Azt hitte a nyolc éves, árva kislány, hogy megmenekült, amikor egy apáca benyitott a templomba, ahol egy pap éppen molesztálta őt. Nem az történt azonban, amiben a gyerek reménykedett. Az apáca őrá támadt a zaklatója helyett, leribancozta, és olyan erővel vágta a falhoz, hogy eltört a karja. A kislányt egy másik nővér kísérte el a kórházba, miután közölte vele, ha bárkinek is beszélni merészel arról, ami vele történt, a másik karját is eltöri. Azt mondta, a kislány nyugodtan hazudhat, hiszen ha Isten szolgáját védi, akkor az nem számít bűnnek.
Theresa Tolmie-McGrane a skóciai Smyllum Park árvaházban nőtt fel, melynek kertjében, szeptemberben négyszáz gyerek maradványait találták meg egy jeltelen tömegsírban. Az 55 éves asszony nem élt a névtelenség jogával, nyíltan beszélt a gyermekbántalmazásokat felderítő bizottság előtt a borzalmakról, amiket átélt.
Theresa hatéves volt, amikor 1968-ban, bántalmazó szüleitől az apácák árvaházába került. Rögtön az első éjjel egy hatalmas pofonra ébredt, amit azért kapott, mert egy rémálom miatt felsikított. Később, amikor félelmében bepisilt éjszaka, jéghideg vízben zuhanyoztatták.
Nem volt olyan gyermek az árvaházban, akit ne bántalmaztak volna az apácák. Néha kézzel, néha a nyakukban lógó feszülettel ütöttek. Az étel rend szerint undorító volt, volt, aki nem akarta megenni, annak leerőltették a torkán. Ha valaki kihányta, azzal feletették a hányást. Ha valaki bepisilt, jött a hideg zuhany, aztán három éjszaka nedves lepedőn alvás.
Theresa emlékszik egy kislányra, aki annyira nem bírta elviselni a kínzást, hogy folyton megszökött, annak ellenére, hogy mindig visszahozták, és olyankor nagyon megverték. Végül az utolsó szökésekor halálra gázolta egy autó.
Két évvel az árvaházba érkezése után, Theresa munkát kapott. Neki kellett letisztítania a templom padjait. Egy pap mindig korábban érkezett, és az ölébe ültette a kislányt. Azt mondta neki, most Isten kis katonájának kell lennie, és engedelmeskedni minden parancsnak. Néha a kislányt kényszerítette arra, hogy kielégítse, máskor megelégedett azzal, hogy fogdossa a gyereket, miközben maszturbál. Egy ilyen alkalommal törte el a karját az egyik nővér.
„Azt gondoltam, hála az égnek, végre meglátta valaki, most már meg fognak védeni tőle. Teljesen eltorzult a nővér arca, azt hittem azért, mert a papra haragszik. De rám haragudott meg.”
Theresa Tolmie-McGrane 1979-ig élt a Smyllum Parkban. Az ott töltött 11 év alatt többször is megsérült. Az egyik foga letört, az arca felrepedt, amikor falhoz csapdosták, az ujjai akkor törtek el, amikor egy hajkefével verték a kezét, a farkcsontja pedig akkor, amikor pusztán viccből kihúzták alóla a széket, mikor éppen leült volna.
Kétszer tartott ellenőrzést az árvaházban rendőrség, és ő mindkétszer talált alkalmat arra, hogy megsúgja az egyenruhásoknak, hogy az apácák bántalmazzák a gyerekeket. Egyszer sem vették komolyan, sőt, elmondták a nővéreknek, hogy miket beszél a hátuk mögött, és ezzel hatalmas verésre ítélték.
Theresa a kínzások ellenére felnőtt, és Glasgowban lediplomázott. Ma Norvégiában dolgozik pszichológusként. Az mondja, bár évtizedek teltek el az árvaház óta, a mai napig viseli a testén, és a lelkén is a sebhelyeket.
(via Metro)
