Korábban már írtunk arról az egészen nagyívű, már-már hülyeségnek tűnő állításról, hogy Donald Trump amerikai elnök és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének találkozóján valójában a politikai Big Dick Energy és a szintén politikai, jobb név híján Small Dick Energy találkozása lesz. Ha az elmélet részletesebben is érdekli, akkor itt olvashatja el:
Ha viszont nem érdekli részletesebben, akkor legyen elég annyit kimondani, hogy
Ez persze nem annyira meglepő állítás, a Big Dick Energy épp azért Big Dick Energy, mert győzni szokott. Többször nem fogom leírni, hogy Big Dick Energy, ígérem, de a mostani helyzet azért meglepő, mert a Trump–Juncker-találkozó nem a két fél miatt alakult úgy, ahogy.
A találkozó maga a vámokról szólt volna. Donald Trump kereskedelmi védővámokat tervezett kivetni az acélkereskedelemre, ami érzékenyen érintette volna a nagy európai autógyárakat.
Európa érvei
Juncker egy komplett paksamétát állított össze olyan érvekből, amelyekkel egy racionális amerikai elnököt meg lehet győzni arról, hogy ne csináljon hülyeséget. A védővámok bevezetése ugyanis szerinte hülyeség lenne, és hülyeséget csinálni az EU is tud, szóval ők is kivetnék a maguk vámjait az amerikai termékekre.
Az utazásnak Juncker szempontjából két jelentősége volt: az egyik, hogy jó pontot szerezzen a németeknél, ahol a külpolitikai érdekképviselet elég szorosan össze van nőve a nagy német cégek érdekképviseletével. A másik pedig, hogy az Európai Bizottság, amely az Európai Tanáccsal szemben az utóbbi időben erőteljes hatalmi helyezkedésbe kezdett, bizonyítsa, hogy a kereskedelmi vámok hozzá tartoznak, és felelősséget is tud vállalni értük.
Trump szempontjából azért volt fontos a találkozó, mert lehetőséget adott volna arra, hogy újra keményen lépjen fel a szabadkereskedelem korlátozatlansága ellen. Trump, amikor nem épp viszonylag józan üzletkötő, a politikai elképzeléseit a gazdasági nacionalizmus, a szabadkereskedelem- és Kína-ellenes bannonizmus, valamint az egyszerű gazdasági populizmus keverékéből rakja össze.
A védővámok melletti érvelés pedig borzasztóan egyszerűen hangzik: segítünk az amerikai iparnak, megvámolunk minden külső terméket. Csak sajnos a valóság az, hogy a világgazdaság összefonódottsága miatt egyszerűen nem lehet áldozatok nélkül elzárni a világ legerősebb gazdaságát a többiektől.
Ebbe a tárgyalási egyenlőtlenségbe zavart bele Trump borzasztóan kínos szereplése Helsinkiben, és a Trump ügyvédjénél lefoglalt 12 hangfelvétel.
Donald Trump Helsinkiben találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A találkozó zárt ajtók mögött, kettesben zajlott, de az utána következő sajtótájékoztató így is ki tudta akasztani a világot. Ráadásul most a világnak az a része is kiakadt, amelyik egyébként tökéletesen kritikátlanul helyesel mindent, amit Donald Trump csinál.
Trump ugyanis nyíltan szembefordult a saját titkosszolgálataival és Putyinnak adott igazat azzal kapcsolatban, hogy Oroszország befolyásolni próbálta-e az amerikai elnökválasztás eredményét 2016-ban. Ezt sokan még a jobboldalon is hazaárulásként értékelték, függetlenül attól, hogy mit gondolnak az orosz beavatkozás kérdéséről.
Trump meghátrál
Ez az elnöknek is feltűnt, aki már másnap megpróbálta „tisztázni”, hogy pontosan mit mondott, csak sajnos tisztázás alatt azt értette, hogy az ellenkezőjét akarta annak mondani, ami valójában elhangzott.
Ezután nem sokkal derült ki, hogy Trump letartóztatott ügyvédjénél, Michael Cohennél lefoglaltak 12 olyan hangfelvételt, amelyek bizonyítják, hogy Trump tudott az ügyvédje által intézett kenőpénzekről, amelyekkel a Trumppal viszonyt ápoló nőket (egy Playboy-modellt és egy pornószínésznőt) fizettek le.
Fotó: Peter Foley/Bloomberg/Getty Images
Az általános vélemény az elnökkel kapcsolatban az, Trump úgy kerüli el, hogy bármilyen botrány hatással legyen rá, hogy egy újabb botránnyal tereli el a figyelmet az előzőről. Ez viszont kissé leegyszerűsíti az elnöki kommunikációt, mert valójában Trump sokszor visszakozik a korábbi botrányoktól, ahelyett hogy az újabbakra koncentrálna.
Most például, miután két hete megengedő volt Putyinnal és durván betámadta a NATO-tagországokat, 180 fokban megfordult, és mindent megadott Junckernek, amit az szeretett volna.
Ez hatalmas döntés, pont olyan, amin éveket szoktak dolgozni. Jean-Claude Juncker bizottsági elnöki ciklusának egyik legfontosabb pontja az, hogy szabadkereskedelmi megállapodásokat kössön az EU és más országok, vagy országcsoportok között. Juncker számára ennél semmi nem tűnik fontosabbnak, ezért ezt hatalmas személyes győzelemként iktathatja.
Európai győzelem
Persze ennek ára is van, de messze nem akkora, hogy ne lehetne kifizetni. Juncker beleegyezett, hogy az energetikában is szorosabban fognak együttműködni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy több cseppfolyós gázt vásárol majd Európa az Egyesült Államoktól.
Juncker a találkozó után azt mondta, egyetlen szándéka volt, amikor Washingtonba utazott. Üzletet kötni. Az üzlet pedig, amit megkötöttek, szerinte kifejezetten jó.
Juncker azt is elmondta, hogy meglepően jól kijöttek Trumppal, aki szerinte megkedvelte őt, miután ő kétszer is helyretette a G7 csúcstalálkozón, persze csak nagyon udvariasan. Juncker szerint Trump azokat kedveli, akik egyenesen beszélnek vele, ezért lehetett sikeres a három és fél órás találkozó.
Kiemelt kép: Jabin Botsford/The Washington Post via Getty Images
