Ha a török futballbajnokság éllovasa a hátralévő nyolc fordulóban nem engedi ki a kezéből – most hatpontos – előnyét, akkor 35 éven belül először fordulhat elő, hogy nem a Fenerbahce, a Galatasaray vagy a Besiktas játékosai emelhetik magasba az elsőnek járó serleget.
Az Istanbul Basaksehirt 1991-ben alapították helyi együttesek összevonásával, hazai meccseiken alig négyezer az átlagnézőszám, és elsőre mondhatnánk azt is, hogy az angol Leicester City néhány éve bemutatott csodáját próbálja lemásolni, de az igazság ennél árnyaltabb: a klubot rendkívül szoros szálak fűzik Recep Tayyip Erdogan török elnökhöz.
Erdogan, aki korábban maga is félprofi labdarúgó volt, tisztában van vele, mekkora jelentősége van az országban a futballnak, ráadásul az isztambuli hármas, a Fenerbahce, a Galatasaray és a Besiktas szurkolóival a múltban többször meggyűlt a baja: 2013-ban például a kormányellenes tüntetéseken az ultrák is részt vettek.
Az amatőr bajnokságtól az új stadionig
Az AKP-hez való közelséget mi sem mutatja jobban annál, hogy a klub a párt színeiben, narancssárga-fehér-kék szerelésben játszik, a lelátókon pedig az ötszáz tagú keménymag nacionalista dalokat zeng, ami elvétve fordul elő a három városi rivális stadionjában.
A háttérben viszont a kormánypárt jelenléte még ennél is nyilvánvalóbb. Goksel Gumusdagnak, a klub elnökének azon túl, hogy az AKP tagja, Erdogan unokahúga a felesége. Az üzletember szerint így is nonszensz, hogy köze lenne a csapatának a kormányhoz, pedig a főszponzorok kivétel nélkül olyan cégek, amik közeli kapcsolatban vannak a kormánypárttal.
Az Istanbul Basaksehir története az 1990-es évek elején kezdődött az amatőr bajnokságokban, és sikerült elverekedniük magukat egészen a török futball második vonaláig. Gumusdag 2006-ban lett a klub elnöke, és rögtön fel is jutottak az élvonalba, ahol a 2009/2010-es szezonban hatodikok lettek, 2011-ben bejutottak a kupadöntőbe, tizenegyesekkel buktak el a Besiktas ellen.
A csapat ekkor még a 80 ezer fős isztambuli Atatürk Olimpiai Stadionban játszotta a hazai meccseit néhány tucat néző előtt, de Gumusdag potenciált látott benne, hogy Basaksehir szomszédságába helyezzék át a székhelyüket, ami Erdogan pártjának az egyik fellegvára.
Az elnök azt érezte, hogy a 300 ezer lakosnak otthont adó negyedben sok a potenciálisan megszólítható szurkoló, ezért egy 18 ezer fős arénát kezdtek el felhúzni a területen. Abdullah Avci vezetőedző 2011-ben állást kapott a török válogatottnál, és Gumusdag is lelépett, az IBB pedig a 2012/13-as idényben kihullott a másodosztályba. Sokáig nem időztek ott, már a következő szezonban visszajutottak az első osztályba, aminek örömére Avci és Gumusdag is visszatért. Pont, mire elkészült az új stadion, ami fordulópontot jelentett a klub életében.
Erdogan az első félidőben egy mesterhármassal gyakorlatilag egymaga fordította meg a meccset 0-3-ról 4-3-ra, a Daily Sabah kormánylap pedig egyenesen Lionel Messihez hasonlította. A szünetben lecserélték Erdogant, a Basaksehir pedig a tiszteletére visszavonultatta a 12-es mezszámot.
Adebayor, Arda Turan, Robinho
A török klubok többsége civil szervezetként működik, ahol két- vagy hároméves ciklusra választanak elnököket. Ők jellemzően türelmetlenül kölcsönöket vesznek fel drága játékosok leigazolására, aztán mielőbb próbálják elhagyni a süllyedő hajót. A török futball adóssága óriási, folyamatosan nő és bénítja a csapatokat.
De egy olyan kis klubnak, mint a Basaksehir, kevés taggal, limitált tartozással és szurkolótábor nélkül lehetősége volt változtatni a modellen. 2014-ben nyolc, főként kormányközeli vállalkozásokat képviselő részvényes megvette és privatizálta a csapatot. Mivel senki sem tulajdonos, nyomás sincs, és mindig csak a következő hétvégére kell koncentrálni.
Senki nem tudja biztosan, hogyan finanszírozzák a klubot, mert a pénzügyeik nem nyilvánosak, de minden jel arra utal, hogy rengeteg szponzorpénzt kapnak a kormánnyal jó kapcsolatot ápoló cégektől. Valószínűleg ezek a vállalatok csak úgy nyernek közbeszerzéseket, ha anyagilag támogatják a klubot
– mondta Ferda Halicioglu, az egyik isztambuli egyetem professzora.
A tehetős részvényesek tendenciózusan olyan játékosokat igazolnak le, akik karrierjük végét járják, így ár-érték arányban verhetetlenek.
Jelenleg olyan nagy nevek futballoznak a Basaksehirnél, mint
- a 35 éves Emmanuel Adebayor, az Arsenal egykori gólvágója;
- a szintén volt arsenalos 33 éves balbekk, Gael Clichy;
- a nemi erőszakért első fokon kilenc év börtönbüntetésre ítélt, százszoros brazil válogatott Robinho;
- a Barcelonát is megjárt 32 éves Arda Turan;
- az egykor a Newcastle Unitednél és a Chelsea-nél is alapembernek számító 33 éves Demba Ba;
- a 89-szeres svájci válogatott, 35. évét taposó Gokhan Inler;
- és az az Eljero Elia, aki 2011-ben nyolcmillió euróért igazolt a Juventushoz.
A másik oldalon a Basaksehir komolyan veszi az utánpótlást és a játékosmegfigyelést is, néhány komolyabb üzletet már nyélbe is ütöttek a korábbi években. Cengiz Undert 2016-ban mindössze 500 ezer euróért vették meg az Altinordu csapatától, hogy aztán egy évvel később 13,4 millió eurót kérjenek ért a Rómától.
A klub jelenleg egy 11 nagypályás tréningközpont felépítésén dolgozik, ahol akadémiát szeretnének létesíteni. Egyrészt szeretnének tehetséges fiatalokkal dolgozni, másrészt lehetőséget próbálnak teremteni a gyerekeknek a focizásra egy olyan városban, amire egyébként nem igazán van lehetőségük.
Karnyújtásnyira a BL-től
Törökországban, ahogy az ilyenkor lenni szokott, minden más klub szurkolótábora utálja a Basaksehirt, mert nincs történelme és csak a kormányközeli kapcsolatok miatt tart ott, ahol.
Meccseiken a hangzavar tulajdonképpen ismeretlen fogalom, a jegyet váltók zöme inkább csak csendes megfigyelő, mintsem vérmes szurkoló. Arra is rendszeresen van példa, hogy valaki Besiktas-mezben megy a Basaksehir hazai meccsére.
Kiemelt kép: Isa Terli / Anadolu Agency
