Szerda reggel megkezdődött a brüsszeli NATO-csúcs, Jens Stoltenberg főtitkár megtartotta első sajtótájékoztatóját, de ismét Donald Trump Twitter-feedje az, amit mindenki kíváncsian figyel. Az elmúlt másfél évben mindig tudott meglepetésekkel szolgálni az amerikai elnök, és sokan erre számítanak most is. Ha valamit elért Trump másfél év alatt, akkor az pont a legfontosabb politikai, gazdasági és katonai szövetségeseivel – ez mind egyszerre az europai országok – való kapcsolat megromlása.
Egykori üzletemberként, sokszor leírtuk már, Trump mindenben a pénzügyi előnyöket, gazdasági hasznot keresi elnökként is, de mindezt olyan rövidtávú szemlélettel, egyszerű logikával, amely megkérdőjelezi a nyugati szövetségeseivel való kapcsolat alakulását. Már beiktatása előtt, majd azt követően is folyamatosan kritizálta európai partnereit a NATO-ban, amiért azok nem költenek eleget a védelmükre. A kritika önmagában jogos, amerikai elnökök és védelmi miniszterek már a hidegháború alatt is rendszeresen bírálták partnereiket azért, mert úgy érezték, hogy a saját védelmüket inkább az amerikai hadsereggel finanszíroztatják.
Fotó: Geert Vanden Wijngaert / AP / MTI
Trump híres kijelentése – a NATO elavult – azonban túlment minden addigi kritikán: az első vészjelzést küldte Europába. A következő konfliktust Trump vonakodása jelentette, hogy egy nyilvános beszédében is megerősítse azt, ami benne van a szövetség alapokmányában, hogy ha egy tagot külső támadás ér, azt minden tag, így az USA is a saját maga elleni támadásnak fogja tekinteni. Ez csak politika, mondathatnánk, de a 2017-es NATO csúcson, amikor az amerikai elnök először járt Europában, nem volt hajlandó ezt kimondani, helyette megint csak a védelmi költségvetések hiányáról beszélt. Egy hónappal később, a román államfő washingtoni látogatásán végül megtette, de a hangsúly nem ugyanaz.
Trump elégedetlensége Európával és az Európai Unióval azóta sem változott. Twitter-fiókján az elmúlt héten is rendszeresek voltak a panaszok, amelyeket úgy lehetne összefoglalni, hogy amíg az EU-nak kereskedelmi többlete van az USA felé, addig az európai országok nem hajlandók eleget költeni a védelmükre és azt az Egyesült Államokkal fizettetik meg.
The European Union makes it impossible for our farmers and workers and companies to do business in Europe (U.S. has a $151 Billion trade deficit), and then they want us to happily defend them through NATO, and nicely pay for it. Just doesn’t work!
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) July 10, 2018
Az európai országok mentségére legyen mondva, azért igyekeznek a védelmi költségvetés emelésével. Ma már hét ország költségvetésében haladja meg a két százalékot a védelmi kiadások aránya, és a 29 ország többsége rendelkezik tervvel arra, hogy 2024-re elérje ezt az arányt. Trump július elején levelet írt a norvég, a német, az olasz, a holland és a spanyol kormányfőknek, hogy hiányolja tőlük a menetrendet és kéri ennek megtételét a NATO-csúcson.
A transzatlanti egység a II. világháború utáni nemzetközi rend alapköve. Magyarországról nézve elképzelhető, hogy nem értjük ennek a jelentőségét, hiszen sokáig nem voltunk a része sem, majd az 1999-es NATO-csatlakozásunk után is a katonai szövetségből maximum annyit láttunk, hogy missziókat hajt végre a Balkánon és Afganisztánban. A NATO-ban rejlő szolidaritás, közös értékek eszméjéből az újonnan csatlakozó kelet-európai országok közvéleményében annyi maradt meg, hogy ez a máz, ami elfedi a tényt, hogy a NATO is egy eszköze az amerikai hegemónia terjesztésének.
Mivel belső konfliktusok nem voltak (vagy nem látszottak), sohasem merült fel, hogy korábban mit kapott Európa, és jelenleg mit profitálnak az Európai Unió tagországai egy szoros transzatlanti együttműködésből. A védelmi költségvetések növelése kapcsán hatalmas számok röpködnek, Stoltenberg főtitkár szerint 2024-ig 266 milliárd dollárral növekednek a tagállamok védelmi kiadásai.
Nagy kérdés, hogy Trump állandó támadásaira megfelelő reakció-e a konfliktuskerülés vagy a megfelelési kényszer. Végül is az amerikai elnöknek nemcsak a NATO-val, de az EU-val is súlyos konfliktusai vannak, ez két intézmény pedig az európai identitás alapja. Donald Tusk, az Európai Unió Tanácsának elnöke épp a NATO-csúcs előtt emlékeztette Trumpot, hogy becsülje meg jobban szövetségeseit, mert nincs sok belőlük.
Az elkövetkező két és fél évben (vagy hat és fél, ha Trumpot újraválasztják) a transzatlanti kapcsolatok „hibernálódhatnak”. A NATO nem fog megszűnni vagy felbomlani, egyes missziók folytatódnak majd, esetleg újak is indulnak, mint most Irakban, folytatódik a kelet-európai jelenlét megerősítése, lesznek eredmények. De politikai téren jóval hűvősebbé fognak válni a kapcsolatok, és ha az európai kontinens releváns akar maradni, akkor kénytelen lesz a mégis csak az európai uniós biztonság- és védelempolitika irányába komolyabb lépéseket tenni.
Lehet, hogy pont Trump elnöksége kényszeríti ki egy, a NATO-elvek alapján építkező, de EU-s „hadsereg” megszületését – azért az idézőjel, mert a NATO-nak sincs hadserege, csak a tagországok által feladatokra felajánlott katonai egységei. Paradox módon erőforrás lenne rá, biztonsági kihívások is vannak bőven, gondoljunk csak az észak-afrikai térségre és a mögötte levő Szahel-övezetre, amely leginkább csak a migráció kapcsán hallunk, miközben egy biztonsági „fekete lyukról” van szó inkább. És ott a Közel-Kelet a maga politikai instabilitásával és a terrorizmussal.
Egy erősebb, működő európai védelmi szervezet talán valamiféle hitelesebb szerepet adna az EU-nak a nemzetközi kapcsolatokban. Erre már csak azért is szükség is lehet, mert ahogy a nemzetközi világrend alakulását nézzük, benne az egyre határozottabb Kínával és a kiszámíthatatlan Oroszországgal, az unió egyre kevésbé számíthat eddigi legfőbb szövetségesére, az USA-ra. És ha kételkednénk ebben, elég meghallgatni Trump megnyilatkozásait Vlagyimir Putyinról, Kim Dzsongunról vagy Hszi Csin-pingről.
Kiemelt képünkön: Donald Trump amerikai elnök megütögeti az egyik résztvevő hátát a NATO kétnapos brüsszeli csúcsértekezletének nyitóülésén. Fotó: Pablo Martinez Monsivais/AP/MTI
