Azonnali kegyelmet adott négy férfinek kedden Terry McAuliffe, Virginia kormányzója. Az amerikai haditengerészet volt matrózai, Danial Williams, Derek Tice, Eric Wilson és Joseph Dick 1997-ben kaptak életfogytiglani börtönbüntetést egy fiatal nő megerőszakolása és megölése miatt. Annak ellenére, hogy mire a bírósági tárgyalásukra 1999-ben sor került, kőkemény DNS-bizonyítékok tisztázták őket.
A sajtóban „Norfolki Négyes” néven elhíresült csapat meglehetősen szövevényes ügyében a beismerő vallomások voltak a legfőbb bizonyítékok az ügyészség kezében. Ezeket úgy csikarták ki a gyanúsítottaktól, hogy megfenyegették őket: ha nem működnek együtt a hatóságokkal, halálbüntetést kapnak.
Brutális erőszak
Michelle Moore és Bill Bosko története tipikus, romantikus filmbe illő, gimnáziumi love story volt. A fiatalok nem sokkal az érettségi után, 1997 áprilisában, titokban házasodtak össze. Bosko a haditengerészetnél szolgált, tizennyolc éves felesége pedig követte őt az állomáshelyére, a keleti parton fekvő, virginiai Norfolkba.
Alig három hónappal az esküvő után, 1997 július 8-án reggel
Moore-t brutálisan meggyilkolták. A halottkém később megállapította, hogy a fiatal nőt fojtogatták, megerőszakolták, majd több késszúrással végeztek vele. Elsőre annyi volt szinte biztosra vehető, hogy az áldozat ismerte a támadót, hiszen erőszakos behatolásnak, dulakodásnak semmi nyoma sem látszott a lakásban. A tragédia nyomaira kizárólag a hálószobában bukkantak a rendőrök.
A nyomozást a kérlelhetetlen keménységéről ismert Robert Glenn Ford vezette. Az elsők között az épületben lakókat, így az áldozat egyik legjobb barátnőjét, Tamika Taylort hallgatta ki. A nő beszélt a detektívnek egy másik szomszédról, Daniel Williamsről, aki szerinte a megszállottságig rajongott Moore-ért. A tengerész Williams csak néhány lakásnyira élt Boskóéktól feleségével, és a szintén matróz barátjukkal, Joe Dickkel.
Zavaros vallomások
Az akkor 25 éves Daniel Willamson tíz nappal a tragédia előtt vette el barátnőjét, Nicole-t, miután kiderült, hogy a nőnek petefészekrákja van. Amikor Bill Bosko felfedezte felesége holttestét, és ordibálva kirontott a folyosóra, Danial Williams nyitott először ajtót, és ő hívta fel a rendőrséget is.
A Taylortól hallottak alapján Ford bevitette kihallgatásra a férfit. Williamst hét órán át faggatták, de konzekvensen tagadta, hogy köze lenne a bűncselekményhez. Aztán Ford lépett be az apró kihallgatószobába. Williams a nyolcadik óra végére megtört, és vallomást tett.
Beismerte, hogy kézzel és ököllel többször is megütötte az áldozatot, majd egy lapos-, keménytalpú cipővel ütlegelte. Később, amikor a nyomozók közölték vele, hogy a nőt fojtogatták, és egy késsel is megszurkálták, a férfi ennek megfelelően módosított a vallomásán.
A helyszínen gyűjtött egyetlen bizonyíték sem támasztotta alá Williams bűnösségét. Decemberben Ford megkapta a DNS-minták elemzésének eredményét, amiben az állt, hogy a tetthelyen talált vér- és ondóminta sem köthető a gyanúsítotthoz. A nyomozó bűntárs után nézett, és 1998 januárjának elején le is tartóztatta a lakótárs Dicket. A fiatalember másnap vallomást tett, amit Ford el is fogadott, annak ellenére, hogy a jegyzőkönyv alapján Dick a gyilkosság alapvető részleteivel sem volt tisztában. Vallomása nemcsak önmagának, de Williamsének is több ponton ellentmondott.
Williams azt vallotta, hogy egyedül követte el a gyilkosságot, este 9 és 11 között, miközben Tamika Taylor azt állította, hogy az áldozattal legalább 11.30-ig együtt voltak. A haditengerészet jelentése szerint,Dick szolgálatban volt a USS Saipan fedélzetén a gyilkosság idején. A felettese azt vallotta, hogy különös figyelmet fordított Dickre, mert úgy vette észre, hogy a fiú csökkent szellemi képességű. A törzszászlós gyakorlatilag kizártnak tartotta, hogy Dick titokban leosont a hajóról, részt vett a gyilkosságban, majd észrevétlenül visszatért a posztjára. Két hónappal a második gyanúsított letartóztatása után megérkezett az újabb DNS-vizsgálat eredménye. A tetthelyen talált nyomok nem egyeztek a Dicktől vett mintákkal sem.
Gyanúsítottsereg
Nem sokkal később Ford újabb gyanúsítottat tartóztatott le, Williams és Dick tengerésztársát, Eric Wilsont. A harmadik, állítólagos elkövetőről Joe Dick beszélt a börtönben Ford egyik besúgójának. A kihallgatása során Eric Wilson is beismerő vallomást tett.
Közben Dick is új vallomást tett, merőben mást, mint elsőre, de ismét beismerte az erőszakot és a gyilkosságot, amit Williams-szel és Wilsonnal együtt követett el.
Aztán megérkezett a harmadik DNS-teszt ugyancsak negatív eredménye is. Már három gyanúsított ült előzetesben, mindhárman beismerő vallomást tettek, de egyiküket sem kötötte egyetlen fizikai bizonyíték sem a bűncselekményhez. Dick ekkor ismét szószátyárrá vált, és belekevert az ügybe egy negyedik elkövetőt is, akit csak „George” néven ismert. Később, amikor fotók alapján kellett felismernie a negyedik elkövetőt, Derek Tice képére bökött rá. A férfit letartóztatták, bebörtönözték, majd kihallgatták. Beismerő vallomást tett. Azt mondta, egy kalapáccsal törtek be a lakásba, holott a nyomozók az első pillanatban tudták, hogy a tettes nem erőszakkal jutott be.
Joe Dick és Derek Tice zavaros vallomásai alapján, a gyilkosság után nagyjából egy évvel, Ford nyomozónak már hét gyanúsítottja volt rács mögött, akik szerinte együtt erőszakolták és ölték meg Michelle Moore-t. A DNS-bizonyítékok egyikük bűnösségét sem támasztották alá. Három gyanúsított tudott magának sziklaszilárd alibit biztosítani, így őket elengedték. A „Norfolki Négyes”, vagyis Williams, Dick, Wilson és Tice pedig abban bízva várták a tárgyalásukat, hogy a beismerésüket és megbánásukat majd enyhítő körülményként fogja értékelni a bíróság.
Felbukkan egy levél
Másfél évvel a gyilkosság után, 1999 februárjában Fordot megkereste egy nő. Egy levelet mutatott a nyomozónak, amit egy régi ismerősétől, Omar Ballardtól kapott, aki éppen börtönben ült, mert megerőszakolt és kis híján agyonvert egy tizennégy éves lányt.
A férfi pénzt és „mocskos fotókat” követelt a nőtől, és megfenyegette, hogy ha nem teljesíti a kéréseit, akkor megöli, amint kikerül. Sorait azzal nyomatékosította, hogy elárulta: Michelle Moore-Boskót is ő ölte meg. Kiderült, hogy Ballard Tamika Taylor gyermekkori barátja, ő maga mutatta be a férfit Boskóéknak. Nem sokkal Moore halála előtt a házaspár nyújtott menedéket a férfinak, akit egy 30-35 főbő álló csoport meg akart lincselni, miután állítólag baseballütővel bántalmazott egy környékbeli lányt.
Ford meglátogatta Ballardot, és szembesítette a levéllel, de a férfi tagadott. Néhány nappal később megérkezett a laborból az első pozitív DNS-eredmény. Ballard vallomást tett, az elsőt az ügy során, amit alátámasztottak a tárgyi bizonyítékok is. Azt mondta, egyedül követte el a bűncselekményt, és hogy a matrózok valószínűleg azért ismertek be mindent, mert „komplett idióták”. Mindez azonban koránt sem jelentette a „Norfolki Négyes” rehabilitálását.
A Ford és az ügyészség a négy eredeti vádlottat és Ballardot is bíróság elé állította, és egészen fantasztikus sztorit kreáltak az ügyből. Szerintük öten követték el a bűncselekményt, méghozzá úgy, hogy felváltva erőszakolták meg az áldozatot, majd az egyetlen gyilkos fegyvert, a kést is körbeadták. Ballard azért ragaszkodott hozzá, hogy egyedül gyilkolt, mert nem akarta, hogy a börtönben spiclinek tartsák, a négy, büntetlen előéletű matróz pedig azért nem vallott soha Ballard ellen, mert féltek a hírhedten erőszakos férfi bosszújától.
Ítéletek és kegyelmek
A „Norfolki Négyes” minden tagját elítélték 1999 nyarán. Williams, Dick és Tice életük végéig rács mögé kerültek, Wilsont csak nemi erőszakért ítélték el, így csak nyolc és fél évet kapott. Williams és Tice 2000 óta többször próbáltak fellebbezni, de soha sem jártak sikerrel, annak ellenére, hogy közben jogvédők, ügyvédek, és volt FBI-ügynökök is petíciókkal bombázták az igazságszolgáltatási rendszer minden szintjét a hatalmas nyilvánosságot kapott ügy miatt.
Williams, Dick és Tice ügyvédei 2005-ben kegyelmi kérvényt nyújtottak be Mark Warner virginiai kormányzónak, ő azonban az utódjára hagyta a döntést. Tim Kane kormányzó 2009-ben adott részleges kegyelmet az elítélteknek, amikor Wilson már letöltötte a büntetését. A „Norfolki Négyes” három másik tagját is szabadlábra helyezték, de az ügyük teljes súlyát továbbra is hordozniuk kellett. A nevük fent maradt a szexuális bűnelkövetők listáján, ami miatt Wilson például nem adoptálhatta mostohafiát. A „Norfolki Négyesnek” közel húsz évet kellett várni a rehabilitációra. Teljes kegyelmüket Terry McAuliffe kormányzó írta alá 2017. március 21-én.
Robert Glenn Ford nyomozó minderről már a rácsok mögött értesülhetett. A kérlelhetetlen rendőrt 2010 májusában tizenkét és fél év börtönre ítélték, miután bebizonyosodott, hogy komoly összegeket kapott bűnszervezetektől, hogy cserébe gengszterek ügyeit egyengesse a törvény előtt.
A gyilkosság tizedik évfordulóján a New York Times újságírója meglátogatta a börtönben a Joseph Dicket, akinek a vallomásai a legtöbbet nyomták a latba az ügyben. Értetlenkedve kérdezte a matróztól, hogyan tudott kiállni tanúskodni, és olyan mondvacsinált sztorikat előadni, amikről tudta, hogy társai akár az életükkel is fizethetnek értük. Dick a következőt válaszolta:
„Tudom, hogy nem fogja elhinni, de meg sem fordult a fejemben, hogy hazudok. Elhittem, hogy amit mondok, mind igaz. Teljesen összekuszálták az agyam, és elérték, hogy elhiggyek dolgokat, amik nem voltak igazak.”
