Charles Manson tévedett. Azt gondolta magáról, hogy halhatatlan. Fizikailag, nem eszmei értelemben. Többször is beszélt erről akkoriban, amikor sokan úgy hittek benne, mint egy messiásban. Pedig ő soha nem akart az lenni, csak valami hasonló. Rocksztár. De bármennyire is volt tehetséges és karizmatikus, a zeneipar nem fogadta be, így jobb híján szektát alapított. Családja, vagyis a követői bármit megtettek neki. Nyolc embert mészároltak le a parancsára. Bár ő maga sohasem ölt, sorozatgyilkosként tartják számon. A szerencséjének köszönhetően megúszta a villamosszéket, de kilenc életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki rá. Ő volt az ember, aki megölte a hatvanas éveket.
Minta-utcagyerek
„Az egyetlen dolog, amire anyám megtanított, hogy minden, amit valaha mondott, hazugság volt. Megtanultam, hogy soha senkinek ne higgyek.” (Charles Manson, 1994.)
A gyermek Charlie Manson tipikus utcafattyú volt. Egy tizenöt éves lány, Kathleen Maddox törvénytelen gyermekeként született 1934. november 12-én, a biológiai apját soha sem ismerte. A születése után nem sokkal az anyja hozzáment egy akkor huszonöt éves munkáshoz, William Eugen Mansonhoz, aki a nevére vette a fiút. A házasság nem tartott sokáig, Charlie névadó apja olyan gyorsan tűnt el a család mellől, hogy a fiúnak emlékfoszlányai sem maradtak róla.
Bár ezt Manson egész életében tagadta, az anyja valószínűleg prostituált volt. Sokat ivott, és folyton küzdött a pénztelenséggel. Az egyik bátyjával 1939-ben kiraboltak egy benzinkutat, amiért mindketten öt év börtönbüntetést kaptak. Az ötéves Charlie Virginiába került az egyik nagybátyjához, egy örök lázadó, öntörvényű hegyi emberhez, aki szadista módszerekkel próbált embert faragni a fiúból.
Miután Kathleen 1942-ben kegyelmet kapott, újra magához vette a fiát. Öt év alatt végigutazták az egész Közép-Nyugatot, s eközben a nő szeretői tartották el őket. Egy este Charliet az anyja eladta egy kancsó sörért egy pincérnőnek, akinek nem lehetett saját gyermeke. A nagybátyja ment el a fiúért, és vitte vissza az anyjának. Mansonék mindig szegények voltak, és ez különösen karácsony táján fájt a fiúnak. Egyszer egy fésűt kapott ajándékba, míg az osztálytársai játékokat. A többiek gúnyolni kezdték Mansont, mire ő, akitől csak tudta, ellopta az ajándékokat, majd halomba rakta azokat, és az egész kupacot felgyújtotta.
Kathleen 1947-re végleg belefáradt az anyaságba, és bentlakásos intézetbe adta a fiát. A fiúiskolákban kegyetlen volt az élet, mindennapos volt az erőszak és megalázás a nevelők részéről, de az idősebb fiúk is folyton terrorizálták a kisebbeket. Charlie néhány hét múlva megszökött, és megkereste az anyját, de ő nem fogadta vissza. Manson a következő éveket különböző intézetekben, illetve szökésben töltötte. Azt mondta, ebben az időszakban sokat verték, többször megerőszakolták, és ő is megerőszakolt egy kisebb fiút, akinek borotvát szorított a torkához. Amikor meglógott, lopásokból és betörésekből élt, legtöbbször vegyesboltokat tört fel. Az első autólopásait és benzinkutak elleni fegyveres rablásait tizenhárom évesen követte el.
Sovány remény
Húsz évesen Manson megnősült. Egy Rosalie Jean Willis nevű 17 éves lányt vett el 1955 januárjában. A fiatal férj boldog volt, alkalmi állásai is akadtak, de nagyon nehezen éltek. Manson autólopásokkal egészítette ki a konyhapénzt. Rosalie várandós volt, amikor a férje börtönbe vonult Los Angelesben. Időközben felbukkant Charlie anyja is, aki egy ideig együtt élt a menyével, és közösen látogatták a férfit, majd megszületett ifjabb Charles Manson.
Két évvel később Rosalie látogatásai elmaradtak. Nem sokkal később Manson az anyjától tudta meg, hogy a felesége már egy másik férfival él. Rosalie ugyanabban az évben, 1958-ban vált el Mansontól, amikor a férfit öt év próbaidővel szabadlábra helyezték. Charles szeptemberben hagyta el a börtönt, novemberben már egy 16 éves lányt futtatott, miközben egy másik, vagyonos családból származó nő támogatta anyagilag. Még ugyanabban az évben elvette a második feleségét, egy Leona nevű prostituáltat. Minden valószínűség szerint azért, hogy a nőt ne lehessen arra kötelezni, hogy ellene tanúskodjon a bíróságon.
Két évvel később, 1960-ban csekkhamisítások és a prostitúcióellenes törvény megsértése miatt Manson újra rács mögé került. Tíz évet kapott. Amikor jó magaviselete miatt 1967. március 21-én szabadlábra helyezték, a 32 éves Charles Manson már a fél életét zárt intézményekben töltötte. Úgy érezte, a börtön az otthonává vált, ezért kérvényezte, hogy bent maradhasson, de senki sem vette komolyan. Amikor kilépett az intézmény kapuján, olyan világba csöppent, ami alig hasonlított arra, amit annak idején otthagyott.
Hippik és fekete párducok
A hatvanas évek végének Amerikáját a feketék polgárjogi mozgalma, a vietnámi háború elleni diáktüntetések, a hippik, a pszichedelikus tudattágítás kultúrája, a szexuális forradalom és a rock and roll határozták meg. Mansont a börtönben Alvin „Creepy” Kapris, a harmincas évek legendás gengsztere tanítgatta gitározni. Mivel tehetséges volt, a szabadulása előtt egy másik rabtárs, Phil Kaufman producer pedig ellátta kontaktokkal a Universal Stúdióhoz.
Kaliforniában hemzsegtek a fiatalok, akik másra, többre vágytak annál, amit szüleik kissé merev, posztháborús Amerikája ajánlani tudott nekik. Abszolút szabadságra, új gondolatokra, filozófiára, vallásra éheztek. A társadalmon és törvényen kívüli Charles Manson szövegei sokukra voltak nagy hatással.
Manson kapcsolatba került Dennis Wilsonnal, a legendás Beach Boys dobosával, majd Terry Melcher lemezproducerrel is, de zenei karrierjében elmaradt az áttörés. Rajongóinak egy főleg fiatal nőkből álló csoportja azonban gyorsan fanatizálódott. Manson olyasmit épített belőlük, amire egész addigi életében hiába vágyott: egy szerető családot.
A Manson-család, mint egy hippi kommuna, saját miniállamot alapított. Egy George Spahn nevű, nyolcvan éves farmer fogadta be őket. Ingyen lakhattak a tanyáján, cserébe besegítettek a munkába. A Spahn Ranch nem szokványos gazdaság volt, hanem egy westernfilmekből ismert tipikus város mintaképe. Régebben több filmet és tévés produkciót forgattak ott. Manson és követői folyamatosan szerepjátékokat játszottak. Egyszer cowboyok voltak, máskor kalózok, miközben a szerveztük valamilyen hallucinogénnel, LSD-vel, vagy varázsgombákkal volt feltöltve. A valóságuk teljesen összemosódott a képzelt világgal. Manson abszolút mértékben uralta és kihasználta fanatikus követőit.
Helter Skelter
Ma sem lehet pontosan tudni, hogy annak a nyolc embernek miért kellett meghalnia 1969 nyarán. Az egyik magyarázat prózai. Az első áldozat Gary Hinman volt, a zenetanár, aki bemutatta Mansont Dennis Wilsonnak. Aztán az augusztus 8-ról, 9-re virradó éjszaka abban házban történt vérontás, ahonnan nem sokkal korábban költözött el a producer, Terry Melcher. Lehetséges, hogy Manson követői vele akartak végezni, de már az új bérlő, a filmrendező Roman Polanski várandós feleségét, Sharon Tate-et és a család négy barátját találták a házban. Mindez arra utal, hogy a szektavezér meghiúsult zenei karrierje miatti sértettség állt a háttérben.
Ha azonban így lett volna, akkor semmi sem magyarázza, hogy miért kellett meghalnia másnap Leno és Rosemary LaBiancának. Az áldozatokat látszólag semmi sem kötötte össze, a rendőrség ezért egymástól elszigetelt ügyekként kezelte a gyilkosságokat.
Egy zavarosabb verzió szerint a Helter Skelter miatt volt minden. A kifejezés, ami egy Beatles dal címe is, Manson apokaliptikus vízióját takarja. Az eldurvuló fekete polgárjogi akciókat látva, a szektavezér egy mindent elpusztító, faji polgárháború közeledtét vizionálta. Úgy gondolta, a feketék győznek, de a békében életképtelennek bizonyulnak majd. Ekkor előjön majd a háborút földalatti bunkerekben átvészelő Manson-család, és megkezdik uralkodásukat. Elképzelhető, hogy a szektavezér a háború kitörését próbálta siettetni azzal, hogy köztiszteletben álló fehér embereket mészároltat le az embereivel, és megpróbálja a feketékre terelni a gyanút.
A motivációról számtalan elmélet született még a gyilkosságok óta eltelt közel fél évszázad alatt. Nehéz elfogadni, hogy teljesen értelmetlen volt a vérontás. Indíték híján a rendőrség a sötétben tapogatózott. Lehetséges, hogy soha nem akadnak a tettesek nyomára, ha két hónappal a gyilkosság után nem tartóztatják le Mansont és néhány követőjét autólopás gyanúja miatt. A nyomozóknak fogalmuk sem volt róla, hogy kik kerültek kézre. Aztán egy hónappal később Susan Atkins, az egyik szektatag elkezdett arról beszélni a zárkatársának, hogy benne volt Sharon Tate meggyilkolásában. A nyomozás új irányt vett.
Decemberre megszülettek a vádemelések. Gary Hinman meggyilkolásáért Bobby Beausoleil, Mary Brunner, és Susan Atkins felelt. Sharon Tate és a barátai meggyilkolásáért Atkins, Tex Watson, és Patricia Krenwinkel állt bíróság elé. A LaBianca házaspár megöléséért pedig Atkins, Watson és Krenwinkel mellett Leslie van Houten. Charles Mansont az összes gyilkosságban megvádolták.
A sátán maga
A bírósági tárgyalássorozat 1970. június 15-én kezdődött. Charles Manson a bíróságon jelent meg először a homlokába karcolt X jellel. Kísérteties volt, ahogy Susan Atkins, Patricia Krenwinkel, és Leslie van Houten egymásba karolva, énekelve sétáltak a tárgyalóterem felé, mintha csak Woodstockban, vagy egy hippi felvonuláson lettek volna. Az ügy koronatanúja Linda Kasabian volt, akit őrszemnek használtak a Tate-gyilkosság éjszakáján. A lány mentességet kapott minden felelősségre vonás alól a vallomásáért cserébe.
A bíróság, 1971. január 15.-én az összes vádlottat bűnösnek találta. Manson, Krenwinkel, Atkins, Van Houten és Watson is halálbüntetést kapott, csakhogy a kivégzésükre sohasem került sor, mert a következő évben Kalifornia államban eltörölték a halálbüntetést. Manson és követői büntetését tényleges életfogytiglanira változtatták.
Charles Manson a hetvenes években maga lett az amerikai Antikrisztus. Többek között azért, amiért olyan hatással volt fiatal követőire, mintha teljesen megszállta volna a lelküket. Leslie van Heuten például jómódú, szerető családban nevelkedett, kitűnően tanult, fényes jövő állt előtte, mielőtt találkozott Mansonnal. Tex Watson szintén mintadiák volt, és a sportokban is jól teljesített. De Manson egyik követőjéről sem mondta volna meg senki korábban, hogy hidegvérű gyilkosokká válnak. Charles Manson ikonná, szimbólummá vált. Ő lett a gonosz, aki lemészárolta a hatvanas évek összes ideálját.
Charles Manson a születése óta alternatív valóságban élt. A bűn világában, a túlélésért folytatott örökös, érzelemmentes harc világában, a börtönök zárt világában. Számára illúzió volt az a néhány év, amit szabadlábon töltött. Mindez nem menti fel a semmi alól, csak magyarázatot ad a történtekre.
Manson tizenkétszer folyamodott kegyelemért, legutóbb 2012. április 11-én utasították el a kérelmét, mert 1971 óta 108 alkalommal sértette meg súlyosan a büntetés-végrehajtás szabályait. Legközelebb 2027-ben, 92 éves korában lett volna kegyelmi meghallgatása. Szentül hitte, hogy megéri, ahogy a szabadlábra helyezését is. Szentül hitte, hogy túlélhet mindent, és mindenkit.
Kiemelt kép: Reuters
