A hét közepén néhány óra alatt bejárta a világot a 17 éves Noa Pothoven halálhíre. A brit sajtó egybehangzóan arról számolt be, hogy a holland lány élete eutanáziával ért véget, de ez nem volt igaz. A depressziós fiatal ugyan tényleg ezt szerette volna, de végül „csak” hagyták meghalni.
A hírt elsőként a Central European News Agency hírügynökség hozta le még kedden azt követően, hogy lánytestvére bejelentette Noa Pothoven halálát.
Noa június 2-án vasárnap 2 óra 40 perckor elhunyt. Szép álmokat, drágám. El kell engednünk téged
– írta.
Húga a körülményekről egy szót sem írt közösségi oldalán, ugyanakkor a hírügynökség az előzményekből arra következtetett, hogy a tinédzser eutanázia következtében hunyt el. A tizenkét bekezdéses szövegben azt írták,
legálisan a halálba segítették egy klinikán azt a 17 éves lányt, akit gyerekként megerőszakoltak, és elviselhetetlen fájdalmakkal élt.
A cikket azonnal átvette az egyik legolvasottabb brit lap, a Daily Mail, majd az Independent, a Washington Post és a The Times is, ezek nyomán pedig lapunk is.
Végül Naomi O’Leary, a Politico újságírója telefonált rá holland kollégájára, Paul Bolwerkre, aki a De Gelderlander című lap munkatársaként korábban részletesen foglalkozott az üggyel. Hamar kiderült, hogy a lány tényleg meghalt, ugyanakkor senki nem segített neki ebben.
Mint mondta, rendkívül gyanússá vált neki, hogy Hollandiában senki sem foglalkozik az esettel, pedig egy ilyen történet óriási visszhangot váltana ki mindenhol. Szerinte azért is ugrottak be sokan a hírnek, mert Hollandiaról az a sztereotípia él az emberek fejében, hogy egy liberális hely, ahol bármi megtörténhet. De minden azért nem.
Éhezés, mesterséges kóma, elutasítás
Noa Pothoven átlagos lány volt 11 éves koráig. Ekkor zaklatták először szexuálisan, majd három évvel később két férfi megerőszakolta. Szégyellte magát és félt, ezért magában tartotta a történeket.
Másfél évig a szüleinek sem árulta el, mi a baja. Fájdalma poszttraumás stressz zavarban, depresszióban és étkezési nehézségekben nyilvánult meg. Pothoven tavaly önéletrajzi könyvet adott ki a naplója alapján. Ebben részletesen írt a támadásokról, és arról, hogy anorexiás. Hosszasan elemezte, hogy milyen hiányosságai vannak az országában az ifjúkoriak gondozásának.
2018 decemberében a említett De Gelderlander című lapnak azt mondta, nem akar tovább tovább élni.
Azt mondják, hogy túl fiatal vagyok. Szerintük az agyamnak teljesen ki kell fejlődnie, ami az ember 21 éves korára történik meg. Lesújtva érzem magam, mert nem bírok addig várni
– utalt arra, hogy felkeresett egy eutanáziával foglalkozó hágai magánklinikát, ahonnan elküldték, mert a szülei nem tudtak a tervéről.
Eutanázia esetén a doktorok halálos injekció beadásával vetnek véget a páciens életének. Ez egy rendkívül szigorú eljárás, amire a holland törvények szerint csak akkor van lehetőség, ha valaki elviselhetetlen fájdalomtól szenved. Több orvosnak is ellenőriznie kell ugyanakkor, hogy a páciens kérése valós és hogy tudatában van a döntésének.
A Noa által felkeresett klinikára tavaly 2600 kérelem érkezett be, ezek 27-28 százaléka mentális beteg páciensektől. A 2018-ban halálba segített 727 emberből körülbelül 50-en szenvedtek mentális problémáktól.
Passzív eutanázia
Bár a szülei sokáig minden áron szerették volna megmenteni a lányt, és minden tőlük telhetőt meg is tettek ennek érdekében, idővel utána beletörődtek a lányuk döntésébe.
Édesanyja, Lisette Pothoven a De Gelderlandernek arról beszélt, próbáltak neki keresni egy fiatalkorúak számára fenntartott pszichiátriát, de a hosszú várólisták miatt egyet se találtak. Hollandiában átlagosan 13 hetet kell várnia egy étkezési zavarokkal küzdő betegnek a kezelésre, ami a család szerint nonszensz, hiszen ha valakinek szívproblémája van, azonnal megoperálják.
A nő akkor azt nyilatkozta, gyermeke már csak pihenésre vágyik és ezt csak a halállal tudja elérni.
Ha lenne más lehetősége, biztos vagyok benne, hogy azt választaná
– magyarázta.
Miután az eutanáziára vonatkozó kérelmét a magánklinika elutasította, Noa Pothoven tavaly éhségsztrájkba kezdett és olyan súlyosan lefogyott, hogy kórházba kellett szállítani, ahol az orvosok mesterséges kómába helyezték, hogy táplálni tudják őt.
A De Gelderlander információi szerint otthonában orvosok felügyeltek a lányra, de palliatív gondozásban részesült. Ennek célja, hogy a beteg és a vele kapcsolatban állók speciális igényeinek kielégítése révén javítsa az életminőséget. A holland törvények szerint a palliatív gondozás akkor rendelhető el, ha egy beteg várható élettartama kevesebb mint két hét.
Noa a könyvével és a tetteivel szeretett volna más hasonló helyzetben lévő fiatalokon segíteni, de ő közben elvesztette a harcot. Otthonában, az ágyában tért örök nyugovóra. A pontos részletekről semmilyen információ nem áll rendelkezésre.
Azóta törölt Instagram-oldalán közzétett egyik utolsó posztjában azt írta,
hosszú évek küzdelmei után kiszáradtam. Most már egy ideje nem eszem és nem iszom, és sok megbeszélés után arra az elhatározásra jutottunk, hogy elengednek az elviselhetetlen szenvedésem miatt. Minden nap újra átélem a fájdalmat és a félelmet. Mindig félek. A testemet pedig a mai napig mocskosnak érzem. Betörtek a testembe, amit már nem lehet visszafordítani.
A történtek még Ferenc pápa figyelmét is felkeltették, aki a Twitteren azt írta, az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság mindannyiunk veresége. Úgy fogalmazott, az a feladatunk, hogy soha ne engedjük el a szenvedők kezét.
Euthanasia and assisted suicide are a defeat for all. We are called never to abandon those who are suffering, never giving up but caring and loving to restore hope.
— Pope Francis (@Pontifex) 2019. június 5.
A 17 éves lány esete megrázó és elgondolkoztató. Elképzelni is nehéz, milyen lehetett végig nézni a szülőknek, ahogy a saját gyermekük szomjan hal. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, ha az eutanáziát nem hagyták neki a fent említett okok miatt, akkor miért engedhették, hogy mások szeme láttára végezzen magával?
