Donald Trump fantasztikus fordulatokon megy keresztül az elmúlt pár hétben. Ezeknek a fordulatoknak nem biztos, hogy örülni fog az a bázis, ami segített megválasztani, de simán lehet, hogy a pártjának hagyományosabb része értékelni fogja.
Az egész azzal kezdődött, hogy Trump megszüntette a gyerekkorukban Amerikába érkezettek helyzetének rendezésére kitalált elnöki rendeletet, a DACA-t. Ezután közölte, hogy a kongresszus feladata, hogy a szabályozást rendezze, mert az attól volt szabálytalan, hogy elnöki rendeletként, valódi jóváhagyás nélkül fogadták el.
Az egész ügy végül azzal rendeződött, hogy Trump leült vacsorázni a demokrata ellenzék két vezetőjével, és egyetlen vacsora alatt megállapodott velük a DACA rendezésében, és cserébe csak egy kis időt kért a költségvetés elfogadásával. Trumpot a demokra és republikánus közép pártokon felülálló elnökként kezdte el ünnepelni (a politikai emlékezőtehetség ott se hosszabb, mint nálunk), pedig valószínűleg rossz üzletet kötött.
Nagy beszéd
Az elnök kedd délután mondta el az első nagy beszédét az ENSZ-ben. Ebben rengeteg érdekes dolog volt, de ami a legérdekesebb, hogy elrejtették benne Trump újabb politikai átalakulását.
Trump elmondta az alapvetéseit:
Mindig Amerikát fogom előtérbe tenni, pont úgy, ahogy önöknek is a saját országaik érdekeit kell szem előtt tartaniuk.
Ez Trump klasszikus America First szlogenje, amit már a választások alatt is mondott. Ezt egészítette ki az is, amikor arról beszélt, hogy
vége annak az időnek, amikor Amerikát ki lehetett használni, és csak úgy belementek egyoldalú üzletekbe, amiért nem kaptak cserébe semmit.
Ez már egy sokkal konkrétabb üzenet volt azoknak, akik az Egyesült Államoktól várják a saját biztonságukat. Ez is régebbi vita, Trump a kezdetek óta mondogatja, hogy a NATO jelenlegi felállása nem megfelelő. Trump szerint a többi tagország, néhány kivétellel, mint mondjuk Lengyelország, messze nem fizet eleget a saját védelméért.
Mivel az elnököt sokan vádolják azzal, hogy az ilyen megállapodásokból csak a pénzt képes felfogni, a nemzetközi befolyást nem, simán lehet, hogy Trumpot konkrétan az zavarja, hogy az Egyesült Államok valami megfoghatatlanabb dolgot kap a pénzéért cserébe.
Fordulat
Ennek mond tökéletesen ellent az ezután következő pár kijelentés. Ezeknek a megértéséhez fontos tudni, hogy Trump győzelmében talán az egyetlen jó dolog az volt, hogy Hillary Clintonnal ellentétben nem akart aktív katonai szerepvállalást Szíriában. Klasszikus antiitervencionalista elnöknek indult, aki nem akar olyan konfliktusokba belemenni, amik nem érintik közvetlenül az Egyesült Államokat. Ha az ember ebben az időszakban, vagy nem sokkal utána olvasgatta a 4chan-t (az internet egyik seggluka), akkor azt érezhette, hogy Trump enyhén fasisztoid-imbecillis bázisa kifejezetten támogatja az elnökjelölt Szíriával kapcsolatos politikáját.
De aztán az történt, hogy Trump elkezdte egyre komolyabban tábornokokkal körülvenni magát. Mostanra a kabinetjében három fontos pozíciót is volt tábornokok töltenek be, akik nagy hatással vannak az elnökre.
Talán ezért nem annyira meglepő, hogy az ENSZ-ben elmondott beszéd már intervencionista, a Bush-korszakot idéző beszéd volt.
Ha az igaz többség nem megy szembe az átkozott kisebbséggel, akkor a gonosz győzedelmeskedni fog
– mondta Trump, és ez Bush szájából sem hangzott volna furcsán.
Öt ellenség
Az elnök konkrétan öt országnak ment neki a beszédben.
Először Észak-Koreának, amit gyilkos rezsimnek nevezett, és közölte, hogy az Egyesült Államok mindent meg fog tenni azért, hogy megoldja ezt a konfliktust, ha kell, akár képesek megsemmisíteni is Észak-Koreát.
Rakétaember öngyilkos küldetésen van. Saját és az országa számára is az
– mondta Kim Dzsongunról.
Ezután Iránnak ment neki, mert szerinte az Obama által megkötött iráni atommegállapodás elképesztően rossz üzlet volt az Egyesült Államok számára. Ez egyébként nem teljesen igaz, de az Egyesült Államok jelenlegi vezetése Obamánál jóval komolyabban támaszkodik Izrael és a szunnita muszlim országok támogatására Iránnal szemben.
Majd Venezuela következett,
Trump azt mondta, fel vannak készülve arra, hogy fellépjenek a rezsim ellen.
Szíria és az Aszad-rezsim is megkapta a magáét. Itt mondjuk nem fenyegetett katonai akcióval, de így is sokkal határozottabb volt, mint a korábbi fellépése.
Végül Kuba jött, ahol szintén Obama politikáját fordította vissza a szankciók bevezetésével. Obama egyik nagy sikere volt, hogy Ferenc pápa közvetítésével feloldotta az amerikai szankciókat Kuba ellen, hogy a közös kapcsolatoktól valamennyire felpuhulhasson a kubai rezsim. Trump szerint viszont a rezsimmel nem érdemes üzletelni, és a szankciók addig nem lesznek visszavonva, amíg a rezsim nem változik meg.
A beszédben az is érdekes volt, hogy mennyire furcsa látni, amikor Trumpnak előre megírják a beszédeit. Mind hallottuk már az új elnököt beszélni, nem ez a legállamférfibb vagy kifinomultabb élmény valaha. A mostani beszéd viszont egy teljesen korrekt, határozott, komolyan vehető 41 perces előadás volt, amibe szinte mintaszerűen szúrtak bele trumpizmusokat (néha veszteseztek), de egyébként tényleg elmondhatta volna akár George Bush is.
