Béke, gazdasági és szociális fellendülés – ezek az ígéretek jutnak eszünkbe, ha az Európai Unióra gondolunk. Bár az első két területen óriási lépéseket tettünk, a harmadik, a szociális terület sokak számára csalódást okozott. A csalódottak pedig elfordulnak a közös, európai eszmétől és forradalmat hirdetnek az EU ellen – erről beszélt köszöntőjében Jörg Bergstermann, a Friedrich Ebert Stiftung (FES) budapesti irodájának igazgatója a szervezet csütörtöki fórumán.
A FES igazgatója nem indított messziről, az összejövetel témája ugyanis a német és a magyar szakszervezetek munkája, illetve a tisztességes bér és a megfelelő munkakörülmények voltak. Az utóbbi hónapokban a sztrájkhoz forduló magyar munkavállalók az EU egyik be nem tartott ígéretét kérték számon: európai munkáért európai béreket követeltek.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Harmadáron dolgozunk
A magyar dolgozók nincsenek egyedül problémáikkal, annyira nem, hogy Stefan Körzell, a Német Szakszervezeti Szövetség alelnöke szerint még a bezzegországnak tartott Németországban sem éri el a minimálbér az Európai Szociális Chartában rögzített szintet. Eszerint a minimális órabér nem lehetne alacsonyabb az EU átlag órabérének 60 százalékánál, azaz 11 euró 55 centnél (kb. 3800 forint), de ehhez még nem sikerült felzárkózniuk 9 euró 19 centes (kb. 2900 forint) minimális órabérükkel. Magyarországon ehhez képest a kötelező legkisebb órabér 857 forint, tehát nagyjából 2,6 euró.
Jóllehet a magyar minimálbért 2019-ben és 2020-ban is 8-8 százalékkal emelik, bérszínvonalban leszakadtunk a visegrádi országoktól. Bár korábban Csehország volt a nagy versenytárs, mára lecsúsztunk és egyre reálisabb, hogy Romániához mérjük magunkat – erről már Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke beszélt. Szerinte a kormánynak jelenleg a munkabérek alacsonyan tartása jelenti a versenyképesség fokozását, ez viszont ellentétes a dolgozók érdekeivel. Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus pedig arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy korábban sem igazolódtak be azok a neoliberális félelmek, amelyek szerint a minimálbér emelése visszafogja a gazdaságot:
Évente átlagosan 4-5 százalékos reálbér-emelkedés volt a magyar gazdaságban, a munkaerőhiány miatt az átlagbér is 4-5 százalékkal nőtt. A minimálbér 15 százalékos emelésének elképesztően nagy sokknak kellett volna lennie a gazdaság számára. Nemhogy semmi nem törtért, de javult a foglalkoztatás. Mindenki tudja, hogy Magyarországon munkaerőhiány van, nem is lett az emelésből semmilyen katasztrófa.
Ráadásul a magyar kormány sohasem látott állami támogatásokat adott a transznacionális cégeknek, amelyek mindennek ellenére a nyugati béreknek még mindig csak harmadát, negyedét fizetik ki magyar munkavállalóiknak.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Valami megmozdult
Hosszú évek erőtlen próbálkozásai, elsikkadt figyelmeztető megmozdulásai után valami tagadhatatlanul elindult: a szakszervezetek eredményes sztrájkokat szerveztek, ez a például a győri Audi-gyár dolgozóinak 18 százalékos béremelést eredményezett – az esztergomi Suzuki pedig végül sztrájk nélkül is megadta ezt az emelést. Szlávik István, a Mercedes Benz Manufacturing Hungary Vasas Alapszervezetének titkára szerint a sikeres érdekképviselethez teljes paradigmaváltásra volt szükség. Felvették a kapcsolatot német kollégáikkal, a tárgyalásokban már nem csak a szakszervezeti vezetők vettek részt, hanem
a szalag mellől vittünk egyszerű, okos embereket és már nem csak ketten álltunk a vezetőséggel szemben.
Szlávik István szerint azért tört át a gát, mert megváltozott a munkavállalók viszonya a szakszervezetekhez és az érdekképviselethez: elkezdtek hinni abban, hogy közös kiállással eredményeket érhetnek el. A szakember németországi tapasztalata alapján arról beszélt: a legjobb kezdeményezéseknek is kerékkötője, hogy a magyarok félnek kiállni az érdekeikért,
gyerekkorunktól belénk van nevelve, hogy félni kell a hirtelen változásoktól, hogy nem vagyunk tisztában a saját értékeinkkel.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Összefogunk vagy…
Stefan Körzell egyetlen jótanáccsal szolgált magyar kollégái számára: összefogás nélkül nem lehet komoly eredményeket elérni. Németországban azokban az ágazatokban vannak a legjobb kollektív szerződések – tehát ott a legmagasabb a fizetés, a legtöbb és a pihenőidő és ott a legjobbak a munkakörülmények – ahol 85-90 százalékos a szakszervezetek szervezettsége.
A német szakszervezeti vezető szerint tágabb értelemben, az EU-ban sincsen más mód, csak a hálózatosodás, a tagországok szakszervezeteinek összefogása és egy olyan közös adatbázis létrehozása, amelyben a „dömping” foglalkoztatókat, illetve azokat gyűjtenék össze, akik visszaélve lehetőségeikkel rendszeresen megsértik a munkavállalók jogait.
Azt kell előtérbe helyezni, ami összeköt minket. Nálunk Németországban heves vita folyik a lakhatási válságról. Munkavállalók sokasága sem a városokat, sem az elővárosokat nem tudja megfizetni, ezért egyre messzebbről járnak be dolgozni. Ez egy olyan téma, amire közös, európai megoldást kell találni
– fogalmazott Stefan Körzell, aki attól tart, hogy az érdekérvényesítéshez nélkülözhetetlen összefogást megtorpedózhatja a májusi EP-választás, ami munkavállalói szempontból is fordulópont lehet.
A Német Szakszervezeti Szövetség alelnöke szerint a neoliberális gazdaságpolitika a munkabér és a munkakörülmények tekintetében nem váltották be a reményeket és – ahogyan a FES igazatója is fogalmazott – sokakat elidegenítettek az európai eszmétől. Ezek a joggal csalódott emberek nagy valószínűséggel olyan pártokra szavaznak, amelyek számára nem a közös Európa fontos, hanem saját, rövidtávú, politikai érdekeik. Így a propsperáló, erős Európa helyett a nacionalizmus új korszakára ébredhetünk, amiben a multinacionális cégek kijátszhatják egymás ellen a tagországokat és ahol a megosztás helyett kerítéseket, falakat építenek majd.
