Elképesztően bonyolódik az olasz belpolitikai helyzet. Mivel a gazdaság ritka rosszul teljesít, a pánikba esett politikusok közül a jelenlegi szövetségesek egymással vitatkoznak, a korábban egymást elárulók pedig ismét szövetkezni kezdtek. A fő kavarógép természetesen Orbán Viktor hőse, Matteo Salvini belügyminiszter, aki a migránsok ellen folyamatosan kampányoló Liga nevű párt elnöke.
Az olasz gazdaság 2018 októbere és decembere között ismét zsugorodott (ezúttal 0,2 százalékkal a megelőző három hónaphoz képest), így a recesszió technikai definícióját is kimeríti: egymás utáni két negyedévben is csökkent az ország GDP-je. Ráadásul a kilátások sem rózsásak: immár az Európai Bizottság is pesszimistában ítéli meg az olasz növekedést, mindössze 0,2 százalékos bővülést várnak, ami praktikusan stagnálást jelent.
Az egyelőre inkább visszaesésnek tekinthető helyzetet az olasz belpolitikai bizonytalanságokra és a külföldi felvevőpiacok gyengeségére vezetik vissza a gazdasági elemzők. Németország is gyengül, de az olasz bizonytalanság az egyébként is lassulással fenyegetett eurózónára még károsabb lehet.
Róma elsősorban magának köszönheti a bajokat. Elsősorban azért estek vissza a beruházások (főleg emiatt kapcsolt rükvercbe a gazdaság), mert teljesen kiszámíthatatlan az olasz politikai környezet. Ráadásul az ipari termelés az összgazdaságnál is jobban zuhan: decemberben 5,5 százalékkal esett vissza az egy évvel korábbihoz képest.
Mindez egymás ellen hangolta a jobb- és baloldali populistákból álló olasz kormányt. Egy ország általában egyfajta populizmust is nehezen hever ki, de ha a gazdaságot ide-oda rángatja két szélsőséges népszerűségvadász párt, akkor komoly gondok lehetnek. A kormánykoalíció balosabb irányzata, az 5 Csillag Mozgalom ugyanis most az alapjövedelem bevezetésén töri a fejét, a jobboldali populisták, a Matteo Salvini belügyminiszter Ligája pedig egy hatalmas építkezést, a Torino-Lyon közötti szupervasút Alpok alatt húzódó vonalát valósítaná meg.
Ez utóbbin viszont összevesztek a partnerek, most mindenféle gazdasági számításokkal szeretné az 5 Csillag Mozgalom ellenőriztetni, hogy megéri-e az észak-olaszországi infrastruktúra drága pénzen való fejlesztése. Salvini nem pedig nem érti ezt az ellenkezést.
Mindeközben a feszültség tapintható Salvini és az 5 Csillag Mozgalom vezetője, Luigi di Maio között a friss Abruzzo tartományi választások után is. S a viták aligha csillapodnak a következő két regionális szavazás, a két hét múlva megrendezendő szardíniai és a márciusi basilicatai voksolás előtt.
Fotó: Michele Spatari/NurPhoto/AFP
Abruzzóban ugyanis a bevándorlás elleni kampányra építő Salviniék 14-ről 28 százalékra duplázták a korábbi eredményüket a napokban. Eközben az 5 Csillag szavazótábora szinte matematikai pontossággal ellenkező irányban mozgott: felére apadt, azaz 40-ről 20 százalékra zuhantak vissza. Sokak szerint a torinói vasútfejlesztés is ezért vált az 5 Csillag célpontjává az utóbbi napokban.
Ráadásul Salviniék az árulást politikai művészetként gyakorolják: tavaly esküdözött a mostani belügyminiszter, hogy sosem árulná el jobboldali választási szövetségesét, Silvio Berlusconi Forza Italiáját. Persze az első adandó alkalommal hátba szúrta Berlusconit és összeállt di Maióékkal kormányt alakítani. Most viszont Abruzzóban úgy nyert a jobboldal, hogy Salvini együtt kampányolt a Forza Italiával, és most a regionális kormányt is valószínűleg együtt fogják támogatni.
Elemzők ezért azt sem zárják ki, hogy
Ekkor pedig Berlusconiékkal együtt akár többséget is szerezhet a Liga. (Mindez magát Berlusconit, az exminiszterelnököt nem akadályozza meg abban, hogy hevesen bírálja a jelenlegi kormányt a múlt héten.)
Ez a forgatókönyv alighanem Vlagyimir Putyin orosz elnöknek is tetszhet. Ne felejtsük ugyanis: a Forza Italia vezetőjével is jóban vannak az oroszok, Berlusconi például a vitatott státuszú Krímben koszorúzott együtt Putyinnal 2015-ben, Salvinivel pedig egyenesen kiváló kapcsolatot ápol Moszkva.
De a Kreml ura már azzal is elégedett lehet, hogy az Európai Unió egyik legfontosabb, alapító tagállama destabilizálódik, ráadásul Róma a saját belső válságát azzal próbálja ellensúlyozni, hogy egyre több szomszédját és más EU-s partnerét kezdi heccelni.
Az olasz populisták destabilizációs kísérletei közül a legismertebb az Emmanuel Macron francia elnök ellen tüntető „sárgamellényesek” melletti kiállás, illetve a demonstrálók bíztatása és támogatása. (Az orosz propagandatévék is a sárgamellényesek mellett állnak, ezt sem kell túlzottan bizonygatnunk.) A két olasz miniszterelnök-helyettes di Maio és Salvini szinte versenyzett egymással a francia kormány bírálásában. Párizs végül egy, Mussolini olasz fasiszta diktátor kormányzása óta, azaz 1940 óta nem látott lépésre szánta el magát azon a héten, amikor Luigi Di Maio találkozott a sárgamellényesek vezetőivel és nyíltan hangoztatta szimpátiáját irántuk:
Minthogy Franciaországgal talán mégsem érdemes ujjat húzni, az olaszok gyorsan gyengébb ellenfelet kerestek maguknak. Salvini, aki látványosan javítja kapcsolatait Berlusconiékkal, a Forza Italia másik vezető politikusával, Antonio Tajanival együtt koszorúzott és mondott beszédet az olasz-szlovén határ közelében, a Triesztnél lévő Basovizzában. Azon a helyen rendezték a megemlékezést, ahol a második világháború végén, illetve azután sokakat megöltek a Tito jugoszláv kommunista partizánjai. (Hogy hány embert öltek meg itt és a Karszt-vidék más helyein, arról olasz és ex-jugoszláv történészek között régóta hátborzongató számháború folyik, ám az bizonyos, hogy kegyetlen és borzasztó tetteket követtek el a partizánok, amit mindenkinek el kell ítélnie.)
Fotó: Frederick Florin / AFP
A római politikusok mindezt „olaszgyilkolásnak” tekintik, Foiba (illetve többes számban: Foibe) néven emlegetik. Ám egyrészt nemcsak olaszokat gyilkoltak a partizánok, másrészt Rómában sokszor elfeledkeznek arról, hogy 1941-ben Hitlerrel szövetségben támadták meg a királyi Jugoszláviát, és szállták meg például a mai szlovén fővárost, Ljubljanát. A szlovén antifasiszta ellenállás tagjait pedig Mussolini rendszere sok esetben bíróságok által ítéltette halálra már a világháború előtt is.
Idén azonban minden eddiginél durvább kijelentéseket engedett meg magának Salvini és a Forza Italia társalapítója, Antonio Tajani, aki az Európai Parlament (EP) elnöke is. Tajani szerint azért ölték meg az áldozatokat, mert olaszok voltak. Aztán „az olasz Isztriát” és az „olasz Dalmáciát” éltette, amit Borut Pahor szlovén köztársasági elnök szerint akár területi követelésként is lehetne értelmezni (a két világháború között Isztria és a Dalmácia egy kisebb része olasz fennhatóság alatt állt).
A horvát miniszterelnök, Andrej Plenković azonnal visszautasította az EP-elnök szavait. Tajani emiatt később bocsánatot is kért, és sajnálkozott, hogy szavait területi revízióként lehetett érteni. Tajani később egy másik beszédében elismerte azt is, hogy nemcsak olaszokat öltek meg a jugoszláv partizánok az Adria partjai mentén és a Karszt-vidéken.
Bár Tajani visszakozott, közben lemondását követelve aláírásgyűjtés is kezdődött. Egy volt horvát és egy volt szlovén államfő, Milan Kučan és Stipe Mesić is tiltakozott például Berlusconi pártszövetségesének kijelentései ellen.
Matteo Salvini kijelentései ellen azonban sem a szlovén, sem a horvát politikusok nem emeltek szót, hangzott el a szlovén tévé Globus című műsorában csütörtökön. Salvini nem területi követeléseket fogalmazott meg Basovizzában, hanem egy durva hazugsággal állt elő: szerinte Auschwitzban és a jugoszláv partizánok gyilkosságai során is gyerekeket öltek meg, és egyenlőséget tett a nácik és a kommunisták között ebben a vonatkozásban.
A szlovén tévéműsorban egy történész és egy olaszországi szlovén újságíró is cáfolta, hogy a Karszt-vidéki gyilkosságokban gyerekeket öltek volna. Salvini azonban nemhogy visszakozott volna, hanem még egy olasz tévéműsorban is megismételte a hamis auschwitzi párhuzamot.
Az Európai Parlamentben pedig az olasz fasiszta diktátor unokája, a Forza Italia korábbi tagja, a jelenleg független EP-képviselő Alessandra Mussolini csinált botrányt. Akkor üvöltött közbe, amikor egy szlovén EP-képviselő, Igor Šoltes bírálta Tajani „olasz” Isztriáról és Dalmáciáról tett kijelentéseit, és lemondásra szólította fel az Európai Parlament elnökét.
Alessandra Mussolini ekkor azt kiabálta be, hogy „szégyen”.
Az eset különlegessége, hogy a Zöldek színeiben megválasztott Šoltes annak az Edvard Kardeljnek az unokája, aki Tito után a jugoszláv kommunista diktatúra második-harmadik embere volt évtizedekig, és a jugoszláv önigazgatás egyik főideológusa volt.
A szlovén miniszterelnök, Marjan Šarec is megnyilvánult Tajani ügyében:
Precedens nélküli történelmi revizionizmus mindez. A fasizmus tény, és célja szlovén emberek megsemmisítése volt
– írta a Twitteren a ljubljanai kormányfő.
Mindebből látszik, hogy Salvini immár Berlusconiékkal lép fel együtt, és az olasz politikusok egymást licitálják felül a minél szélsőségesebb és a valóságtól egyre inkább elrugaszkodó nyilatkozataikban. Miután a gazdasági válság nem enyhül Olaszországban, az európai parlamenti választások pedig közelednek, így a hangnem aligha mérséklődik. Ám ennél sokkal érdekesebb, hogy Salvini és Berlusconi nemcsak Putyin orosz elnökkel való barátkozik egymással versengve, hanem esetleg össze is foghat a Liga és a Forza Italia, így pedig új választásokat is kikényszeríthetnek Olaszországban.
A kiemelt képen Matteo Salvini látható. Fotó: Filippo Monteforte / AFP
