A csütörtökit megelőzően Spanyolországban 2004 óta nem volt sikeres dzsihadista terrortámadás (és előtte sem nagyon), a legutóbbi, halálos áldozattal járó terrorcselekmény az ETA, a baszk kisebbség „felszabadításáért” küzdő terrorszervezet nevéhez fűződik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lettek volta kísérletek a szélsőségesek részéről: 2008-ban a spanyol hatóságok egy tíz fős csoportot tartóztattak le épp Barcelonában. A nyolc pakisztániból és két indiaiból álló sejt boltokban beszerezhető vegyszerekből akart bombákat építeni, majd támadássorozatot indítani a város közlekedési hálózatán.
A sikeres fellépés nem a hatóságok felderítő tevékenységének volt köszönhető, hanem annak, hogy a pakisztáni titkosszolgálat leadta a drótót a spanyol szerveknek, amikor az egyik általuk jól ismert terrorista elindult Barcelona felé. Hasonlóan a 2001. szeptember 11-i merényletekhez, a terroristák Barcelonába is csak a feladat elkövetésére érkeztek, és hónapokat töltöttek az előkészületekkel, mire rajtuk ütöttek.
Barcelona egyfajta összekötő pont a nagy francia városok és Észak-Afrika között, és maga is jelentős muszlim kisebbséggel rendelkezik. Párizs alig hatórányira van vonattal, Marseille még közelebb. A hatóságok eddig is több szélsőséges imámot tartottak nyilván, és az elmúlt két évben is mintegy tucatnyi letartóztatás történt.
A Spanyolországban 2013 és 2016 között letartóztatott dzsihadistákról és hátterükről egy kutatás okán elég pontos információkkal rendelkezünk. Három spanyol kutató az összes ilyen személy nyilvánosan hozzáférhető adataiból, valamint bírósági jegyzőkönyvekből, újságcikkekből felállított egy adatbázist, amely érdekes jellegzetességekre hívta fel a figyelmet.
Azon talán senki sem lepődik meg, hogy a terroristák 87 százaléka férfi volt, és háromnegyedük fiatal, 18 és 38 év közötti.
Ez az információ is megerősíti, hogy a katalán főváros a központja a szélsőségeseknek Spanyolországban.
Általánosságban tíz elkövetőből kilenc részben vagy egészben Spanyolországon belül radikalizálódott. A terroristák 42 százaléka marokkói volt, 40 százalékuk spanyol állampolgár, ám az ő esetükben valószínűleg második generációs bevándorlókról van szó. Tíz százalék volt az áttértek aránya. A letartóztatottak negyedének volt priusza valamilyen kisebb bűncselekményért.
A radikalizálódásuk szempontjából több fontos tényt állapít meg az elemzés. Egyrészt a folyamat 2011-2012 körül kezdődött, a szíriai polgárháború és a Maliban folyó dzsihadista előretörés idején – Marokkó számára az utóbbi konfliktusnak nagyobb jelentősége van a földrajzi és kulturális közelségből fakadóan. Nem minden letartóztatottnál álltak rendelkezésre információk a radikalizálódás mikéntjéről, de nagyjából száz eset vizsgálata alapján az derült ki, hogy a letartóztatottak 40 százalékánál az online és offline környezet egyaránt szerepet játszott, 24 százalékuk pedig csak a neten radikalizálódott. Ez szembemegy azzal a nézettel, hogy az internet segítségével, magányosan radikalizálódó egyének szerepe olyan meghatározó lenne. Ezt az is alátámasztja, hogy a letartóztatottak 13 százaléka vált szélsőségessé tényleg „önállóan”, 87 százalék valakivel vagy valakikkel közösen tette ezt.
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy azok esetében, akik offline környezetben váltak szélsőségessé, kik játszottak szerepet ebben. A vizsgált 69 esetből 20 százaléknál barátok, 20 százaléknál vallási vezetők, 19 százalék esetében rokonok voltak ezért a felelősek. Ezek a tények megint csak azt mutatják, hogy nem lehet egyetlen faktort felelőssé tenni a radikalizálódásért, és gyakran átfedések is vannak az egyes csoportok között, például, amikor egy szélsőséges vallási vezető a saját rokonait teszi szélsőségessé.
A barcelonai terrorcselekmény legmegdöbbentőbb része sokaknak az elkövetés módja. Nizza, Berlin, London és Stockholm után is felvetődött, hogy miként lehetne védekezni az ilyen típusú terrortámadások ellen, amelyről úgy tűnik, jelenleg a dzsihadisták legújabb választott eszköze. A terroristák mindig rendkívül adaptívak, és nagyon gyorsan tanulnak egymástól, mint ezt a fenti események is mutatják.
A Cambrilsban végrehajtott második támadásos merényletnél viselt kamu robbanómellények azt mutatják, hogy a második londoni terrortámadásnál használt módszer (amely nem szolgál másra, mint a további pánikkeltésre) is újból megjelent. Az Iszlám Államnak gyakorlatilag nem is kell tanácsokat vagy utasításokat adnia az elkövetés mikéntjére, a potenciális terroristáknak ma már elég a híreket figyelniük és azokból tanulniuk.
Az események megítélése gyorsan változhat a rendelkezésre álló új információk függvényében. Számomra úgy tűnik, hogy a négy eddig ismerté vált eset – a barcelonai gázolás, a rendőrségi ellenőrzőpont áttörése és a halott utas, a cambrilsi gázolás, valamint az alcanari házrobbanás –
Elképzelhető, hogy egyes személyek korábban is ismertek voltak a hatóságoknak, ám azok képtelenek voltak időben összefűzni a meglevő bizonyítékokat és megelőzni a támadást.
Spanyolországot 2004 után ismét jelentős sokk érte. Eltúlozni azonban nem kell a hatását. Tizenhárom éve nem történt sikeres dzsihadista terrortámadás az országban, miközben majd’ 200 embert tartóztattak le terrorgyanú miatt csak 2013 és 2016 között. A hatóságok több mint egy évtizeden keresztül sikeres munkát végeztek, azaz feltételezhetjük, hogy strukturális problémák nincsenek az ország rendvédelmi szerveinél, és képesek lesznek a jövőben is megakadályozni terrorcselekményeket.
Kiemelt kép: AFP/Pascal Guyot
