Szeptember 11. hőséből röhejes bohóccá vált Rudy Giuliani

Kevesebb mint egy perc, és egy tökéletesre sikerült mondat. Mindössze ennyi kellett Joe Biden későbbi alelnöknek, hogy a 2008-as elnökválasztási kampányban nevetségessé tegye Rudy Giulianit, aki az egyik legnagyobb esélyesként indult az elnöki székért. New York egykori polgármestere magasan a többi republikánus jelölt előtt állt a közvélemény-kutatásokban, és szinte biztosnak tűnt, hogy ő választják meg a Republikánus Párt elnökjelöltjének.

A vezetői képességeit a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások idején nagyszerűen bizonyító New York-i polgármester harca a Fehér Házért végül minden idők egyik legcsúfosabb elnökválasztási kudarcával végződött.

És ha meg kell határozni egy pillanatot, amikor a kampányát a terrortámadások idején tanúsított magatartására alapozó politikus lejtőre került, az a demokrata elnökjelöltek 2007 októberi vitáján jött el. Giuliani „valószínűleg a legalkalmatlanabb ember George Bush óta az elnökségre – jelentette ki Biden, majd jött a gyilkos megjegyzés:

Csak három dolog van, amit használ egy mondatban: egy főnév, egy ige és 9/11. Nincsen semmi más.

A közönség reakciója mindennél jobban mutatta, hogyan kezdték el látni a választók New York egykori polgármesterét. Kiröhögték. A New York-i terrortámadások hőséből, a maffia és a korrupt politikusok legkeményebb ellenségének számító ügyészből olyan emberré vált, akit nem lehet komolyan venni.

Aztán jött Donald Trump, és a mellé álló Giuliani végleg elvesztette az amerikaiak többségének bizalmát. Legnagyobbat azonban egykori jogász kollégái csalódtak benne, akik mindig is nagyra tartották, és értetlenül kérdezgették, hogy mégis mi történt Rudy Giulianival.

A maffia és a korrupt politikusok réme

Az 1944-ben, olasz-amerikai családba született Rudolph William Louis Giuliani élete első felét a bűnüldözésnek szentelte. A munkásosztálybeli, Brooklynban nevelkedő későbbi republikánus polgármester a New York egyetem jogi karán szerzett diplomát a hatvanas évek végén, majd az egyik legtekintélyesebb szövetségi ügyészi hivatalban, a Manhattant is magába foglaló New York-i déli körzetben kezdett el ügyészként dolgozni.

A fiatalkorában magát demokratának valló, Robert Kennedy elnökválasztási kampányát önkéntesként segítő Giuliani a hetvenes években függetlenné változtatta politikai beállítottságát, majd Ronald Reagan megválasztása után republikánus lett. Rögtön fel is vették a legfőbb ügyészség szerepét is ellátó igazságügyi minisztériumba, ahol a harmadik legmagasabb pozícióban dolgozhatott. Egészen 1983-ig, amikor kinevezték szövetségi ügyésznek New Yorkban.

Giuliani nagy engergiával vetette bele magát a munkába az ügyészségen, ahol agresszívan nekiment a maffiának, a korrupt politikusoknak és a Wall Street fehérgalléros bűnözőinek. Az ügyészként eltöltött ideje alatt több mint négyezer sikeres vádemelést vezényelt le, úgy, hogy közben végig kínosan betartotta a szabályokat. A neki dolgozó ügyészeket arra sarkallta, hogy „helyesen cselekedjenek”, és hangsúlyozta, erkölcsi kötelességük, hogy jól végezzék a munkájukat.

A középpontba az öt nagy New York-i mafficsalád elleni küzdelmet helyezte, és komoly veszteségeket is okozott a szervezett bűnözésnek, miután sikerült elítéltetnie az öt maffiafőnök közül négyet (az ötödik belső leszámolás áldozata lett). Akkora fenyegetést jelentett a maffiára, hogy az öt család tagjai komolyan fontolgatták a meggyilkolását.

Jó jogász volt, és jó szövetségi ügyész, a hivatal virágzott a vezetése alatt

– mondta róla Paul Shechtman egykori szövetségi ügyész.

A rivaldafény azonban már ekkor is vonzotta. Élvezettel mutatta be a sajtónak, milyen nagyszerű eredményeket ért el ő és a hivatala, és sokan kritizálták az úgynevezett perp walk túlzott használata miatt. Ez az, amikor nyilvánosan tartóztatnak le gyanúsítottakat, és a kamerák előtt viszik el őket megbilincselve. Giulilani előszeretettel alkalmazta a módszert Wall Street-i üzletemberek őrizetbe vételekor.

Bűnüldöző polgármester

Giuliani 1989-ben távozott az ügyészi pozícióból, és a magánszektorban helyezkedett el. Közben megkezdte politikai karrierjét, és republikánus jelöltként indult a New York-i polgármester-választáson. 1989-ben még vesztett, de 1993-ban már minden idők legszorosabb eredményével választották meg a nagyváros vezetőjének a bűnözés elleni kemény fellépést ígérő híres ügyészt.

Négy évvel később már magabiztosan nyert, miután polgármestersége alatt érezhetően csökkenni kezdett a bűnözés New Yorkban. Ezt a választók a Giuliani és rendőrfőkapitánya, Bill Bratton által erőltetett „betört ablak” elmélet alkalmazásának tudták be, ami szerint a kisebb fajsúlyú bűncselekmények (mint például a jegy nélküli utazás a metrón) megakadályozásával vissza lehet szorítani a komolyabb bűncselekményeket is.

Későbbi tanulmányok bebizonyították, hogy a „betört ablak” stratégia egyáltalán nem olyan hatékony, mint azt korábban gondolták, és kérdésessé vált, hogy Giuliani intézkedései miatt csökkent a bűnözés New Yorkban. A statisztikák szerint ez a folyamat már hivatalba lépése előtt megindult, és ugyanezt lehetett tapasztalni az egész országban, olyan helyeken is, ahol a „betört ablak” elméletet egyáltalán nem alkalmazták.

Közben erősen csökkenni kezdett Giuliani népszerűsége a városban, ahol egyre nagyobb ellenérzéssel figyelték a szabadjára engedett rendőrök zaklatásait és polgármesterük egyre vadabb nyilatkozatait. Az sem tette sokkal népszerűbbé, hogy kiderült, megcsalja második feleségét, aki úgy tudta meg, hogy férje el akar válni tőle, hogy Giuliani egy sajtótájékoztatón bejelentette. Ezt ugyanis vele egészen addig nem közölte.

Szeptember 11. hőse

Giuliani a politikai süllyesztő felé tartott. A polgármesteri pozícióért harmadszorra már nem indulhatott, szenátusi kampányától kénytelen volt visszavonulni, magánéleti és politikai botrányai miatt népszerűsége mélyrepülésben volt. Aztán 2001. szeptember 11-én becsapódtak a repülőgépek a World Trade Centerbe, és Giuliani megkapta élete nagy lehetőségét.

Helytállása az Egyesült Államok ellen elkövetett legszörnyűbb terrortámadás idején példaértékű volt. Azonnal a helyszínre sietett, és az utcáról igyekezett megnyugtatni az embereket, hogy a város vezetése a helyén van. Míg az elnököt sehol nem lehetett látni, a katasztrófára pánik nélkül reagáló Giuliani ott állt a kamerák előtt, hogy mutassa, urai a helyzetnek.

Másnap megkapta az „Amerika polgármestere” jelzőt, nem mástól, mint Oprah Winfreytől, és egyik pillanatról a másikra az ország egyik legjobban tisztelt politikusává vált. A Time magazin az év emberének választotta, II. Erzsébet brit királynő pedig lovaggá ütötte a londoni Buckingham palotában.

A váratlanul jött népszerűséget leköszönése után azonnal pénzre váltotta. Alapított egy magánnyomozással és biztonságtechnikával foglalkozó céget, egy ügyvédi irodát, és rendszeresen beszédeket tartott. Pár éven belül már több tízmillió dollárt keresett. De amire igazán vágyott, az a Fehér Ház volt.

Főnév, ige, 911

Az Amerikában továbbra is hős polgármesterként tisztelt Giuliani 2007 februárjában jelentette be, hogy indul az elnökségért, és azonnal ő vált a legesélyesebb republikánus jelöltté. A közvélemény-kutatásokban magasan vezetett a többi jelölt előtt: márciusban 34 százalékon állt a második John McCain (18%) előtt, és pozícióját még novemberben is tartotta, pár héttel az első előválasztások megkezdése előtt.

Addigra azonban már kezdett megkopni a fénye. Az elnökválasztási stratégiáját szinte csak arra építette fel, hogy ő volt New York polgármestere a terrortámadások idején, amivel szerinte bebizonyította, nincs nála alkalmasabb ember az ország vezetésére. A választókat azonban akkor már nem a terrorizmus aggasztotta a legjobban, neki viszont ez volt az egyetlen üzenete.

Egyre több és több embernek tűnt fel, hogy Giuliani tényleg semmi másról nem képes beszélni, csak szeptember 11-éről. Ahogy azt Jon Stewart epésen megjegyezte, olyan, mintha 9/11 Tourette-je lenne. Látszólag nem volt olyan kérdés, amire nem tudott egy jó 9/11-es mondattal válaszolni, minden témába sikerült beleszőnie a terrortámadást, olyan szinten, hogy az már kezdett nevetségessé válni. Ezért is volt annyira gyilkos Joe Biden félmondata: vicces volt, és igaz.

Emellett társadalmi kérdésekben nem is lehetett volna távolabb a republikánus szavazóktól. Ahogy azt Mitt Romney későbbi republikánus elnökjelölt összefoglalta:

Nem hiszem, hogy a Republikánus Párt egy abortuszpárti, melegházasságot támogató jelöltet választana.

Ahogy azt akkor sokan megjegyezték: a nagypofájú New York-iakat alapból ellenszenvvel fogadó, családcentrikus, keresztény értékeket valló republikánus szavazók nehezen választanak egy olyan majdhogynem demokratának számító embert, aki már a harmadik feleségénél tart, és megcsalta a nejét.  És egy jó vicc kedvéért nőnek öltözve poénkodik egy bizonyos New York-i ingatlanmágnással az oldalán.

Elnökválasztási kampánya végül minden idők egyik legcsúfosabb bukásával ért véget. Amikor 2008 elején megkezdődtek az előválasztások, az egy évvel korábban még favoritnak számító Giulianinak egy államot sem sikerült megnyernie, és miután Floridában is kikapott, kénytelen volt kiszállni a versenyből, ami alatt több millió dolláros adósságot halmozott fel.

Ekkor megint úgy tűnt, hogy Giuliani végleg el fog tűnni a politikai süllyesztőben. De aztán jött Donald Trump.

Trump udvari bolondja

Giuliani egyike volt az első republikánus politikusoknak, akik teljes mellszélességgel kiálltak Trump mellett. És hozzá hasonlóan nem fogta vissza magát, provokatív volt, és messzire kerülte a politikailag korrektséget. Előszeretettel terjesztett összeesküvés-elméleteket a demokrata elnökjelölt, Hillary Clinton egészségügyi állapotáról, felvetette, hogy Barack Obama elnök gyűlöli az Egyesült Államokat, és még arra is képes volt, hogy elfelejtse szeptember 11-et, amikor kijelentette: az Obama elnöksége előtti 8 évben nem volt iszlamista terrortámadás az országban.

A legnagyobb megdöbbentést azonban a republikánus elnökjelölő gyűlésen tartott beszédével okozta, amikor negyed órán át üvöltözött artikulálatlanul a mikrofonba. Nem csoda, hogy utána egymás után jelentek meg a cikkek, amikben azon értetlenkedtek, hogy mi történt Rudy Giulianival, aki az egybecsengő vélemények szerint olyan benyomást keltett, mint aki kezdi elveszíteni az eszét.

Trump győzelme után felmerült, hogy kormányzati pozíciót kap, esetleg mint igazságügyi , vagy nemzetbiztonsági miniszter, míg ő külügyminiszter szeretett volna lenni. Végül egyiket sem kapta meg. Helyette végül több mint egy évvel azután, hogy Trump letette a hivatali esküt, Giuliani megkapta azt a szerepet, amiben végleg eljátszotta minden hitelességét, amit jogászként szerzett.

Ő lett Trump ügyvédje, és ebben a pozícióban egymás után tette az olyan minden szakmaiságot nélkülöző nyilatkozatokat, amiktől felállt a szőr volt kollégái hátán. Jogilag teljesen értelmezhetetlen kijelentésekkel turnézza végig a sajtót, miközben a Robert Mueller különleges ügyész vezette nyomozásával kapcsolatban nyilatkozik.

Gyakorlatilag nem ügyvédként, hanem PR-osként tevékenykedik, Trump Twitter-oldalának élő megszemélyesítője lett. A nyomozást rendszeresen boszorkányüldözésként emlegeti, ami mögött politikai motivációt sejt, az ügyészeket banditaként jellemzi, és még odáig is elment, hogy a náci rohamosztagosokhoz hasonlította az FBI ügynökeit, akik egy bíróság által engedélyezett házkutatást tartottak Trump volt személyes ügyvédjénél.

Féligazságok, túlzások és hazugságok jellemzik nyilatkozatait, és ez legjobban régi jogász kollégáinak fáj, akik a törvényeket mindenek fölé helyező ügyészként ismerhették meg.

Mindig is úgy gondoltam Rudyra, mint egy jó ügyvédre, de manapság egyáltalán nem tűnik jó ügyvédnek. Érvelései nem állják meg a helyüket

– mondta a New Yorkernek  John S. Martin, aki Giuliani elődje volt szövetségi ügyészként New Yorkban, és később szövetségi bíróként dolgozott.

Otromba megtévesztései szomorúvá tesznek. Szomorú, mert egykori felnéztem rá

– tette hozzá Preet Bharara volt szövetségi ügyész.

Azok számára, akik ismerték, az egész nagyon tragikus. Mindannyiunknak vannak hibái. Rudynak is voltak, de egykor még volt benne nagyság

– mondta egy ügyész a City & Sate New York című lapnak.

Elliott B. Jacobson egykori szövetségi ügyész pedig a New York Law Journal című jogi szaklapban megjelent írásában kijelentette, hogy Giuliani a mentora volt, felnézett rá, de most már felismerhetetlenné vált számára.

Mi történt Rudy Giulianival? Hova lett az éles eszű, reformpárti, bátor, korrupcióellenes harcos, akire felnéztem?

– tette fel a kérdést Jacobson.

Vagy ahogy Andrew Kirtzman újságíró, aki könyvet is írt Giulianiról, kifejtette a Slate-nek adott interjúban:

Giulianival voltam szeptember 11-én, vele együtt éltem át azt a délelőttöt. Lenyűgözött vezetői képessége, nyugalma, és ahogy megnyugtatta a várost. Liberális körökben mindig is divatos volt szidni, de én soha nem szálltam fel erre a vonatra. Láttam a nagyságát, és ezért olyan szomorú látni, hogy mi lett belőle.

Kiemelt kép:  Kathy Willens / AFP