fog kiderülni, hogy melyik frakció és melyik képviselő hogyan szavazott. Úgy tudjuk, a fideszes képviselők egyöntetűen igent nyomtak von der Leyenre. A szocdemek és a liberálisok között sokan szavaztak ellene, a zöldek és a szélsőbalos frakció pedig szintén a nemre voksolt. A néppártiak nagy többsége pedig természetesen von der Leyenre, különben nem választotta volna meg EB-elnöknek a parlament.
A von der Leyenre leadott 383 szavazatot látva tehát mondhatjuk, hogy ugyan megválasztották az EB-elnökének, azaz az EU kormányfőjének a német konzervatív politikust, de csak nagyon szűken. Mondjuk a jelölése utáni zűrzavart látva még a megválasztása sem volt a papírforma.
Betarthatatlan ígéretek kövezték ki az utat
Ugyan az Európai Parlament nagy pártjai, a liberálisok kivételével, mind kiálltak az EP-választás előtt a csúcsjelölti rendszer mellett, mégsem a Spitzenkandidatok, azaz a csúcsjelöltek egyikét választották meg Jean-Claude Juncker utódjának. Sem a legtöbb mandátumot nyerő Néppárt jelöltje, Manfred Weber, sem a szocialisták jelöltje, Frans Timmermans nem bizonyult olyan jelöltnek, aki mögé felsorakozott volna az EP-képviselők többsége.
A patthelyzetet úgy oldották fel az EB-elnököt jelölő, az EU-tagállamok kormányfőit tömörítő Európai Tanács tagjai, hogy kidobták a kukába a csúcsjelölti rendszert. Majd a kormányfők egy bonyolult, sok tényezőt figyelembe vevő alkut kötöttek, amellyel elosztogatták a fontosabb EU-s csúcspozíciókat a nagyobb pártcsaládok között. Az alkut minden szereplő a maga sikereként igyekezett kommunikálni, de egészen világos, hogy a két legerősebb tagállam – Németország és Franciaország – vezetői, Angela Merkel és Emmanuel Macron akarata érvényesült.
Von der Leyen jelöléséről sokat írtunk, azonban a deal legfontosabb tanulsága összefoglalható egyszerűen és röviden: az a választási rendszer, ami jelenleg Európa vezetéséről dönt, nem működik. Hiába demokratikus az a verzió is, hogy az tanács dönt az EB-elnök jelöléséről, és a csúcsjelölti rendszer is, ami a parlamentnek vindikál több hatalmat, végső soron a fő EU-s döntéshozó szervek érdekei úgy sérülnek a jelenlegi szisztémában, ami végül a vezetés blokkolásához is vezethet.
Ez csak úgy hidalható át – amit von der Leyen megválasztása is megmutatott –, ha az EB-jelölt minden nagyobb pártcsaládnak komoly, egymásnak akár ellent is mondó ígéreteket tesz a szavazataikért cserébe. Ennek minden hátulütője akkor mutatkozik majd meg, amikor a kiderül, hogy ezek az ígéretek nem tarthatóak be egyszerre, és a frakciók szembekerülnek az EB-elnökkel, ami az EU kormányozhatóságát sodorja veszélybe.
Orbán örül vagy nem?
Két hete azt írtuk, hogy hatalmas bukásnak tűnik Orbánnak az új Európai Unió, és most sem tűnik ez másként, még ha a fideszesek igyekeznek is azt kommunikálni, hogy már a konzervatív politikus jelölésénél is ott bábáskodott a magyar miniszterelnök.
A jelölés után úgy nyilatkozott Orbán Viktor, hogy az Európai Bizottság elnöki tisztségének betöltésére felmerült a neve két olyan politikusnak (Timmermans, Weber) akik Magyarország szempontjából több mint rosszak lett volna, hiszen „ők korábban már bizonyságát adták annak, hogy nem tisztelik Magyarországot, a magyarokat. Az ő megválasztásukat sikerült megakadályozni, helyettük egy hétgyermekes német családanyát jelöltek” – utalt von der Leyenre a miniszterelnök a Kossuth Rádióban.
Azonban kevéssé érthető, hogy miért örül Orbán a tanács alkujának. Az ET elnöke Charles Michel, Belgium volt liberális miniszterelnöke lesz. A parlament élére egy fél ciklusra az olasz szocialista David-Maria Sassoli került. A fontos külügyi főtárgyaló posztot szintén egy szocialista töltheti be, akiről Magyar Levente államtitkár a következő mondta régebben:
Josep Borrell, a szélsőbaloldali spanyol kormány külügyminisztere sértő és durva kirohanást intézett Magyarország ellen egy nyilvános fórumon.
És akkor ott van EB-elnöknek von der Leyen, aki új menekültügyi megállapodást ígért a szocdemeknek, és a DK-sok úgy lelkendeznek érte a programbeszéde után, mintha legalábbis Dobrev Klára mondta volna el azt a beszédet. Azt a beszédet, amelyben von der Leyen fenyegetéseket intézett a Fideszhez is azzal, hogy azt mondta, nagyon keményen fel fog lépni a jogállami normák védelmében, és komoly ellenfele lesz Európa ellenségeinek:
Bárki, aki megpróbálja aláásni vagy gyengíteni Európa értékeit, elszánt ellenfélre akad bennem
– mondta kedd délelőtti beszédében Ursula von der Leyen. Nehéz elképzelni, hogy a harmonikus szóval fogjuk a leggyakrabban jellemezni az újdonsült EB-elnök és Orbán Viktor viszonyát.
Kiemelt kép: Michael Kappeler/dpa