Falin, aki 1950-ben nemzetközi jogászi végzettséget szerzett a Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Állami Intézetében (MGIMO), volt többek között külügyminisztériumi osztályvezető, a Szovjetunió bonni nagykövete (1971-1978), az Izvesztyija című napilap politikai szemleírója (1983-1986) és az APN sajtóügynökség elnöke (1986-1988), a Szovjetunió Kommunista Pártja nemzetközi osztályának vezetője (1988-1991), valamint a párt központi bizottságának titkára (1990-1991). 1992-től Hamburgban folytatott tudományos tevékenységet, 2000-től pedig az orosz elnöki közszolgálati akadémia professzora volt, és az alma materében is oktatott.
Tanácsadóként dolgozott Andrej Gromiko külügyminiszter mellett, 1978-tól pedig az SZKP nemzetközti tájékoztatási osztálya vezetőjének első helyettese volt. Posztjáról azt követően távozott 1982-ben, hogy kiéleződött a viszonya Jurij Andropov pártfőtitkárral. Kapcsolata a pártvezetéssel már 1979-től megromlott, mert ellenezte a Szovjetunió afganisztáni intervencióját.
1986-ban Falin készítette elő Mihail Gorbacsov pártvezetőnek az SZKP XXVII. kongresszusán elhangzott, a peresztrojka politikáját meghirdető beszédének külpolitikai részét. Kiterjedt kapcsolatainak köszönhetően fontos szerepe volt a német egységről folytatott tárgyalásokon.
Valentyin Falin ugyanakkor csalódott Gorbacsovban, aki szerinte nem tudta, hogy melyik partról indult, és melyik partra tart. Ellenezte a szovjet alkotmány 6. cikkének eltörlését, amely törvénybe foglalta a kommunista párt vezető szerepét.
Érdemeként jegyezték fel, hogy ő győzte meg Hruscsovot arról, ismerje el őszintén a második világháborús veszteségek nagyságát, Gorbacsovot pedig arról, hogy meg kell ünnepelni a kereszténység felvételének 1000. évfordulóját Oroszországban.
Valentyin Falin 92 évesen halt meg.
Kiemelt képünkön Falin a jobb oldalon látható. Fotó: Europress/AFP/dpa/Zentralbild/Peter Kneffel
