Most még kevésbé éri majd meg Európába engedni a kétmillió törökországi menekültet

Allahot shortolják Törökországban. Recep Erdogan elnök ugyanis a török líra bezuhanása után nem sokkal azt mondta:

Lehet, hogy nekik pénzük van, de nekünk istenünk és népünk.

Amivel arra szeretett volna utalni, hogy szerinte valakik konkrét pénzügyi háborút vívnak Törökország ellen, és ez a magyarázat a fizetőeszköz bezuhanására. Ez egyébként azért is érdekes, mert a jelenlegi török krízisről nyilvánvalóan Erdogan és a törökök tehetnek.

Erről már írtunk korábban részletesen, de röviden az történt, hogy Törökország évek óta külföldi, dollárban felvett hitelekből finanszírozta magát és a gazdasági növekedését. Mivel a dollár olcsón áramlott az országba, a török cégek rászoktak a devizában felvett hitelekre, ahogy 2008 előtt a magyarok is a svájci frankra.

Két illiberális politikus összecsap, a végeredmény gazdasági katasztrófa lehet

Törökország a halálspirál szélén táncol, és csak saját magának köszönheti. Közben Trump még meg is bünteti őket a gazdaságuk összeomlásáért.

Emiatt hiába alacsony a török államadósság, mivel annak nagy része devizában van, bármikor a többszörösére ugorhat a gyengülő líra miatt. Ha egy dollár több lírát ér, akkor több líra is kell egy dollárnyi adósság törlesztéséhez. Emellett a török cégek és bankok kitettsége is hatalmas, miközben a jegybank nem tartotta be azt a Guidotti-Greenspan-szabályt, amely kiköti, hogy a jegybanknak rendelkeznie kell a készpénzállománnyal a hitelei egy évig tartó szponzorálása, ezért ha tovább esik a líra, akkor akár a török állam is csődbe mehet.

A líra eddig az értékének majdnem felét vesztette el a dollárral szemben, és lehet, hogy ennek még nincs itt a vége.

Elsősorban azért, mert Erdogan kórosan tart a kamatemelésektől, hiszen ő azt gondolja, hogy az infláció alacsonyan tartásához szintén alacsony kamatok kellenek. Sajnos a világ nagy része ezt nem így gondolja, és eddig nekik volt igazuk.

Az pedig fel sem vetődik, hogy a jegybank akkor is megpróbáljon kamatot emelni, ha Erdogan ezt nem szeretné. A török elnök ugyanis szinte minden ellenállást elnyomott az országon belül, a parlament azokat a törvényeket fogadja el, amelyeket ő akar, a kormány inkább királyi udvar, a gazdasági kormányzást, pedig a török kormány második legfontosabb embere tartja kézben.

Egyelőre senki nem adott egyértelmű magyarázatot arra, hogy miért szeretnek annyira az illiberális vezetők a vejükre fontos szerepet osztani. Orbán Viktornak ott van Tiborcz István, Donald Trumpnak Jared Kushner, Erdogannak pedig Berat Albayrak. De az előbbiektől eltérően Albayrak nem csak egy közepesen jelentős figura, aki szinte kizárólag a vezetőhöz való közelsége miatt lehet tényező, hanem konkrétan Törökország második leghatalmasabb embere.

Albayrak régóta építi a karrierjét. 2006-ban, két évvel azután, hogy elvette Erdogan lányát, és egy évvel azután, hogy Erdogan hatalomra került, Albayrakot kinevezték az egyik legnagyobb török média- és energiacég, a Çalık vezetőjévé. Ez olyan kapcsolatokat nyitott meg neki az üzleti életben, amelyek később is nagyon hasznosak lettek. Főleg, hogy 2015-ben, miután bejutott a parlamentbe, azonnal energiaügyi miniszternek nevezték ki, amivel el is kezdte átalakítani magát befolyásos üzletemberből fontos politikussá.

Albayrakot kifejezetten kemény és bosszúálló politikusnak tartják, aki kíméletlenül leszámol az ellenfeleivel, vagy azokkal, akiket nem tart elég lojálisnak Erdogan elnökhöz. Így járt Ahmet Davutoglu korábbi miniszterelnök is. Cserében Erdogan bizalma szinte feltétel nélküli a lánya férjében. Így tehette meg őt pénzügyminiszternek, ami valószínűleg pontosan az a lépés volt, ami a líra mostani állapotához vezetett.

Ráadásul Albayrak látszólag egyetért Erdogannal a kamatszint tartásában, miközben alapvetően bizalmatlan a nyugati gazdaságokkal szemben, és inkább kelet felé szeretné a török gazdaságot tolni. Erdogan mindeközben továbbra sem volt hajlandó elismerni, hogy mekkora a probléma, miközben most már a török cégek nagy része is aggódik.

És mivel a problémát nem ismeri el, ezért valószínűtlen, hogy azokat a döntéseket meghozná, amelyek a probléma kezeléséhez kellenek. Márpedig Törökország jelenlegi problémái nem fognak megoldódni kezelés nélkül.

Ahogy külső segítség nélkül sem. De segítséget jelenleg nem sok helyről várhatnak a törökök. Az Egyesült Államokkal továbbra is kifejezetten rossz a viszony, sőt, a líra zuhanása óta csak romlott. Amerika majdnem ötven évnyi hagyományt rúgott fel azzal, hogy szankciókat vetett ki török miniszterekre, és Donald Trump aláírta azt a rendeletet is, amely felfüggeszti a legújabb F35-ös repülőgépek eladását Törökországnak.

Erre azért volt szükség, mert az oroszokhoz közeledő törökök orosz légvédelmi rendszereket vettek, és az amerikaiak attól tartanak, hogy a rendszerek közös kezelése fontos hadititkokat juttatna az oroszokhoz.

Erdogan is kezdi magát belelovallni a konfliktusba, legutóbb épp azt a tervet közölte, hogy bojkottálni fogják az iPhone-okat, és mindenki vegyen inkább Samsung telefont, vagy a török Venus Vestel készülékeit. Ez azért is butaság, mert az iPhone-okat Kínában gyártják, de az Apple mostanra a világ leggazdagabb cége is, aligha érezné meg, ha pár török nem venné meg a telefonjait.

Az a legérdekesebb a vitában, hogy hiába vannak kitéve az európai bankok a török csőd veszélyeinek, az EU csak vár és nézi a közelgő katasztrófát. Ennek több oka is van.

Az egyik az, hogy senkiben nincs meg Európában a politikai akarat arra, hogy segítse Erdogant. A török elnök annyiszor és olyan agresszívan támadta Európát, hogy rég elvesztette minden szimpátiáját. Az EU olyan mechanizmusai pedig, amelyeket hasonló gazdasági csődök esetére találtak ki, csak tagoknak járnak.

A törökök megsegítése mellett az szól, hogy a menekültkérdés politikai utóhatásai által megfeszített kontinensnek most nagyobb szüksége van a stabil Törökországra, mint valaha.

De az a helyzet, hogy ha válság lesz, nehéz elképzelni, hogy a törökök elindítanák azt a kétmillió menekültet, aki az ország területén él. Leginkább azért, mert az EU-val megkötött üzlet szerint rengeteg támogatást kapnak a menekültek kezeléséért, és a törököknek most sokkal inkább szükségük lesz a devizára, mint valaha.