Napi rutin a szexuális ragadozók istápolása az ENSZ-nél

Szemellenzősen kezeli az ENSZ a szexuális erőszakot és zaklatást, erre jutott a Guardian cikke, amiben ENSZ-alkalmazottakat kérdeztek 10 országból. Közülük 15-en éltek már át ilyesmit az utóbbi öt évben. Jelenteni azonban senki sem meri az eseteket, féltik az állásukat ugyanis. Nem csoda, voltak olyan megkérdezettek, akik a hivatalos úton jelentették a zaklatást, majd őket kirúgták, de zaklatóik a mai napig az ENSZ-ben dolgozhatnak.

Az egyik nő esete különösen kemény. Őt egy elhagyatott helyszínen erőszakolta meg egy felettese. Hiába volt orvosi látlelete és őt támogató tanúvallomásai, a vizsgálat nem marasztalta el az erőszaktevőt. Az áldozat ezután elvesztette a vízumát és a stressz meg trauma miatt hónapokat töltött kórházban. Attól fél, ha hazatér, ott is előveszik majd a történtek miatt.

Egy másik nő arról számolt be, hogy egy találkozóra ment egy felettesével, aki egyből rátámadt, fogdosta, a nő alig tudott szabadulni. Az eset után a felettes ellehetetlenítette a munkáját, nem hívta mítingekre, folyamatos szekírozásnak volt kitéve, tönkrementek az emberi kapcsolatai, pánikrohamai lettek. Bántalmazója vígan élte tovább az életét.

Dübörgő ígéretek

António Guterres ENSZ-főtitkár amúgy már ígéretet tett, hogy zéró toleranciát hirdet a szervezeten belüli molesztálásokra, lesz akciócsoport az erőszak ellen, az áldozatok jogvédőt kapnak, átalakítják a belső szabályzatot. Egyelőre ennek kevés a látszatja: a belső felügyeleti szolgálatok olykor kulcsfontosságú tanúkat nem kérdeznek ki, a leiratok durva hibákat tartalmaznak, kiszivárognak a vizsgálati anyagok. Így az esetleges elkövetők felelősségét elsikálják, ők tovább dolgozhatnak a világszervezetnél.

Az áldozatoknak az ENSZ belső ombudsmanjai is azt szokták javasolni, hogy ne tegyenek panaszt, hallgassák el a történetüket. Dacára akármennyi bizonyítéknak.

Sok áldozat nem kapja meg a szervezettől az eset utáni támogatást, tanácsadást, sőt sokszor szakszerű orvosi kezelést sem. A 44 ezer főt foglalkoztató ENSZ-t nem először érik hasonló vádak: az utóbbi években egész nagy botrány lett abból, hogy a békefenntartók nőkkel erőszakoskodtak a Közép-afrikai Köztársaságban és Haitin. A válasz egyszerű arra, miért képzelhetik magukat érinthetetlennek az ENSZ közép- és felsővezetői:

mert érinthetetlenek, ugyanis sokukat diplomáciai védettség óvja, az állomáshelyi ország bírósága nem ítélkezhet felettük.

Még ha ez nem is létezne problémaként, sok olyan ország, ahol az ENSZ nagyobb stábbal jelen van, anarchiába, háborúba süllyedt, az igazságszolgáltatása alig működik. Aki pedig ezekben az államokban munkát kap az ENSZ-től (sok juttatással, segítséggel), az mindent megtesz, hogy ezt el ne veszítse. Ez is fokozza az elkövetők érinthetetlenségét. Olyan eset is akadt Közép-Ázsiában, hogy maga az erőszaktevő volt az, aki a vizsgálatban kikérdezte az áldozatát.

A szálak olykor egészen magasra érnek. Az ENSZ kulturális szervezetének, az UNESCO-nak a helyettes főigazgatóját, Frank La Rue-t is elővették már helytelen szexuális közeledés miatt. Az ENSZ szakosított szervezeteit eleve férfiak uralják, ami erősíti a dominanciát és hallgatást. Főleg a fiatalabb nők és a rövidtávú szerződéssel dolgozók válhatnak áldozattá. Azoknak a nőknek, akik felsőbb szinteken dolgoznak, gyakran tesznek férfi feljebbvalóik ajánlatot, hogy szexért cserébe előmenetelt biztosítanak nekik.

(Kiemelt kép: AFP PHOTO / ABBAS MOMANI)