Olcsó utakat kínálunk olyan helyekre, ahová anyád nem engedne el
– így hirdette magát a kínai székhelyű utazási iroda, a Young Pioneer Tours, amivel Otto Warmbier Észak-Koreába utazott. A cég az elzárt ázsiai diktatúrára specializálódott, de honlapja szerint Afganisztánba, Iránba, Türkmenisztánba, Csernobilba, Kubába, az Antarktiszra vagy épp Eritreába is visz kalandvágyó turistákat. A másfél évig fogva tartott, a múlt héten pedig kómában hazaszállított fiatal hétfői halála után jelezték: a továbbiakban nem utaztatnak amerikaiakat Észak-Koreába.
Az, ahogy Otto letartóztatását kezelték, megdöbbentő volt, és egy ilyen tragédiának nem szabad megismétlődnie. Az állandó megkereséseink ellenére nem biztosítottak lehetőséget, hogy találkozzunk vele, vagy bárkivel, aki kapcsolatban van vele Phenjanban, csak azt bizonygatták, hogy jól van
– közölte az utazási cég, amely szerint túl nagy lett a kockázata az amerikai állampolgárok beutazásának.
„Na, lehet, hogy most láttunk utoljára”
Warmbier halála után a Washington Postnak beszélt a brit Danny Gratton, aki a fiú szobatársa volt a tragédiába torkollt észak-koreai út idején, és vele volt, amikor a phenjani repülőtérről elhurcolták. Az utazás második éjszakája szilveszter éjjelére esett, a vád szerint ekkor történt, hogy Warmbier a szállodában bement a személyzet részére fenntartott területre, és leemelt a falról egy propagandaplakátot.
Gratton azt mondta: a négy nap alatt, amit együtt töltöttek, a fiú nem említett semmiféle plakátot, és nem is látta jelét, hogy ilyesmire készült volna. Erről csak hetekkel később hallott, a hírekből – nem olyannak ismerte meg Warmbiert, mint aki ilyesmit csinálna, bár a fiú két hónappal később, nyilván kényszer hatására maga ellen vallott, és könnyek közt esedezett bocsánatért. Ezt az észak-koreai központi tévé közvetítette.
Hazafelé menet a repülőtéren állították meg őket, két őr vállon ragadta Warmbiert és elvezették. Gratton azt gondolta, biztosan rutinellenőrzést végeznek, vagy búcsúzóul még incselkedni akartak az amerikaiakkal. Senki nem mondott semmit, Otto arcára egy félmosoly ült, amikor útitársa idegesen-ironikusan azt mondta neki: „na, lehet, hogy most láttunk utoljára”. És tényleg így történt, ez volt az utolsó alkalom, hogy látta a fiút.
A pekingi repülőtérre érve a túravezető telefonált Phenjanba, aminek az egyik utas fültanúja volt. Ő azt állítja: odaadták a túravezetőnek Warmbiert, aki azt mondta, nagyon fájt a feje és azt kérte, vigyék kórházba, mert így nem tud felszállni a repülőgépre. Gratton szerint azonban Ottónak semmi baja nem volt, az észak-koreaiak nyilván nem akarták egyből beismerni a letartóztatását, csak húsz nappal később közölték, hogy őrizetben tartják „ellenséges cselekedet” miatt.
Időről időre kipécéznek valakit, most Ottón volt a sor. Ez annyira beteg, elvetemült, felesleges és gonosz
– mondta az útitárs.
Külföldi foglyot nem szoktak bántalmazni
Tizenöt év kényszermunkára ítélték tavaly márciusban Otto Warmbiert, akkor lehetett utoljára látni, az említett tévéfelvételen. Úgy tűnik, nem véletlenül hallgattak róla: közvetlenül ezután kómába eshetett. Amikor múlt kedden hazavitték, éber állapotban volt ugyan, a szemét nyitva tartotta, időnként pislogott, de nem reagált a környezetére. Az MRI-vizsgálat az agya minden területén a szövetek kiterjedt károsodását mutatta.
A cincinnati-i egyetem klinikai központjának neurológus professzora, Dr. Daniel Kanter a CNN-nek arról beszélt, hogy ilyen agyi sérülés jellemzően akkor történik, ha a szív vagy a tüdő leállása miatt percekig nem jut az agy oxigénhez. Robert Glatter, a New York-i Lennox Hill kórház sürgősségi orvosa hozzáfűzte: mindez a mozgás, a beszéd, a látás, az emlékezet, a felfogóképesség és a tudat elveszítéséhez vezethet. Ebben az állapotban csak az olyan alapfunkciók maradnak fenn, mint a spontán légzés, a szívműködés és az anyagcsere, amelyek az agy más területeihez tartoznak.
Nincs kétség afelől, hogy az észak-koreai vezetés azért engedte haza Otto Warmbiert, mert nem akarta, hogy a szeme előtt haljon meg, vagy mert egy halott amerikai már nem jelent zsarolási potenciált tébolyult diplomáciai játszmájukhoz – vélte a Los Angeles Times publicistája, Carla Hall, aki arra is rámutatott: a fiú tragikus sorsa nem rendkívüli az észak-koreaiak számára, akik közül 80-120 ezer ember lehet kényszermunkatáborokban, amelyeknek a rezsim még a létezését is tagadja.
Az viszont egyáltalán nem jellemző, hogy a diktatúra külföldi túszait fizikai bántalmazásnak vessék alá. A New York Times hírszerzési értesülésekre hivatkozva arról írt korábban, hogy brutálisan megverték a fiút, de az orvosok ennek nem találták nyomait a testén. Ahogy annak se, hogy – ahogy az észak-koreaiak állították – botulizmus, illetve altatószer okozta volna az állapotát.
Elfogyott a stratégiai türelem
Robert R. King, aki az amerikai külügyminisztérium különmegbízottjaként az emberi jogok észak-koreai helyzetével foglalkozott, azt mondta: az általános magatartás az, hogy tartózkodnak az amerikaiak bántalmazásától, ám a pszichológiai hadviselés általános. Szerinte Warmbierrel olyasmi történhetett, ami az észak-koreaiaknak sem állt szándékában.
Miután Otto hazakerült, apja sajtótájékoztatót tartott, amelyen elmondta: Barack Obama elnöksége alatt azt kérték tőlük, legyenek visszafogottak, amíg a kormányzat fiuk kiszabadításán dolgozik. „Az idei év elején úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy a stratégiai türelem ideje lejárt” – jelentette ki Fred Warmbier, utalva Mike Pence alelnök áprilisi kijelentésére az észak-koreai nukleáris- és rakétakísérletek nyomán. Donald Trump hétfői részvétnyilvánításában közölte:
Otto sorsa megerősíti a kormányom elköteleződését az iránt, hogy megelőzzük az olyan tragédiákat, amikor ártatlan emberek olyan rezsimek kezébe kerülnek, amelyek nem tisztelik a jog uralmát és az alapvető emberi tisztességet.
Májusban a kongresszus demokrata és republikánus tagjai közös törvényjavaslatot nyújtottak be, amely megtiltaná az amerikai állampolgároknak, hogy turistaként Észak-Koreába utazzanak, az egyéb célú látogatásokat pedig külön engedélyekhez kötné. A beterjesztők azzal érveltek, hogy az elmúlt évtizedben legalább tizenhét amerikai került észak-koreai fogságba. Az már közhelyszámba megy, hogy az ilyen cselekedetekkel a rezsim magas rangú amerikai tisztviselők látogatását igyekszik kicsikarni, és a képviselők szerint a feszültség növekedésével egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve az országba látogató amerikaiak.
Kínával egyezkednek
A Kaliforniai Egyetem Korea-szakértője, Stephan Haggard professzor a Time-nak azt mondta: a Warmbierrel történtek után az egyik lehetőség a turizmus beszüntetése, de nem biztos abban, hogy ennek komolyabb stratégiai hatása lenne, mert ez nem vágja el akkora bevételi forrástól Észak-Koreát, ami visszatartó erőt jelentene. Az ázsiai diktatúra már így is a világ egyik legkeményebben szankcionált országa, bármilyen új gazdasági intézkedésnek inkább csak szimbolikus a jelentősége – magyarázta. A lehetőségek között van még, hogy az Egyesült Államok az Észak-Koreába turistautakat szervező cégek és magánszemélyek ellen vezessen be szankciókat, ami rengeteg jogi kérdést vet fel.
Ahogy Barack Obama, úgy Donald Trump is kemény szavakat használ, de kesztyűs kézzel bánik Észak-Koreával és Kínával
– vélte a CNN-nek nyilatkozó Bruce Klingner, a Heritage Foundation kutatója. Rámutatott arra, hogy a Trump-kormányzat eddig nem hozott másodlagos szankciókat olyan kínai vállalatok ellen, amelyek Észak-Koreával üzletelnek. Ennek oka Klingner szerint az a hit, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök szigorúbban kezeli Észak-Korea ügyét, mint elődei, de „ezt a nótát már sokszor hallottuk, és mindig csalódnunk kellett” – mondta.
Rex Tillerson külügyminiszter közölte: felelősségre fogják vonni Észak-Koreát Otto Warmbier jogtalan bebörtönzéséért, és követelik a három másik fogságban lévő amerikai állampolgár szabadon bocsátását. Észak-Korea ügye lesz a fő téma szerdán, amikor Tillerson és James Mattis védelmi miniszter kínai kollégáikkal találkoznak Washingtonban. Az amerikai fél a kormányzati ígéret szerint igyekszik rábírni Kínát, hogy Észak-Korea legnagyobb kereskedelmi partnereként szerezzen teljes érvényt az ENSZ Biztonsági Tanácsa által meghozott büntetőintézkedéseknek.
