Az utóbbi hetekben a nemzetközi sajtó többször is beszámolt az Iszlám Állam vezetője, Abu Bakr Al Bagdadi haláláról, bár a hír egyelőre nem nyert megerősítés.
Bagdadit a nyugati ember számára szinte felfoghatatlan kegyetlenség jellemezte. Hogyan válik ilyenné valaki?
Családfa Mohamedig
Abu Bakr Al Bagdadi 1971-ben, a Bagdadtól északra fekvő ókori városban, Szamarrában született Ibrahim al-Badri néven. Félénk, visszahúzódó, halk fiú volt. Már kiskorában „Hívő” volt a beceneve, mert iskola után sok időt töltött a helyi mecsetben. A bátyja elmondása alapján, este, mikor hazaért, figyelte, hogy mindenki az iszlám előírásainak megfelelően cselekszik-e, és figyelmeztette a helytelenül viselkedőket.
Az alsó középosztálybeli al-Badri család nemcsak vallásosságáról volt híres a városban, hanem vérvonaláról is:
Az apa, Avvad, aktívan részt vett a közösség vallásos életében, a Korán recitálására tanította a helyi mecsetben a diákokat, idővel a fiatal Bagdadit is bevonta a munkába.
A família néhány tagja kormányzati munkakörök reményében csatlakozott az arab szocialista Baath-párthoz. Bagdadi két nagybátyja is szolgált a biztonsági szolgálatoknál Szaddám Huszein idején, az egyik testvére tiszt lett a seregben. Egy másik bátyja szintén a hadsereg tagjaként az Iránnal folytatott háború során vesztette életét 1980-ban.
Csonkolás
Ez magyarázza, hogy Szaddám volt pártjának tagjai miért álltak át tömegesen az Iszlám Államhoz, és miért képezték stratégiai- és logisztikai derékhadát. Hiszen miután Szaddámot az amerikaiak elmozdították, volt pártjának prominensei munkanélkülivé, sőt páriává váltak a síita többségű Irakban. A hatalomba való visszakerülés egyetlen lehetősége az volt, ha csatlakoznak a szunnita felkeléshez, melynek élére Bagdadi állt. Ő pedig már csak családi okokból is tárt karokkal fogadta a volt Baath-tagokat.
Bagdadi családjából többen, talán még az apa is a szalafi mozgalom híve volt, a szunnita iszlám egy szélsőséges, puritán változatáé, melyet leginkább Szaúd-Arábiában és a Közel-Keleten, főként Irakban gyakorolnak. Szaddám kezdetben ellenségnek tekintette a szalafikat, mivel azok be akarták vezetni a saríát. A hetvenes évek végén sokukat bebörtönözte, később azonban számos esetben megkegyelmezett, mert úgy látta, a vallást fel tudja használni uralma és népszerűsége megerősítéséhez. Sőt 1989-ben megalapította a saját magáról elnevezett Szaddám Iszlám Tudományok Egyetemét.
Szaddám támogatta a Korán-oktatók képzését, 30 ezer új, az állam által finanszírozott pozíciót hirdetett meg. Bagdadi is kapott a lehetőségen. Miután 1996-ban alapfokú diplomát szerzett iszlám tanulmányokból a Bagdadi Egyetemen, mesterképzésre Szaddám egyetemére jelentkezett. Mesterfokozatot 1999-ben szerzett, majd megkezdte a doktori képzést Korán-tanulmányokból.
Egyetemi évei alatt apai nagybátyja meggyőzte, hogy csatlakozzon a Muzulmán Testvériséghez, egy nemzeteken átívelő, az iszlám jogra épülő államok megalakításáért küzdő szervezethez. A csoport bagdadi tagjai többnyire békés szalafiták voltak, de Bagdadi inkább a dzsihadista szalafitákhoz vonzódott, akik árulónak bélyegezték az állami vezetőket és a megdöntésüket tervezték. Bagdadi elégedetlen volt a Muzulmán Testvériség főáramával, ahová, úgy vélte, olyanok tartoznak, akik csupán „a szavak emberei és nem a tetteké”.
Az iraki Messi
Bagdadinak két feleségétől hat gyereke született. Első felesége, Aszma, anyai ágú unokatestvére, második felesége, Iszra, őt valószínűleg a 2003-as amerikai invázió után vette el. A feleségek, a konzervatív muszlim családokhoz hasonlóan, nem mutatkozhattak nyilvánosan, a férjükkel sem jelentek meg. A család az iraki főváros szegények lakta Tobchi negyedében, a Hadzsi Zajdan mecset melletti lakásukban élt. Bagdadi ott tanított Korán-recitálást gyerekeknek, hangosbemondón imára hívta a lakosokat, és gyakran hódolt szenvedélyének a mecset labdarúgó klubjában, ahol ő volt a sztár.
Szomszédjuk beszámolója szerint a családapa akkor is nagyon felhúzta magát, ha „az iszlámhoz nem méltó” viselkedést tapasztalt. Egy alkalommal leállított egy lagzit, mert felháborítónak találta, hogy a férfiak és a nők együtt táncolnak.
Börtönévek
2003 végén, miután az Egyesült Államok legyőzte Szaddám seregét, Bagdadi részt vett egy az amerikai csapatok és szövetségeseik ellen Észak- és Közép-Irakban harcoló felkelőcsoport szervezésében. Nem sokkal ezután fogták el őt az amerikaiak, mikor 2004 februárjában egy körözés alatt álló barátját látogatta meg Faludzsában. A dél-iraki Bucca börtöntáborba szállították, ahol civil fogolyként tartották nyilván, mert nem tudták, hogy dzsihadista.
Arról, hogy hasonlóan Abu Ghraibhez, Camp Buccában is rendszeresen kínozták-e a foglyokat, nincs adat. Mindenesetre az Abu Ghraib-i börtönbotrány után, amikor is kiderült, hogy az amerikai őrök verték, megalázták a letartóztatott arabokat, sok elítéltet helyeztek át onnan Camp Buccába. Bagdadi itt találkozott a megkínzottakkal.
Fotó: AFP/Essam -Al-Sudani
Állami szintű kegyetlenkedéseiben ezért jelent meg mindig egy, az amerikai külpolitikára utaló szimbólum. Guantanamóban narancssárga kezeslábast hordtak az elítéltek – sokan Bagdadi volt cellatársai -, mire ő narancssárga kezeslábasban fejeztette le az amerikai- és külföldi újságírókat. És ezért vitette magához és erőszakolta meg az amerikai emberi jogi aktivista Kayla Muellert.
A börtönben töltött 10 hónap alatt főként a vallásnak szentelte idejét, imákat vezetett, prédikált a pénteki nagy imádságokkor és vallásórákat tartott a többieknek. Az egyik börtöntársa így emlékszik vissza rá: „Bagdadi csendes személyiség volt, de nagy karizmával rendelkezett. Érezni lehetett, hogy ő egy fontos ember.”
Bagdadi tudatosan szervezkedett, építette kapcsolatait, a rabokkal és az amerikaiakkal is igyekezett jóban lenni, kereste az alkalmat, hogy egyezkedhessen a börtön vezetőivel, s közvetíthessen a rabok rivalizáló csapatai között.
2004. december 8-i szabadulása után sok börtönbeli barátjával felvette a kapcsolatot, akik utóbb mind mellette harcoltak az ISIS soraiban. „Ha nem lett volna amerikai börtön Irakban, most nem lenne Iszlám Állam – nyilatkozta később egy rab. – A Bucca egy gyár volt, minket termelt ki. Ott épült ki az ideológiánk.”
A börtöntáborban fogvatartott 24 ezer ember nagy része Szaddám seregében szolgáló vagy a titkosszolgálatnál dolgozó szunnita arab volt, és a diktátor bukása után nem várt rájuk más, mint az amerikaiak tisztogatása, vagy a régóta elnyomott síita többség bosszúja. Ha még nem voltak dzsihadisták, mikor lecsukták őket, a börtönidő alatt biztosan azzá váltak. Az amerikaiaknak fogalmuk sem volt róla, hogy szélsőséges dzsihadista kiáltványok terjednek a rabok között, és az újonnan érkezőket gondosan tanítják a már bent lévők. Az ideológiai nevelés és iránymutatás után a rabok a szabadulásukra időzített bombává váltak, s mind közül Bagdadi bizonyult a legrobbanékonyabbnak.
Al-Kaida, kövezés, korbács
Két hónappal Bagdadi szabadulása előtt megalakult az al-Kaida iraki szárnya. Az élére a jordániai Abu Muszáb Ál Zarkavi került, aki brutális módszerekkel uszította egymásnak a szunnitákat és a síitákat, azt remélve, hogy az előbbieket maga mellé állítva majd megalakíthatja az Iszlám Államot. Bagdadi biztosan találkozott a börtönben Zarkavi embereivel és valószínűleg elbűvölte, hogy a sajátjánál is radikálisabb dzsihadista csoportot sikerült létrehozniuk.
A szabadulása után fel is kereste az Iraki al-Kaidát, ahol örömmel fogadtak egy egyetemet végzett vallástudóst, és az amerikaiaktól távol eső Damaszkuszba küldték feladatot teljesíteni. Bagdadit bízták meg azzal, hogy az iraki al-Kaida online propagandája összhangban legyen az ultrakonzervatív iszlámmal.
2006 júniusában Zarkavi meghalt egy amerikai légicsapás során, és csoportja élére egy egyiptomi dzsihadista, Abu Ajjub al-Maszri került, aki októberben egy, az al-Kaidától különálló Iszlám Államot hozott létre harcosaiból. Bár al-Maszri hűséget esküdött az al-Kaida vezetőjének, Oszama bin Ladennek, a nyilvánosság előtt fenntartotta a függetlenség látszatát, ami később konfliktushoz vezetett a két csoport között. Ekkorra Bagdadi már az Iszlám Állam iraki tartományainak vallási ügyeiért felelt. Továbbra is kézben tartotta a szervezet propagandáját, valamint ügyelt arra, hogy a harcosok vallási előírásoknak megfelelően viselkedjenek és végrehajtsák a szentírásban található szigorú büntetéseket:
Bagdadi kis időre ment csak szabadságra, amikor is 2007. március 13-án megvédte doktori disszertációját, mely természetesen egy Korán-recitálásról szóló középkori könyv kritikai elemzése volt.
Al-Maszri elégedett volt az Iszlám Államnál végzett munkájával, így kinevezte a Saría Bizottság felügyelőjévé: ő ellenőrizte a vallási előírások betartását, és bekerült a 11 tagú Konzultatív Tanácsba, majd később az Iszlám Állam 3 tagú Koordinációs Bizottságába is, mely az iraki parancsnokok kilétéről döntött. Mindemellett Bagdadi, a buccai tapasztalatait kamatoztatva, helytállt közvetítői szerepben is, ő továbbította az üzeneteket Oszama bin Ladenhez, és irányította a kommunikációt az Iszlám Állam felső vezetői és a területi képviselők között.
2010 áprilisában hirtelen megüresedett az Iszlám Állam vezetői pozíciója. Az amerikai és az iraki csapatoknak sikerült körülvenni a Tikrit környéki házat, ahol al-Maszri és abu Umar tartózkodott, és a két férfi felrobbantotta magát, mielőtt az ellenség kezére kerül. Az Iszlám Állam katonai tanácsának feje, Hadzsi Bakr elhatározta, ő ülteti trónra az új uralkodót és a háttérből mozgatja majd a szálakat. A döntéshozatalból kihagyta bin Ladent és állítólag leveleket írt a Konzultatív Tanács összes tagja nevében a többieknek, akik így azt hitték, hogy mindannyian Bagdadit preferálják. Nem mellesleg Bagdadi mellett szóltak vallásos tanulmányai, a csoportnál szerzett szervezési tapasztalatai és az elvileg a Prófétáig visszavezethető származása is.
Abu Bakr Al-Bagdadi születése
A Konzultatív Tanács így 9:2 arányban megszavazta az Iszlám Állam új emírjét. Ibrahim al-Badri ekkor, 39 éves korában vált Abu Bakr al-Bagdadivá. Felvett nevével hite és szülővárosa előtt tisztelgett:
Az Iszlám Államon belül a hatalom a külföldi harcosoktól az irakiak kezébe került, és ugyanígy a vezető pozíciók is megteltek Bagdadi, valamint Hadzsi Bakr embereivel, a Bucca börtöntáborból szabadult volt tisztekkel és titkosszolgálati tagokkal. A személyi feltételek megvoltak egy autoriter állam kialakításához, már csak területeket kellett szerezni.
A Szíriában és Irakban elharapódzó zavargások ebben Bagdadi és Hadzsi Bakr kezére játszottak. Irakban a Szaddám utáni megtorlásoktól megvadult szunniták tüntettek, míg Irakban szintén a szunnita többség az uralkodó alavita elit ellen. Mindkét helyről nagy számban álltak be az újonnan alakult, és saját államot ígérő terrorszervezetbe.
Fotó: AFP/Khaled Desouki
2011-ben létrehozták a szíriai szárnyukat, az al-Nuszra Frontot, mely kezdetben követte az Iszlám Állam forgatókönyvét, terrormerényletek során civileket gyilkolt és gerjesztette a káoszt, azonban később felkelő szervezetté nőtte ki magát, és a többi szunnita csoporttal együttműködve Aszad megdöntésére koncentrált.
2013-ban az al-Nuszra az al-Kaida új vezetőjének, Zavahinek fogadott hűséget, aki felszólította Bagdadit, hogy hagyjon fel szíriai területi követelésével. Bagdadi azonban hajthatatlan maradt, Kelet-Szíria felé terjeszkedett, és a csoport nevét is módosította: az Iszlám Állam Irakban és Szíriában lett az új megnevezés. Zavahiri ezek után, 2014 februárjában elkülönítette csoportját az Iszlám Államtól. Ekkorra Bagdadi már Kelet-Szíria nagy részét a kezében tartotta, és több százezer embert hajtott az uralma alá. Szaddámhoz hasonlóan jól használta a vallás nevében elkövetett brutalitást politikai hatalma biztosításához.
Ibrahim, a kalifa
2014-ben Bagdadi a nyugat-iraki területeket is hozzácsatolta a szíriai részekhez. Már 2013-ban kiküldte harcosait, hogy segítsék az iraki szunnitákat az elnyomó síita kormány elleni harcukban. Az Iszlám Állam mindeközben 2014 tavaszára beszivárgott Faludzsa és Ramadi városába, majd 2014 júniusában elfoglalta Irak második legnagyobb városát, Moszult is.
Al-Bagdadi visszatért eredeti nevéhez és a legmagasabb megszerezhető címmel ő lett Ibrahim kalifa. Pár nappal ezután, 2010-es hatalomra kerülése óta először és utoljára nyilvánosan is megmutatkozott, ő prédikált a moszuli nagymecsetben a pénteki nagy imádságon. Fekete ruhát viselt, mint az Abbaszid dinasztia kalifái, akik Bagdadból uralkodtak és szintén azt állították, hogy a Próféta leszármazottai.
Hasonlóan szólt az emberekhez az első kalifa, Abu Bakr is a megválasztása után.
Bagdadi hitt abban, hogy az Iszlám Állam fennmarad, hogy a szövetséges szunnita törzsekkel képes lesz létrehozni saját országát. A szervezetet jellemző kegyetlenkedések azonban visszafelé sültek el: egyre többen vonódtak be az ellene szerveződő koalícióba, brutalitásának híre a világ minden részére eljutott.
Hogy a koalíció bevette Moszult, és már a a szervezet fővárosát, a szíriai Rakkát ostromolta, nyilvánvalóvá vált, hogy Bagdadi csillaga leáldozott, előbb-utóbb sikerül megölni, halálával érvényét veszti a szunnita törzsek neki tett esküje, ezáltal megszűnik az Iszlám Állam. Sőt: névtelen sírba temetik majd, esetleg elhamvasztják, amit nem mellesleg tilt az iszlám, hogy nyughelye ne válhasson zarándokhellyé, őt pedig ne kezdjék el sheikként tisztelni a szunniták.
Ismerve Irak történetét, súlyos idők jönnek az ország szunnita lakosaira. Megtorlások, bebörtönzések, a források megvonása és pogromok várnak rájuk. De persze minél súlyosabb szankciókkal büntetik a szunnitákat Irakban, annál jobb megítélése lesz a már vélhetően halott Bagdadinak, aki egy eszelős, szadista, de mégis szunnita államot akart létrehozni a régióban.
