Nagyvilág

A széteső kaliforniai gát, ami bizonyítja, Trumpnak néha igaza van

Donald Trumpnak igaza van. Az Egyesült Államok infrastruktúrája krízishelyzetben van. Jól mutatja ezt a legnagyobb amerikai gát példája, ami a hétvégén vészesen közel került az összeomláshoz.

Kedden visszatérhetett otthonába az a majdnem kétszázezer ember, akit az Oroville-tó környékéről telepítettek ki, miután vészesen közel került az összeomláshoz a legmagasabb amerikai gát vészhelyzeti túlfolyója. A hatóságok közlése szerint ugyanis sikerült elhárítania a közvetlen veszélyt az Oroville-gátnál, ahol nem sokon múlt, hogy egy tíz méter magas vízfal zúduljon a tó környékén lévő területekre.

A helyi hatóságok vasárnap rendelték el a kötelező kitelepítést az Észak-Kaliforniában, San Franciscótól nagyjából 150 kilométernyire található gát környékéről. A szakemberek ugyanis attól tartottak, bármikor átszakadhat a vészhelyzeti túlfolyó, amit alámosott a nagy esőzések miatt csordulásig telt Oroville-tóból kiengedett víz.

Helikopterekkel viszik a köveket

A vízügyi hatóság most rohamtempóban igyekszik minél hamarabb biztonságossá tenni gátrendszer megroggyant szakaszát, készülve a héten érkező újabb esőzésekre. A Los Angeles Times közlése szerint óránként 1200 tonna sziklát zúdítanak a túlfolyóra, ami egy fákkal és bokrokkal borított domboldal, hogy megakadályozzák az eróziót. Egy kőfejtőben megállás nélkül termelik az akár hat tonnás köveket, amiket betonnal igyekeznek egymáshoz tapasztani.

Hogyan történt?

Tavaly még a kiszáradás fenyegette a súlyos aszállyal küzdő, Kalifornia második legnagyobb víztározójának számító Orville-tavat, aminek vizét a 230 méterével a legmagasabbnak számító amerikai gát tartja vissza. Mostanra azonban már pont a túl sok víz kezdett el problémákat okozni az államban, ahol a rekordnak számító téli esőzések miatt szinte az összes víztározóban a szokásosnál jóval magasabban áll a víz.

Az Orville-tónál az előző héten kezdték el a betonból készült elsődleges túlfolyón keresztül leengedni a vizet, de azt előző hét kedden le kellett állítani, miután egy hatalmas – 75 méter hosszú, 50 méter széles és 15 méter mély – részen összeomlott a betonból készült túlfolyó.

Közben folyamatosan emelkedett a vízszint a tóban, elérve a maximális kapacitást.Ezért végső megoldásként az 1968-ban elkészült gát történetében először használni kellett a vészhelyzeti túlfolyót, ami csak egy domboldal, egy betonfallal a tetején. (Az alábbi videón ezt látni.)

És akkor fedezték fel, hogy közel állnak egy több százezer embert veszélyeztető katasztrófához.

Vízügyi szakemberek ugyanis észrevették, hogy a tóból kiömlő víz elkezdte elmosni a talajt, felvetve annak a veszélyét, hogy a túlfolyó tetején álló, tíz méter magas betonfal összeomlik, és több milliárd liter víz zúdul hirtelen környékre, tucatnyi várost öntve el. Ekkor már nem nagyon volt más választásuk, kénytelenek voltak a sérült fő túlfolyón keresztül csökkenteni a tó vizét.

Vasárnap kinyitották a zsilipeket, és másodperenként 2800 köbméternyi vizet zúdítottak le rajta.

A lépés végül sikeres volt. A vízszint csökkeni kezdett, és keddre már nem bukott át a vészhelyzeti túlfolyón. (Az alábbi videón balra az elsődleges, jobbra a vészhelyzeti túlfolyó)

A sérült beton túlfolyó pedig a vizsgálatok szerint nem rongálódott meg jobban az azon keresztüldübörgő hatalmas vízmennyiségtől. Közben szakemberek megállapították, hogy a vészhelyzeti túlfolyónál sem történt olyan károsodás, ami az egész rendszer stabilitását veszélyeztetné.

A veszély azonban még nem múlt el teljesen. Szerdától újra csapadékossá válik az időjárás a környéken, de az ott lakók szerencséjére annak egy rész hó formájában hullik le, és a tóban elég hely lesz az érkező víznek.

Tankönyvi példája a rohadó amerikai infrastruktúrának

A majdnem fél évszázada épített gáttal kapcsolatban egyébként környezetvédelmi szervezetek már 2005-ben felvetették, hogy a most majdnem összeomlott vészhelyzeti túlfolyó túlságosan gyenge, és nem felel meg a biztonsági normáknak, és azt javasolták, betonnal erősítsék meg azt. Az állami és szövetségi tisztségviselők azonban ezt elutasították, arra hivatkozva, úgysem lesz szükség annak használatára.

Hasonló problémákra lehet számítani az egész Egyesült Államokban.

Donald Trump amerikai elnök választási kampányának egyik fő témája volt, hogy az amerikai infrastruktúra romokban hever, valamint egyik fő ígérete, hogy rendbe fogja tenni ezt a tarthatatlan helyzetet. Az Oroville-gát erre tökéletes példa.

Ahogy azt Sean Spicer elnöki szóvivő kedden a Fehér Házban kijelentette, hogy „az egész országban elhanyagolt állapotban vannak a gátak, hidak, utak és kikötők”, és ígéretet tett arra, hogy véghez viszik az elnök tervét az „omladozó infrastruktúra megjavítására”. (Trump annyit már megtett, hogy engedélyezte szövetségi pénzek felhasználását a vészhelyzet kezelésére.)

Ha tényleg komolyan gondolja, akkor lesz mire költenie a pénzt, főleg, ha a gátak rendbetételéről van szó.

Az Egyesült Államokban lévő 84 ezer gát majdnem fele az 1950-es, 1960-as és 1970-es években készült, és a karbantartásra nem fordítanak elég pénzt, és energiát. A gátügyi szakembereket tömörítő ASDSO nonprofit szervezet becslése szerint 54 milliárd dollárba kerülne a javításra szoruló gátak rendbetétele.

Az amerikai civil mérnökök szövetsége (ASCE) szerint nagyjából négyezer ilyen gát van az országban, amelyek felénél emberéleteket veszélyeztetne egy gátszakadás. Ilyen „kritikus biztonsági problémákkal” küzd a Lewisville-tó 60 éves gátja Dallas mellett, ami ha átszakadna, 15 méteres vízzel árasztaná el a texasi nagyvárost, súlyosabb katasztrófát okozva, mint a Katrina hurrikán New Orleans-ban.

Az ASDSO adatai szerint 2005 és 2013 nyara között 173 gátszakadás történt az Egyesült Államokban, valamint 587 „esemény”. Ez utóbbi olyan eseteket jelent, amikor közbeavatkozás nélkül valószínűleg gátszakadás történt volna. 2015-ben pedig 19 ember halt meg Dél-Karolinában, amikor a heves esőzések után 36 gát omlott össze.

Trump most megteheti, hogy „újra naggyá teszi az amerikai gátakat”. De nincsen sok ideje rá. Az óra ketyeg.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik