Kérsz még egy sört? Hoztam még húszat. Ezt most én fizetem

– mondja Srí Lanka-i házigazdám. Colombóban, a fővárosban lakom úgynevezett digitális nomádként, azaz bárhonnan dolgozni tudó szellemi szabadfoglakozásúként. Szombat délután hirtelen ötlettől vezérelve eljöttem délre. Volt egy olyan érzésem, hogy ki kell jönnöm a városból. A buszon foglaltam a szállást, néhány ismerősöm szülinapi bulira ide jött. A majd háromszáz ember életét követelő terrortámadás után meghosszabbítottuk a szobafoglalásom. A robbantásokban érintett szállodákból kettőben is vannak expat rezidenciák, ahol az országban dolgozó külföldiek laknak.

Mindkettőben van ismerősöm, egyikük sem volt otthon.

A hostel népe most vesz egy kis levegőt, végülis mindenünk megvan. Itt maradunk még egy kicsit pihenni.

Egyébként is áll már az ország két hete. Újév volt, ami tamil és szingaléz újév is, ez a két népcsoport alkotja az ország lakosságának elsöprő részét. Aztán telihold, az itt mindig munkaszüneti nap, úgyhogy volt itt két hét suliszünet, és rengeteg ünnepnap, amikor szinte teljesen megáll a hivatalos élet. Srí Lankán van egyébként a legtöbb szabadnap a világon. Mindegyik etnikum es mindegyik vallás ünnepei szabadnapok.

Ez olyan, mint otthon a karácsony, a vallásos családokban vallásos esemény, máshol csak összejönnek enni. A fiatalok meg este egymásnál bandáznak, isznak, megeszik az otthonról hozott kokist, a rizslisztből és kókusztejből készített hagyományosnak számító (egyébként holland eredetű) édességet. A Fantának idén külön ízesítése is volt avurudura, így hívják ezt az ünnepet.

Én vegyes társaságban voltam, szingaléz, tamil, muszlim és keresztény is volt velünk, pedig nem voltunk sokan. Egész héten üres volt a főváros, nem volt forgalom, ez volt az ünnep utolsó hétvégéje. Hát, kicsit most meghosszabbították.

Az egyik expat-csoportban láttam először egy posztot a robbantásról, amikor kicsit másnaposan felébredtem a buli után. Akkor rögtön guglizni kezdtem, még nem voltak más infók, nem írtak róla a nemzetközi portálok. Aztán megerősítették a hírt, öt bomba. Felkeltem, kijöttem. Néztünk egymásra.

Húsz halott. Várjatok, nincs megerősítve! Elsőre úgy értettem (akartam érteni), hogy találtak öt bombát, nem úgy, hogy fel is robbantak.

Akkor mondta a szállásadóm, hogy senki nem megy sehova, este főzünk valamit, minden oké, várjuk meg mi lesz, itt alszik mindenki, aki itt van. Mindenki azzal töltötte az egész délelőttöt, hogy ellenőrizte, ki hogy van. Nyugatiak telefonáltak haza, colombóiak ide, itteniek Colombóba.

Aztán újabb bomba. Egy óra múlva még egy. Az elsőre hihetetlennek hangzó húsz halott helyett mostanra már háromszázról beszélnek. Az én baráti körömben mindenki rendben van, ismerős ismerőséről egyről tudok, aki érintett, de ő is életben van, kórházban. Tavaly volt már egyszer katonai szükségállapot, akkor is kikapcsolták a közösségi médiát, hogy megfékezzék az álhírek terjedését.

Az első nap arról szólt, hogy stabilizálódjunk a káosz után, és reméljük, hogy vége, nem lesz több bomba. Mindenki biztonságban van, a repülőtér üzemel, vannak, akik hazamentek Colombóba. Nemsokára kiderül, meghosszabbítják-e a kijárási tilalmat.

Nincs elég vér, de a kórházak nem tudnak mit kezdeni a véradókkal. Mindenki tenne valamit, de igazából nincs mit.

Kártyázunk. Ráfeszülünk a hírekre, aztán megnyugszunk, és megpróbálunk mással foglalkozni.

A politika Srí Lankán iszonyú érzékeny téma, a törésvonalakat sem látom át, legalábbis sokszor eltérő információkat kapok, a saját igazságom tudom csak ezek közül kiválogatni. Colombo egy multikulturális központ, szinte mindenki beszél tamilul, szingalézül és angolul is. Az előbbi a két legjelentősebb etnikum, köztük zajlott a polgárháború harminc évig. Az öngyilkos merénylet, sőt tulajdonképen a terrorizmus is tamil találmány itt, a Tamil Tigrisek nevű szervezethez kötik. A tamilok többségükben hinduk, India déli részéről, Tamil Naduból származnak. A szingalézek többsége buddhista, de élnek még kisebb számban muszlimok és a keresztények is az országban, akik egyik etnikumhoz sem tartoznak. A keresztények többsége az egykori gyarmatosítók leszármazottja, valamilyen keverék családban, ahol az anyanyelv az angol, és nem írnak-olvasnak sem szingalézul, sem tamilul. A muszlimok pedig leginkább egykori kereskedők leszármazottai, még a gyarmatosítás előtti időkből, ők főleg az ország középső részén található nagyváros, Kandy környékén laknak. A dolgot persze tovább bonyolítja, hogy az etnikai és vallási határok korántsem nem esnek egybe, vannak például keresztények a tamilok között is.

Hogy kinek állhatott érdekében a merényleteket elkövetni, azt jelenleg úgy tűnik, szinte senki nem tudja. Ahogy az itteni ismerőseim posztjait nézem, mindenki nagyon óvatos, a leggyakoribb vélemények arról szólnak, hogy mire van szükség, milyen az operatív helyzet, mit jelent mindez a turistáknak. A közösségi médiás posztolást (Facebook, Whatsapp), ahogy írtam, korlátozzák, de persze sokan ismernek olyan technológia megoldásokat, amivel ez kijátszható, ezért hát posztolnak. Nagyon sokan osztanak meg olyan posztokat is, amik arról szólnak, hogy ellenőrizd a közösségi médiában keringő hírek forrását, ne kelts indulatokat. Sokan üzenik azt, álljunk ki együtt az erőszak ellen.

Az egyik itteni barátom pont a robbantások után tért haza Kínából, a repülőtéren várakozik. Valószínűleg külön engedéllyel tud majd hazamenni a kijárási tilalom miatt, de azt még nem tudjuk pontosan, ez hogyan néz ki a gyakorlatban. Nemoskára okosabbak leszünk. Reméljük, lenyugszanak a kedélyek, én is kimegyek a hostelből, ahol a nem tervezett hosszú hétvégém töltöm. Idővel majd minden visszatér a normális kerékvágásba.

Ez az ország az elmúlt évtizedekben hozzászokott ahhoz, hogy idővel mindennek vissza kell térnie a normális kerékvágásba.

Borissza Kitti, szabadúszó kommunikációs szakember

Kiemelt kép: LAKRUWAN WANNIARACHCHI / AFP