„Nem akarok veled viszályt, jó lovag. De ha addig élek is, a hídon átmegyek” – mondja az abszurd angol humor jelképévé vált jelenetben, a Gyalog galoppban a britek királya a fekete lovagnak. Aztán a király a lovag összes végtagját levágja, de az még mindig harcolni akar. Ehhez hasonlíthatjuk az orosz és az ukrán elnök személyes csatáját: a Tibi csokit gyártó ukrán édesipari vállalkozó, Petro Porosenko ukrán és a Szu-30-as vadászbombázókat, hatalmas partvédő hajókat és kommandósokat bevető Vlagyimir Putyin orosz elnök közötti erőviszonyok nem kérdésesek. Mégis,
Az igazságot úgysem valószínű, hogy a közeljövőben megtudjuk: az ukránok tényleg nem szóltak volna az oroszoknak arról, hogy három minihajójuk Kercs felé közeledik, és arról, hogy az újonnan épített ottani híd alatt át akarnak hajózni? Az oroszok közben arra hivatkoznak – amit a nemzetközi közösség azért nem fogad el, mert a Krímet nem tekinti Oroszország részének –, hogy immár saját vizeiknek tekintik a félsziget keleti részénél lévő Kercsi-tengerszorost, s azt állítják: az ukránok megsértették a felségvizeiket.
Oroszország Ukrajnáról levágta már a Krím-félszigetet. Kelet-Ukrajna jelentős részét is leszabdalták az országról az oroszbarát szakadár lázadók. Most úgy tűnik, a két Azovi-tengeri ukrán kikötőt, Mariupolt és Bergyanszkot is le akarja söpörni Moszkva a hajózás térképéről azzal, hogy ideiglenesen lezárta a Kercsi-szorost. Ezt azért tehette meg, mert a Krím 2014-es annektálása, elfoglalása óta egy hatalmas hidat épített a Krím és az orosz szárazföld, Tamany között. Majd most, az ukránokkal vívott csetepaté után – amelyben a nem túl megbízható orosz és ukrán hírek szerint Szu-30-as vadászgépek, illetve vadászbombázók akár két rakétát is kilőhettek, s amelyben akár két tucatnyi ukrán tengerészt is foglyul ejthettek, s a matrózok közül legalább hárman megsérülhettek – a híd legnagyobb átjárójában lehorgonyzott egy tankert, megbénítva az átjárást a kelet-ukrajnai kikötők felé.
Kelet-Ukrajna azon partvidéke, amely Kijev ellenőrzése alatt maradt, így most el van zárva tengeri úton a külvilágtól, ami jól mutatja Moszkva stratégiai érdekeit: a Kreml alighanem azt akarja bebizonyítani, hogy nélküle életképtelen Ukrajna keleti része. Ahol egyébként négy és fél éve szárazföldi háború is folyik, jelenleg Donyeck és Luganszk (Luhanszk) térségében. Közben Moszkva folyamatosan tagadja, hogy orosz agresszió történt volna a Donyecki-medencében.
A mostani eszkaláció egyébként mindkét elnök érdeke a német Spiegel Online szerint. Mind az ukrán Porosenko (aki választásokra készül), mind pedig Putyin orosz elnök népszerűsége visszaesőben van. Így Putyin újabb erődemonstrációjával bizonyíthatja erőfölényét Európa keleti részén, Porosenko pedig Ukrajna védelmezője képében tetszeleghet, miközben az elnökválasztási versenyben Julija Tyimosenko mögött állt eddig, jókora lemaradással.
Azzal viszont, hogy hadiállapotot hirdettek Ukrajna határ menti régióiban, amit a kijevi parlament is megszavazott, Porosenko megpróbálhatja behozni a hazafias jelszavak hangoztatásával Tyimosenko előnyét. Ugyanakkor az is érdekes, hogy az eredetileg javasolt 60 helyett végül csak 30 napra rendelték el az ukrán hadiállapotot, vagyis jól látszik, valójában Kijev sem akar háborút a térségben. Ukrajnának csak a határ menti régióiban rendelték el a készültséget, és a jövő évi elnökválasztás időpontját sem módosították. Putyin mindenesetre „aggodalmát fejezte ki” az ukrán hadiállapot kihirdetése miatt.
A tengeri konfliktus ezért is lehet zavaró Moszkva számára: a tengeren azért „kelet-ukrán, oroszbarát” kalózok mégsem tűnnek realitásnak (amelyek mögé elbújhat az orosz propaganda), a Krím környéki parti vizeken egyértelműen Oroszország áll szemben Ukrajnával. Ez pedig a nemzetközi közönség előtt aligha tenné népszerűbbé az amúgy is szankciókkal sújtott Moszkvát. A legfrissebb tengeri ukrán-orosz konfliktus kínos is Moszkvának: nehéz elhihetni, hogy egy ukrán hadihajócskát egy hatalmas partvédő hajó miként gázolhatott le „jogosan”, ahogyan az egy látványos – eredetileg éppen az oroszok által közzétett – videón látható.
A Kreml az alacsony (vagy inkább közepes) intenzitású kelet-ukrajnai háborúval alighanem elégedett. Ez a konfliktus folyamatosan destabilizálja Ukrajnát, ennél pedig aligha több jelenleg Putyin célja. Az a fontos, hogy a Kreml megmutatja a „Majdannak” – a 2014-ben lelkes ukrán nacionalistáknak –, hogy nem lesznek képesek egy Oroszországtól teljesen független, Nyugathoz tartozó Ukrajnát csinálni az országból.
Ugyanakkor az orosz-ukrán konfliktus nemzetközi üzenetet is közvetít: Oroszország a Fekete-tenger egyre nagyobb részét vonja ellenőrzése alá. (A héten érkezett hír egy a térségben haladó brit hadihajó orosz repülőgépek általi zavarásáról is.) Különösen érdekes ez annak fényében, hogy a Fekete-tenger déli része Törökországhoz tartozik, amely Erdogan elnök irányítása alatt egyre jobban közeledik Oroszországhoz, pedig egy NATO-tagállamról van szó elvileg. S mindez még nagyobb nyomás alá helyezi a szintén NATO-tag Romániát, amely a Fekete-tenger nyugati partvidékén a Krím orosz elfoglalása óta napi szintű „agressziónak” van kitéve – legalábbis a bukaresti hadügyminiszter júniusi kijelentése szerint.
A mostani ukrán-orosz konfliktus után Angela Merkel német kancellár máris beszélt Putyin orosz elnökkel. A németek célja a konfliktus csillapítása. Donald Trump amerikai elnök természetesen nem ítélte el Oroszországot az ügy miatt – Trump általában semmilyen orosz lépést nem szokott bírálni. A kritikát meghagyja a washingtoni adminisztráció más embereinek, miközben most is csak annyit mondott: nem örül a történteknek. Ehhez képest Nikki Haley, az USA nagykövete az ENSZ Biztonsági Tanácsában arrogáns cselekménynek minősítette az oroszok lépéseit.
Fotó: Don Emmert / AFP
A mostani ukrán-orosz konfliktus egészen más megvilágításba helyeződik, ha globálisan nézzük Oroszország problémáit: erről egy nemrégiben – a mostani csetepaté előtt – rendezett Balkán-konferencián esett szó, amelyet a Politikatörténeti Intézetben szerveztek az MTA BTK Történettudományi Intézetének részvételével. Itt Sz. Bíró Zoltán elemezte Oroszország világpolitikai helyzetét. Szerinte a Krím 2014-es annektálása óta az elszigetelődött Moszkva destruktív politikát folytat – ezt a konferencia témájából fakadóan balkáni példákkal támasztotta alá, akadályozva a térségbeli egyes államok EU-integrációját.
Ugyanakkor általánosságban megállapította azt is, hogy miután a világ nukleáris fegyvereinek jelentős része Moszkva kezében van, és Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja, ezért
Éppen ezért Sz. Bíró szerint az egyetlen lehetőség a kompromisszum kikovácsolása Moszkvával. Személyesen Ezt viszont csak Putyin uralma után látja valószínűnek. Amíg a jelenlegi orosz elnök van hatalmon, addig az orosz agenda (napirend, prioritás) aligha változik szerinte. Így a kompromisszum Nyugat és Kelet között, ami valójában az egyetlen megoldás, nem kizárt ugyan, de kérdéses, mikor érhető el ez a megegyezés, ami Ukrajna sorsát is döntően befolyásolná.
Persze a kompromisszum aligha a nyilvánosság előtt fog kikovácsolódni, egyelőre az orosz tévé hétfő esti élő adásában a szélsőséges orosz politikus, Vlagyimir Zsirinovszkij üvöltözése volt látható, aki arról rikácsolt, hogy a Nyugat évszázadonként többször is rátámadt Oroszországra. S gyakorlatilag azt sugallta, hogy most sincs ez másként. Persze az ukrán oldalt sem kell félteni: az ukrán haditengerészet parancsnoka a BBC-nek úgy nyilatkozott a legfrissebb, kercsi konfliktus után, hogy „utolsó leheletükig” harcolni fognak földjükért, és mindent megtesznek az ország védelmére, miután fel kell készülniük akár egy váratlan orosz támadásra is.
Kiemelt kép: AFP
