Tizenöt évvel azután, hogy részt vett a titkos CIA-börtönökben alkalmazott brutális vallatási módszerek kidolgozásában, a vádlottak padján áll John Bruce Jessen és James Mitchell, mindketten volt katonai pszichológusok. Az Amerikai Polgári Szabadságjogok Szövetsége kezdeményezett pert ellenük több volt fogoly nevében.
Miután 2006-ban fény derült a CIA módszereire, az Amerikai Pszichológusok Szövetsége eltiltotta tagjait attól, hogy részt vegyenek a nemzetbiztonsági szolgálatok hasonló programjaiban. 2014-ben a Szenátus hírszerzési bizottsága kínzásnak minősítette a módszereket, kimondva, hogy azokkal nem lehet hasznos információhoz jutni.
A New York Times megszerezte Jessen és Mitchell, illetve két volt fogoly vallomását a most zajló eljárásban. Ebből kiderül: a pszichológusok azzal érvelnek, hogy a CIA irányította a programot, amiben ők szerződött szakértőként vettek részt. Vallomásuk szerint a módszereket a hivatal irányítása alatt dolgozták ki és az Igazságügyi Minisztérium hagyta jóvá.
Az alapokat még 2002-ben fektették le, amikor javaslatot kért tőlük a hírszerző ügynökség. Nagyrészt azokat a technikákat emelték át, amiket katonák kiképzésénél alkalmaznak azzal a céllal, hogy képesek legyenek ellenállni az ellenség brutális vallatási módszereinek. Azt gondolták, amiket ők javasolnak – így az alvásmegvonás, a vízbe fojtás szimulálása, vagy a foglyok kényelmetlen testhelyzetekbe kényszerítése hosszú időn át – biztonságosabbak azoknál a módszereknél, amiket a CIA szintén számításba vett.
Először egy thaiföldi titkos CIA-börtönben, a 2002-ben őrizetbe vett Abu Zubajda vallatásánál alkalmazták a vízbe fojtás szimulálását. Zubajda, akit az amerikai kormány az al-Kaida egyik vezetőjének tartott, hasznos információkat adott ugyan az őt hagyományos módszerekkel kihallgató FBI-ügynököknek, a CIA viszont úgy gondolta, elhallgat fontos részleteket, és úgy döntöttek, erővel törik meg. Később kiderült, hogy semmilyen információt nem tartott vissza.
Mitchell és Jessen elutazott a thaiföldi börtönbe, ahol Zubajda arcára kendőt tettek, amire vizet locsoltak. Ezt 83-szor csinálták meg vele, volt, hogy elveszítette az eszméletét és habzott a szája. Egy új, titkosítás alól feloldott jelentésből kiderül:
Vallomásukban a pszichológusok azt állították, fel akartak hagyni ezzel a módszerrel, mert nem volt hatékony, de a CIA terrorelhárítási központjának vezetője megparancsolta, hogy folytassák. Jessen szerint mindennap megmondták nekik, hogy az ő hibájuk lesz, ha nem sikerül megakadályozni, hogy atombomba robbanjon Amerikában, Mitchell pedig azt vallotta: CIA-tisztviselők azt mondták nekik, „puncik”, és az ő kezeikhez tapad majd a terrortámadások áldozatainak vére.
Egy CIA-jelentésből viszont az derül ki, hogy a pszichológusok javasolták, más foglyokon is alkalmazzák a kényszervallatást. Mitchell korábban maga hangoztatta saját módszeréről, hogy a legtöbb ember inkább a lábát töretné el, mint hogy ezt csinálják vele, most viszont vallomásában tagadta, hogy a vízbe fojtás szimulálása fájdalmas lenne. „Inkább a nyomasztó a jó szó rá” – mondta, és kérte, mutassanak valakit, aki maradandó testi vagy lelki károsodást szenvedett módszereik miatt.
Az eljárásban az egyik felperes a líbiai Mohamed Ben Szoúd, akit Afganisztánban tartott fogva a CIA. Őt apró ketrecekbe zárták, megkötözték, a meztelen testét jeges vízzel locsolták. A vele történtek óta rémálmai vannak és szorong, retteg attól, hogy újra fogságba kerülhet. A 2003-ban elfogott tanzániai Szulejmán Szálimot szintén Afganisztánban tartották fogva, hónapokra sötét cellába zárták, vízzel locsolták és nem hagyták aludni. Azóta fejfájással, álmatlansággal és fülzúgással küzd, és azt mondta, állandóan gyengének, tehetetlennek érzi magát.
A pszichológusok azt állítják, a két férfival soha nem találkoztak, pláne nem vallatták őket. Kifogásolták ugyanakkor, hogy a vallatás mostani jogi korlátai túl szigorúak, szerintük egyes módszerek kifejezetten hasznosak. Ezek között említették azt, amikor a foglyot egy rugalmas furnérlemezhez csapkodják, ami szerintük nem okoz sérülést, de borzasztóan hangos.
Jessen beszélt az alvásmegvonás mikéntjéről is:
De szerinte ez sem okoz maradandó traumát, mert közben folyamatosan figyelték a foglyot, nehogy ödémája legyen. Szálim viszont azt mondta: ez a módszer rendkívüli fájdalmakat okozott a karjában, hátában és csípőjében.
Mitchell a vallomásában beismerte: kérték a CIA-tól, hogy semmisítse meg a vallatásokat megörökítő videofelvételeket. Azzal érvelt, hogy a felvételek „csúnyák”, és ha nyilvánosságra kerülnek, meglátják őket a „rosszfiúk”, és veszélybe kerülhet az életük.
A perben képviselik Gul Rahman ügyét is, aki 2002-ben Afganisztánban, a CIA fogságában nagy valószínűséggel kihűlés miatt vesztette életét. Vele kapcsolatban Jessen azt vallotta: többször is kérte az őröktől, adjanak neki ruhát és takarót.
