2015 őszén Magyarország hirtelen az egész világ számára érdekes hely lett. Legutóbb ez valószínűleg akkor történt meg, amikor leráztuk magunkról a szocializmus negyvenéves átkát, és a világ nagy része a kelet-európai demokratikus átmenetekre figyelt.
Ez az ősz kicsivel borúsabb volt, ezrek táboroztak épp a Keleti pályaudvar előtt, hogy továbbindulhassanak Nyugat-Európa felé, amerre Magyarország volt a kelet utolsó állomása. 140 ezer ember vonult át az országon néhány hét alatt, mígnem a magyar határokat ideiglenesen lezárták, a vasúti forgalom szünetelt, a Keleti környéke pedig nyugodt káoszban várta, hogy valami történjen.
Magyarország a 140 ezer menekült és migráns átutazását megúszta egyetlen olyan eset nélkül, hogy bárki erőszakos bűncselekményt hajtott volna végre egy magyar állampolgár ellen. De mi lett volna akkor, ha ez nem így történik, és az egyre idegenellenesebb magyar kormány, megérezve a lehetőséget, amelyet a migránsválság teremtett, ráfekszik az ügyre? Sőt, mi lett volna akkor, ha az áldozat nem magyar állampolgár, hanem egy migráns?
Látszólag ezzel a gondolattal játszik el Adam LeBor könyve, a magyarul most megjelent Nyolcadik kerület. Ha az olvasó kézbe veszi a regényt, és elkezd a frissen felállított csendőrségről, a vészhelyzetben működő újságokról, a mindent átható korrupcióról olvasni, majd eljut odáig, hogy minden hatalmat a miniszterelnök körül összpontosítottak, már a rendőrséget is megfigyelik, nehéz nem úgy érezni, mintha ez nem egy szélsőjobbra tolódó kormány kritikája lenne.
Pedig nem az, ez egy regény, mondja LeBor, akivel a Könyvfesztiválon beszélgettünk a kötet magyarországi megjelenése miatt.
A Nyolcadik kerület egy detektívregény, egy kitalált történet, amelyben a történet motorja a Baltazár és a testvére közötti kapcsolat, és amelynek a hátterében a volt kommunista hálózatok még mindig irányítják a kormányt a háttérből. A csendőrség pedig már a Budapest protokoll című könyvemben is megjelent
– mondja LeBor. Annyiban már elsőre is egyértelmű ez, hogy a könyvben, kapaszkodjanak meg, baloldali kormánya van Magyarországnak. Hosszú jobboldali kormányzás után ugyanis a Nyolcadik kerület világában végre hatalomra kerültek a szociáldemokraták, a kommunisták utódpártja, és ugyanott folytatják a fasizálódást, ahol a magyar jobboldal a valóságban abbahagyta.
Nehéz elképzelni már olyan Magyarországot, ahol nem Orbán Viktor a miniszterelnök, de LeBor ezzel a gondolattal is eljátszik.
A Nyolcadik kerület olyan típusú könyv, amelyből kevés van Magyarországon. Egy bűnügyi regény, amely egy alternatív univerzumban játszódik. Ez egy Európában gyakori műfaj, kifejezetten jó tévésorozatok vannak belőle, mint a 4 Blocks, amelyben egy arab bűnbanda uralja Berlin egy részét, vagy a skandináv krimik, mint a Híd és a Gyilkosság. Ideje, hogy ez a műfaj Közép-Európában is megjelenjen. Ez egy detektívregény, és azt szerettem volna, ha annak is látszik. Korábban írtam egy könyvet Slobodan Milosevicről, és azt láttam, hogy a Milosevic elleni forradalmat részben belülről szervezték, ezért ugyanazok maradtak hatalmon, mint akik korábban voltak. Mi történt volna, ha ugyanez történik Magyarországon is? Mi lett volna, ha ugyanazok a kommunisták irányítják Magyarországot, akik korábban tették, csak most a háttérből, mert nem volt igazi rendszerváltás? Érdekes ötletnek találtam, és elég jól is működik ez a történet.
LeBor szerint az áthallások pontosan azok, amik, áthallások, nem kritikus megjegyzések.
Mindenki hoz magával egy regény olvasása közben valamit, és aszerint olvassa. Ha kritizálni akartam volna a magyar kormányt, írtam volna egy non-fiction könyvet.
LeBor több évtizedet töltött Magyarországon, a The Independent és a The Times tudósítójaként követte végig a kommunista rendszerek szétesését, ezért dolgozott még két tucat másik országban is. Végigdolgozta a délszláv háborúkat, de mostanra kevesebbet foglalkozik újságírással, könyveket ír, és stílusoktatóként, szerkesztési tanácsadóként dolgozik Londonban. Időnként azért jelennek meg cikkei az Economistban, a The New York Timesban, a Financial Timesban és a Monocle-ben. Eddig nyolc ténykönyvet és hat regényt írt, de most épp teljes erejével Kovács Baltazár trilógiájára koncentrál.
Úgyhogy itt az ideje kitérnünk Kovács szerepére, mert a Nyolcadik kerület pont tőle lesz igazán erős krimi. Baltazár nemcsak rendőrnyomozó, de cigány is, aki Józsefváros szívében nőtt fel annak minden terhével együtt, majd a szerencse és egy jószemű tanár kiemelte onnan és beíratta a Fazekas Gimnáziumba. Kovács itt még mindig nem hagyta el a nyolcot, és a könyv olvasása során úgy tűnik, lélekben igazából soha sem. A rendőrségen belül is kívülálló maradt.
Két dolog inspirált erre a történetre. Az egyik, hogy nagyon régóta szerettem volna írni egy detektívsztorit Budapesten, és azt gondoltam, nagyon érdekes lenne, ha a detektív cigány lenne. Sok cigány rendőrrel találkoztam, és érdekes, ahogy két világ között élnek. Néha a családjuk se szeretné, ha rendőrök lennének, és a rendőrök egy része sem fogadja el őket, egészen addig, amíg jobban meg nem ismerik egymást. Ha detektívkaraktert akarunk írni, annak valamennyire kívülállónak kell lennie. Többnyire elvált, alkoholista rendőrökkel találkozunk a könyvekben. Alkoholistát nem akartam írni, mert nagyon sokat megtették már. De mindenképp outsidernek kellett lennie, így lett a főhős cigány, amivel duplán kívülállóvá lett, hiszen a családja és a munkahelye se fogadja be igazán. A drámát a konfliktus adja, már csak azt kellett kitalálnom, mit kezdjek a főhőssel. Procedurális krimit nem akartam írni, túl sok a szabály, amit a szereplőknek követniük kell. Ezt persze könnyű megoldani, mert elég, ha a főszereplő titokban dolgozik.
Kovács Baltazár karakterének élét pont ez adja: a kapcsolata a rendőrséghez, a főnöke feltétlen bizalma, a többiek tisztelete és lenéző tekintetei, az elitista volt felesége és a bátyja, aki Józsefváros legnagyobb bűnözője.
Baltazár és a főnöke között kreatív feszültség van. Ez a cigányság számára is új helyzet, folyamatosan látjuk, ahogy átalakul a társadalmuk. Korábban kevesebb cigány rendőr volt, és jó, hogy most több van, de azért ez sem megy konfliktusok nélkül. A könyv feszültségét szerintem egyébként is Baltazár és a testvére kapcsolata adja, mert a főhős bárhova nyúl, mindig ott lesz a testvére.
Utoljára talán a Dögkeselyűnek volt annyira karakteresen magyar hangulata, mint a Nyolcadik kerületnek. Látszik, hogy LeBor jól ismeri a várost, hiszen sok évig élt itt , de az is érződik, hogy kívülről nézi a magyarokat.
Imádom ezt a várost és ezt az országot. A kilencvenes évek elején jöttem ide. Fogalmam sem volt, hogy kell tudósítani vagy könyvet írni. Új karriert csináltam, új kalandjaim voltak, író lettem. Csodálatos időszakom volt Budapesten, és ezért nagyon hálás vagyok. A kedvenc részeim a városból a VII. kerület kis utcái, a bulinegyeden kívül. Nehéz elmondani, miért, de érzi az ember a történelmet, szinte halljuk, ahogy egy szovjet komisszár bakancsa csattan a betonon. Ez a város tökéletes, pont a megfelelő méretű, nagyon jó a közlekedés, jó az éjszakai élet, van magas- és tömegkultúra is.
Sok apróságon múlik, hogy egy krimi élvezhető-e. Ott vannak például a magyar piacon leggyakrabban elrontott tulajdonnevek, amelyeket teljes arányérzék nélkül használ a magyar zsánerirodalom jó része. LeBor viszont kivétel, és pont ezért is említek meg egy ilyen apróságot, ami elsőre nem tűnne fontosnak: a Nyolcadik kerületben tökéletesen el vannak találva a nevek, és ettől sokkal erősebb lesz a történet is.
LeBor nézőpontjában az a legérdekesebb, hogy magyar olvasóként rendszeresen pesszimista rosszindulatot várnánk a Kovács életében megjelenő hétköznapi szereplőktől. De LeBor szerint a magyarok alapvetően nagyon kedves emberek. Mindig köszöntik egymást, kezet fognak, ami nekünk nem tűnik fel, de neki szokatlan dolog. Ráadásul annyira fontos nekünk a család, hogy még a legnagyobb hipszterek is hazamennek hétvégén a családi ebédre.
Azért is jó, hogy a könyv ennyire jól sikerült, mert nincs sok igazán erős magyar krimi. LeBor viszont most írt egyet, ami félig mindenképp magyar. És ezzel nincs is vége.
Úgy néz ki, hogy a könyv trilógia lesz, a következő rész Nagy-Britanniában már megjelent, Kossuth Square címen, remélhetőleg jövőre Magyarországon is meg fog. Közvetlen folytatása lesz ennek a könyvnek, a rákövetkező hétvégén játszódik. A harmadik könyv címe pedig Margaret Bridge lesz.
Kiemelt kép: Marjai János/ 24.hu
