A tavalyi rekordév után a horvát turizmus idén nem váltotta be a reményeket: még a focivébén elért második hely sem tette vonzóbbá az adriai tengerpartot, pedig sok horvát politikus bízott abban, hogy ez is hozzájárulhat a stagnáló idei szezonkezdés után az idegenforgalom 2018-as felfutásához. Tavaly egyébként 18,5 millió turista érkezett délnyugati szomszédunkhoz, 102 millió vendégéjszakát töltve az országban. Ez 2017-ben 13, illetve 12 százalékos emelkedést jelentett a vonatkozó 2016-os adatokhoz képest a Hina horvát hírügynökség szerint.
Hibát hibára halmoznak a horvátok
A statisztikák szerint idén, a szezon eddig eltelt nagy részében a látogatók száma ugyan nem esett vissza, de a szállodákban, panziókban lefoglalt szobák száma jelentősen csökkent. Vagyis elszámították magukat a horvát vendéglátók a tavalyi sikererek után: nem kötöttek szerződéseket az utazási irodákkal, abban bíztak, hogy a turisták maguktól is jönni fognak.
Még egy hibát elkövettek az Adria-partján működő szállásadok: jelentősen megemelték az árakat, így akik beléptek az országba és nem foglaltak előre szállást, azok meglepődve szembesültek a drágulással. Majd feltehetően tovább is álltak, esetleg nem a hivatalos szálláshelyekre mentek. Az Express.hr szájt szerint egyébként a turisták 85 százaléka közúton érkezik Horvátországba, így nyilván sokan a helyszínen döntenek a szállásról.
Ám a horvátok tényleg elszámították magukat, és a Jutarnji.com múlt pénteki híre szerint akár több tízezer ágy is kiadatlanul állhat az Adria-parton, leginkább a háromcsillagos szállodákban, pedig a látogatók abszolút száma nem csökkent. A családoknál pedig akár 190 ezer ágy is várhat üresen a látogatókra – bizonyos becslések szerint. (A kiadatlan ágyak száma nem azonos a kiadatlan szobák számával.) Így még a főszezonban is előfordul, hogy szabadon maradnak szobák a szállodákban és a panziókban, ami tavaly nemigen fordult elő a szakértők szerint. Egy másik hír szerint a horvát kempingekben 5 százalékkal esett vissza a látogatók száma idén.
Mindez viszont a ló túlsó oldalára vetette át a szállásadókat. Most éppen – a helyi viszonyokhoz képest – nagyon olcsón adják a szállásokat. Van, ahol 10-15 százalékos az áresés a Jutranji List internetes kiadása szerint. Más információk arról szólnak, hogy az apartmanok bérleti díja Sibenik, Zadar, Split és Makarska térségében 30 euróra csökkent helyenként, ami korábban elképzelhetetlen lett volna.
Mindezt az élelmes turistáknak a helyszínen érdemes felmérni, de a Google Mapsen is beírhatjuk a „hotel” kifejezést, és látható, hogy az árak a tízezer forintos kategóriától a 65 ezresen át a 100-130 ezer forintos szállásokig még mindig igencsak szóródnak. Háromcsillagos szállodában például találunk így tízezer forint alatti összeget is a keddi keresés alapján, de felfelé nyilvánvalóan csak a csillagos ég a határ.
Ez nem nagy újdonság persze a Horvátországot ismerőknek: az odalátogatók 44 százaléka ugyanis előzetesen elsősorban az internetről tájékozódik. Az internetes tájékozódás azonban néha nem elég: a helyszínen érhetnek meglepetések minket, ahogy brit turistákat is nemrégiben Splitben. Ott a helyi hostel szolgáltatásainak színvonalán vitatkozó turisták és a vendéglátók között tettlegességig fajult a vita, a szállót azóta be is záratta a horvát rendőrség és vámőrség.
A szlovének számítanak a németek mellett a horvát turisztika fő célpontjainak, összességében ők jelentik a legfontosabb tuirisztikai piacot az Adria dalmáciai és isztriai szállásadói számára. Éppen ezért érdekes a szlovén tévé elemzése, ami a horvát és az osztrák idegenforgalmat hasonlítota össze. A sokkal profibb Ausztriában ugyan több mint kétszeres a bevétel a horvát turisztikához képest, de ez Ausztria GDP-jének csak körülbelül 5-15 százalékát képviseli (attól függően, hogy a közvetlen vagy a közvetett hatásokat is beleszámítják-e). Míg a nominálisan kisebb horvát bevételek a GDP akár egynegyedét, 20-25 százalékát is kitehetik, vagyis délnyugati szomszédunk gazdasági helyzete túlzottan függ az idegenforgalmi helyzettől.
Egy korszak vége
Az elemzők nem kongatnak vészharangot, inkább csak azt mondják, véget ért az a kivételes korszak, hogy Horvátország évente kétszámjegyű növekedést mutathat fel a turisztikában. Az elmúlt három évben ugyanis ez volt a helyzet, és most úgy tűnik, az ország elérte fogadóképességének és annak a turisztikai modellnek a határait, amit eddig megvalósítani próbált.
Vagyis a horvátok nem a bolgár és a török tengerpart all-inclusive ellátásával próbálnak versengeni, hanem a minőségi és a tömegturizmus határán evickélnek, a természeti szépségeket, a kulturális élményeket és a tengerparti üdülés előnyeit kombinálják. Általában drágábban, mint a már említett konkurensek, akikhez hozzátehetjük még Tunéziát, Egyiptomot és más országokat a Földközi-tenger partvidékén.
Ugyanakkor szakértők arra mutatnak rá, a horvát kulturális programkínálat nem olyan gazdag, hogy rossz idő esetén elég szórakoztató legyen, ez a vendégek körében készített felmérésekből egyértelműen kiderül. Szintén nem túlzottan elégedettek a külföldi látogatók a „gasztronómiai élményekkel”. Éppen ezért a horvát idegenforgalmi szakembereknek az idei év jó ösztökélést adhat megfigyelők szerint, hogy változtassanak az eddig követett stratégiájukon. Vagyis a stagnálás idén segíthet a későbbi továbblépésben, és ilyen értelemben hasznosnak is bizonyulhat – véli a helyi sajtó.
Kiemelt kép: Oliver Wintzen / Robert Harding Premium / AFP
