Takaró alá bújt a kislány, hogy ne szakítsák el az anyjától

Bírósági határozat kötelezi a Trump-kormányzatot, hogy jövő csütörtökig újraegyesítse a szétválasztott bevándorlócsaládokat, vagyis több mint 2500 öt és tizenhét év közötti gyermek újra a szüleivel lehessen.

A kisebb gyerekek esetében július 10-i határidőt szabtak, ennek ellenére 12-én az ötévesnél fiatalabbak alig több mint felét adták vissza szüleiknek, a többiek esetében arra hivatkoztak, hogy a szülőket már kitoloncolták, bűnügyi őrizetben vannak, nem lenne náluk biztonságban a gyermek, vagy nem az a valódi szülő, aki annak vallja magát.

A Trump-kormányzat áprilisban hirdetett zéró toleranciát az illegális bevándorlás ellen, aminek keretében egyfajta elrettentésnek szánták, hogy elválasztják gyermekétől, aki törvénytelenül lépi át a határt. A széles körű nemzetközi felháborodás nyomán június 20-án az elnök a gyakorlat megszüntetéséről rendelkezett, a már szétszakított családok egyesítéséről azonban csak egy héttel később született bírói döntés.

Arról már írtunk korábban a 24.hu-n, hogy milyen traumákat okozhat a gyermekek számára az elkülönítés. Miután a családújraegyesítések megkezdődtek, az amerikai sajtóban megjelent beszámolók, melyekben az érintett gyerekek és szülők megszólalnak, ezeket a megállapításokat látszanak alátámasztani.

A családok szétszakítása gyerekbántalmazás

Donald Trumpot korábban sem feltétlenül aggasztotta különösebben, milyen traumákat okoz a kormányzása, és a tudományos tényeket sem tartotta fontosnak

Oké, hogy nem amerikai állampolgár, de mégiscsak egy emberi lény

A múlt hétvégén találkozhatott újra az őrizetből kiengedett édesanyjával az a hatéves salvadori kislány is, aki a ProPublica független oknyomozó portálon épp egy hónapja, június 18-án közzétett, az egyik intézetből kiszivárogtatott hangfelvételen szerepel. Bizonyára ez a felvétel is szerepet játszhatott benne, hogy Donald Trump két nappal később leállíttatta a családok szétszakítását, előtte ugyanis az újságírók csak szigorúan ellenőrzött körülmények között látogathattak el az intézetekbe, ahol nem beszélhettek a gyerekekkel.

A hangfelvételen viszont hallatszik a szüleiktől frissen elválasztott gyerekek keserves sírása, miközben a határőrség egyik munkatársa így élcelődik: „Micsoda zenekar van itt, már csak egy karmester hiányzik”. Az említett hatéves kislány, Alison Jimena Valencia Madrid pedig azért könyörög, hogy felhívhassa a nagynénjét, hogy az érte jöjjön, és elmondja a megtanult telefonszámot.

A ProPublica felhívta a telefonszámot, és beszélt a kislány nagynénjével, aki elmondta: a gyerek végül felhívhatta, és könyörgött neki, azt mondta, „ígérem, jó leszek, csak vigyél el innen, teljesen egyedül vagyok”. A nő elmondta, hogy még megrázóbb volt számára az, hogy nem tehetett semmit, hiszen ő két éve érkezett kilencéves kislányával, és az ő menekültügyi eljárásuk is folyamatban van.

Elárulta, a család azért menekült, mert a bűnözés elviselhetetlen volt lakóhelyükön, a bandatagok a buszokon, az iskolákban, de még a rendőrség soraiban is jelen vannak, és sehol nem érezheti magát az ember biztonságban. Bár ő tudott beszélni a testvérével és az unokahúgával is, a kislány és az anyja már nem beszélhetett egymással.

Tudom, hogy nem amerikai állampolgár, de emberi lény, és csak egy gyerek, hogy bánhatnak így vele?

– kérdezte a nagynéni.

A hároméves gyerek azt hihette, hogy elhagyta az apja

A hondurasi José és hároméves kisfiának esete még kirívóbb, ők ugyanis hivatalos határátkelőhelyen jelentkeztek, mégis két hónapra szétválasztották őket. A 27 éves férfi azt mondta az NBC-nek, hogy mióta visszakapta a gyereket, a kis José nagyon bizalmatlan. Ha például sógora, akinél menedékkérelmük elbírálását várják, autóba akarja ültetni a kisfiút, az nagyon furcsán viselkedik és nem hagyja magát.

José az életét féltve menekült, miután bűnözők több családtagját megölték és figyelmeztették, hogy ő lesz a következő. A szétválasztás után csak háromszor kapott lehetőséget, hogy beszéljen a gyermekkel, kétszer telefonon, egyszer pedig videóhívással, de a kisfiú egyszer sem szólalt meg. Amikor visszakapta a fiát, ő akkor sem szólt semmit egy napig, csak sírt. José szerint a gyerek úgy érezhette, hogy elhagyta az apja.

A férfit képviselő ügyvéd szerint jó esély van arra, hogy José ügyét jövőre tárgyalják. A menedékkérelmek elbírálásának ideje országszerte változó a hatóságok leterheltségétől függően, és a kilátások sem túl jók, csak a menedékkérelmek 20 százalékát bírálják el pozitívan.

Kormányzati tájékoztatás szerint május 6. óta hét alkalommal fordult elő, hogy a hivatalos határátkelőhelyen jelentkező szülőtől elszakították gyermekét. José ügyéről a határőrség nem adhatott konkrét tájékoztatást, de felsoroltak négy esetet, amikor erre sor kerülhet: ha az egyik családtag büntetett előéletű; ha bántalmazás veszélye áll fenn; ha nem bizonyos, hogy valóban rokonokról van szó; vagy ha nincs hely arra, hogy együtt helyezzék el őket.

Az egyetlen ablak egy üres folyosóra nézett

A Vice arról ír, hogy egy múlt pénteki bírói döntés arra kötelezte az amerikai kormányzatot, hogy biztosítsa hosszú távon két gyermek kezelését, akik poszttraumás stressz zavarral küzdenek, miután két hónapra elválasztották őket szüleiktől. Az egyikük egy kilencéves hondurasi kisfiú, aki azt mondta, az apját akkor vitték el tőle, amikor ő aludt, és nem mondták meg neki, hogy hol van. A másik pedig egy 14 éves salvadori lány, akit elmondása szerint zuhanyozni küldtek, és amikor visszatért, az anyja már nem volt ott.

Mindkét gyermeket hétfőn adták vissza szüleiknek, akikkel a két hónap alatt csak egyszer beszélhettek. Az ügyükben eljáró jogászok szerint az összes, a családjától elszakított gyermek számára kezelést kellene biztosítani az őket ért trauma miatt.

Az AP hírügynökség idéz abból a jelentésből, amit a kiskorú bevándorlók őrizetbe vételének ügyében eljáró Los Angeles-i szövetségi bíróságnak nyújtottak be. Az ügy lényege annak eldöntése, hogy a Trump-kormányzat teljesíti-e kötelezettségeit a gyerekekkel való bánásmód kapcsán.

A jelentésben szereplő beszámolók szerint a szüleik után síró kisebb gyerekeket tinédzserekkel zárták össze, a vécék mocskosak voltak, folyóvíz alig volt. Egész éjjel égtek a villanyok, alig tudtak aludni, az őrök rugdosták a lábukat. Senki nem tudta, mi fog történni velük, és nem mondták meg nekik, hogy hol vannak a szüleik.

A határőrizeti hatóság ifjúsági koordinátora, Henry Moak Jr. jelentésében viszont az áll, hogy az általa meglátogatott létesítményekben kielégítőek voltak a körülmények, csak néhányan panaszkodtak az ételre, és nem voltak biztosak abban, hogy iható-e a víz, amiből egyébként ő ivott, és rendben találta.

Az AP több érintett gyermeket is idéz. A 15 éves orosz Tyimofej azért keresett szüleivel menedéket az Egyesült Államokban, mert hazájukban betiltották a Jehova Tanúi egyházat, aminek tagjai. A fiú szerint egybefolytak az éjszakák és a nappalok a zsúfolt szobában, ahol más fiúkkal voltak összezárva, mert az egyetlen ablak egy üres folyosóra nézett. A mosdóban szappan sem volt, és csak néha kapott egy egyszer használatos fogkefét.

Egy 16 éves hondurasi lány, Keylin arról beszélt, hogy fagyott és büdös ételt kapott, amit nem bírt megenni, a női őrök üvöltöztek velük, és előttük kellett levetkőzni zuhanyzáskor. Egész idő alatt az őröktől rettegett, és attól félt, hogy az anyja nélkül fogják kitoloncolni.

A 13 éves Angel pedig, aki az anyjával érkezett Mexikóból, azt mondta, hogy az őrök közölték a fiúkkal: örökbe fogják adni őket, és soha többé nem látják a szüleiket.

Amúgy boldog anyák napját

A Washington Postnak több érintett család is nyilatkozott. A nyolcéves guatemalai Sandy Gonzales édesanyja bántalmazó férje elől menekült az Egyesült Államokig. A nő azt mondta, nem tudott arról, hogy szétválasztják a családokat a határátlépés után. Május 9-én érkeztek Arizona államba, ahol a határőrség járművei vették körül őket, a nő pedig közölte, hogy menedéket kér.

Teherautón vitték őket egy létesítménybe, ahol több tucat másik emberrel zárták össze őket, és egyetlen, alacsony paravánnal elválasztott vécé volt, amit a kislány nem mert használni. A földön egy matracon alhattak, amit két másik emberrel kellett megosztaniuk, és vékony fóliatakarót kaptak. Egy nap után közölték a határőrök, hogy a kislányt elviszik, ezt egyikük azzal egészítette ki, hogy boldog anyák napját kívánt a nőnek, amit Guatemalában május 10-én ünnepelnek.

Mielőtt elvitték a gyereket, egy takaró alá próbált bújni, és azt mondta az anyjának, „ne mondd meg nekik, hogy itt vagyok”. De persze megtalálták. A kislány életében először maradt magára, és amikor megérkezett az intézetbe, sorba állították a többiekkel, és közölték a szabályokat: nem érinthetik meg egymást, nem szólhatnak a fiúkhoz, 6.30-kor ébresztő és este nyolckor villanyoltás.

Sandy úgy emlékszik, hogy voltak az intézet dolgozói között, akik kedvesek voltak, mások viszont üvöltve kussoltatták a gyerekeket. Aludni alig tudott, az étel pedig szerinte gusztustalan volt. A nap egy része tanítással telt, de Sandyt nagyobb gyerekek közé tették, akikkel nem tudta felvenni a lépést.

Amikor kötőhártya-gyulladást kapott, elkülönítették a többiektől, és egész nap egyedül kellett lennie egy szobában, ahol két dologgal köthette le magát: egy memóriakártya-játékkal meg egy táblajátékkal, amit amúgy csak ketten játszhatnak.

Sandy most Boston külvárosában, egy vendégházban van az édesanyjával, de nem mer fent aludni az emeleten, ugyanis az intézetben ott a fiúk aludtak. Az anya elmondta, amikor egy parkban sétáltak, a kislány megrémült, amikor kicsit arrébb ment tőle, hogy másokkal beszélgessen. A gyerek azt kiabálta neki, hogy „nem szeretsz” és elfutott.

Viselkedsz, vagy itt maradsz 18 éves korodig

Egy kilencéves guatemalai kislányt, Leidy Velizt a tizenegy éves fiútestvérével, Victorral együtt vitték egy chicagói intézetbe. A kislány szerint folyton azt mondogatták nekik, hogy „no touch, no touch”, és bátyjának is engedélyt kellett kérnie, hogy megölelhesse. Victor ehhez hozzátette, hogy a gyerekeknek legalább kartávolságot kellett tartaniuk egymástól, és mivel a fiúkat és a lányokat is elkülönítették, csak a szünetekben találkozhatott a húgával.

A gyerekeket azzal is megfélemlítették, hogy azt mondták nekik: mindenhol rejtett kamerák vannak, amik felveszik, ha rosszul viselkednek. Victort két férfi felügyelő rángatta be, amikor kint maradt a focipályán, és közölték vele, hogy ha ezt csinálja, akkor 18 éves koráig az intézetben tartják.

A kilencéves brazil Diogo és egy másik brazil kisfiú, a tízéves Diego az intézetben barátkoztak össze. Elmondták, hogy egy tanítás közben dühöngő ötéves kisgyereket beinjekcióztak, amikor elaludt. Diego nagyon félt ezután, hogy őt is be fogják injekciózni. Ha ez nem is, de más rossz történt vele: egy beton kosárlabdapályán fociztak, amikor elesett és úgy érezte, reccsent a karja. A sérülést sem orvos, sem ápoló nem nézte meg, csak az intézet dolgozói adtak rá egy ideiglenes sínt, amit hetekig viselt, és még most is fáj a karja.

Diogo pedig elmondta: amikor bárányhimlős lett, három másik fiúval egy játszószobába vitték, amit ideiglenes elkülönítővé alakítottak. Bár voltak ott videojátékok, de csak mutatóba, mert nem működtek. Három hetet kellett ott töltenie.

A gyerekek beszámolói szerint velük mosogattatták el az edényeket, és nekik kellett kitakarítaniuk a mosdót is, de még kesztyűt sem adtak a vécépucoláshoz. A tetvességtől viszont tartottak az intézet dolgozói, ezért ha a gyerekek szobájában nem volt minden tökéletesen tiszta, akkor elvették a takarójukat.

Első a biztonság

Az intézmények a Washington Post megkeresésére nem nyilatkoztak konkrét esetekről. A Southwest Key szóvivője közölte, hogy az érintéssel kapcsolatos szabályok a gyerekek biztonságát szolgálják, egyébként a szervezetnek húszéves múltja van a gyermekvédelemben, és büszkék tevékenységükre.

A Heartland Alliance nevű szervezet pedig közleményt adott ki, amiben az áll: tisztában vannak azzal, hogy a rájuk bízott gyerekek félnek és szomorúak. A biztonságuk és jólétük érdekében kiterjedt szabályzatuk van, de tudatában vannak annak is, hogy ezeket a gyakorlatokat hogyan élhetik meg a kisgyermekek, akiket érzelmileg megviselt, hogy elválasztották őket azoktól, akiket a legjobban szeretnek.

Kiemelt kép: Spencer Platt/Getty Images/AFP