- Soha nem volt olyan népszerű leköszönő elnök Amerikában, mint Barack Obama.
- Soha nem volt olyan népszerűtlen hivatalba lépő elnök Amerikában, mint Donald Trump.
Barack Obama népszerűsége elnökségének utolsó pár napjában átlépte a hatvan százalékot. Ez minden idők legjobb eredménye. Ráadásul a hivatalukból távozó elnökök igazán a távozás után szoktak népszerűek lenni. Ez Obamával is így lehet.
Donald Trump népszerűtlensége eközben átlépte az 50 százalékot. Az öt nagy közvélemény-kutató átlaga alapján az emberek 52 százaléka utasítja el Trump elnökségét. Ez egy hivatalban lévő elnöknél teljesen átlagos arány lenne, sokáig Obamáé is hasonló volt. De egy olyan elnöknél, akit még be sem iktattak, kiemelkedő a népszerűtlensége. Csak érzékeltetném, hogy ez mennyire durva adat: George W. Bush 2000-ben elvesztette a többségi szavazást, az elektori kollégiumban is épphogy nyert. A beiktatásakor mégis 66 százalék fölött volt a népszerűsége. De ezzel a problémával már Trumpnak kell megküzdenie.
Obama
Ennél most fontosabb Obama nyolcéves elnökségének értékelése. Mivel a témáról szinte mindenki iszonyú hosszan fog értekezni, megpróbálom tömören és röviden leírni, mit tarthatunk a jövőben Obama örökségének.
Hagyományosan öt dologról gondolhatjuk azt, hogy Obama elnökségének legfontosabb örökségei lesznek.
Az első az Obamacare. Az Affordable Care Act eredményeit könnyű összefoglalni. A társadalombiztosítási rendszer átalakítása viszont iszonyúan bonyolult téma, európaiként sokszor érthetetlen is. A lényeg annyi, hogy az Egyesült Államokban elég komoly probléma volt abból, hogy sokan egyáltalán nem voltak biztosítva, és mindenki számára egyre drágább lett az egészségügyi ellátás. Konkrétan ez volt a legjobban dráguló része a legtöbb amerikai életének. Obama pedig az egészségügyi ellátás inflációjában látta az Egyesült Államok leendő gazdasági problémáinak nagy részét.
Az Affordable Care Act bevezetésével kötelező lett biztosítást kötni, miközben a biztosítók nem mondhattak nemet, ha biztosítani akartad magadat, de korábban már ismert betegséged volt. A Medicaidet, a gyógyszertámogatásért felelős programot meghosszabbították ugyan, de valamivel költséghatékonyabb lett, így ezzel Obama akár el is érhette volna a célját. Az Obamacare viszont nem megy hibák nélkül. Sőt.
Például túl alacsony a büntetés, ha nem biztosítod magad, ezért sokan inkább ezt fizetik ki. De ez csak egy probléma a sok közül. Az Affordable Care Act egy történelmi, de ingatag tákolmány, amit nagyon sok dologban ki kellene igazítani. Abba most ne is menjünk bele, hogy ha Richard Nixon nem bukik bele a Watergate-botrányba, lehet, hogy ezzel már nem is kellene foglalkozni, mert minden amerikainak lenne egészségügyi ellátása.
A második örökség az iraki és afganisztáni háborúk befejezése. Mert Obama ugyan egy pillanatig sem ígérte ezeknek a háborúknak a befejezését, mégis megtette. Ezzel le is zárult egy 15 éves, nagyon csúnya időszak az Egyesült Államok történetében. Sem az iraki, sem az afganisztáni háború nem volt siker. Sőt, mindkettő katasztrófa volt.
Elég, ha megnézzük, mi lett a két háború következménye. Afganisztánban a tálibok erősebbek, mint valaha, Irakban pedig a megszállás közvetlen következménye volt az Iszlám Állam megszületése. Ennek ellenére ezeket a háborúkat le kellett zárni valahogy, hát így sikerült.
A harmadik örökség az újabb gazdasági világválság elkerülése a 2008-as összeomlás után. Ami egyrészt kérdéses, hiszen egyelőre nem tudni, sikerült-e egyáltalán. Az Obama-féle felügyeleti szigorításoknak köszönhetően egyre többen gondolják azt, hogy már nincsenek olyan bankok, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy csődbe mehessenek. Ez valószínűleg nincs így, és az is nagyon valószínűnek tűnik, hogy egy újabb válság pontosan ugyanolyan bankmentő csomaggal végződne, mint az előző.
A különbség talán annyi, hogy egy fokkal szigorúbban felügyelik a bankok hitelezését, és a nagybankok kevésbé vannak előnyös helyzetben a kicsikkel szemben, ha el akarnak adósodni. De még mindig nem sikerül olyan eladósodottsági fokot tartani, ami biztonságos lenne, ha nem is a bankok, de a hitelezők számára. A 800 millió dolláros gazdaságerősítő programot is rengeteg kritika érte, de a helyzet az, hogy az amerikai gazdaság növekszik, a munkanélküliség csökken, az Egyesült Államok pedig Európához képest egészen példásan vészelte át a válság utáni időszakot.
A negyedik örökség a szíriai bevonulás elkerülése. Obama ezt a saját legfontosabb örökségeként értékelte. Kérdéses, hogy tényleg az lesz-e. Amikor Barack Obama eldöntötte, hogy nem vonul be Szíriába, egy újabb hosszú és katasztrófális háborút került el, ami talán durvább lett volna az irakinál is.
Így viszont az Egyesült Államoknak sikerült úgy végigcsinálnia a szír polgárháborút, hogy semmilyen stratégiájuk nem volt. Ezt pedig nagyon határozottan használta ki Oroszország, hogy Bassar el-Aszadot a biztos bukásból visszaemelje a hatalomba. Ennek több következménye is lehet még. Oroszország például most először tűnt újra nagyhatalomnak, még ha ez elég hamis látszat is.
Az ötödik örökség pedig pont az oroszokkal szembeni paranoia, ami az Obama-Trump váltásra csúcsosodott ki. Ebben benne van Obama két fontos döntése is. Miután részben lemondott a Woodrow Wilson-i elvről, hogy az Egyesült Államok felelős lenne a világ többi részéért, lemondott arról a szuperhatalmi státuszról is, ami az Egyesült Államokat a hidegháború vége óta jellemezte. Obama úgy zárja le a két ciklusát, hogy egyszerre két nemzet fenyegeti az Egyesült Államok világhatalmi státuszát: Kína és Oroszország. Előbbinek erre esélye is van, utóbbinak viszont nem sok.
És akkor nézzük meg, mik voltak azok a direkt ígéretek, amiket Obama nem teljesített
- Guantánamo bezárása például. Megígérte, nem tette meg. Még egyszer megígérte, megint nem tette meg. Guantánamo annyira elképzelhetetlenül jogtalan intézmény, annyira kívül esik mindenen, ami a civilizáció, hogy valószínűleg nem is lehet bezárni, még ha ez nagyon furcsán is hangzik. Egyszerűen nincs olyan jogrend a világon, amelyik tudna bármit kezdeni az ott tartott rabokkal.
- Obama azt is megígérte, hogy jelentősen csökkenti majd az állami kiadásokat. Ez egyszerűen nem sikerült. Az amerikai államadósság magasabb, mint valaha.
Volt viszont egy csomó olyan kisebb reform, amit Obama tényleg végig tudott csinálni. Sikerült például a kórházakban a tíz százalékról hirtelen nyolcvan százalékra emelni a digitális iratkezelést. Ez nem hangzik nagy dolognak, pedig az ehhez hasonló apróságok adják egy állam működésének az alapját.
Kevesebb félrekezelés lesz az olvashatatlan kézírás miatt, például, ami hosszútávon is érezhető változás. Obamára amúgy is jellemző volt ez a csöndes modernizáció. Iszonyú sok pénzt és energiát sikerült zöld és megújuló energiára áldozni. 2008 óta hatvan százalék felett csökkent az olajimport és a LED-izzók száma az ötvenszeresére nőtt Amerikában.
Az államosítással sikerült a konkrétan kezelhetetlenből az egészen kicsit kezelhetőig javítani a diákhitelek törlesztésén. Az ilyen változások miatt önmagában nem lesz senkiből legendás elnök, ezek csak a jó kormányzás alapelvárásai, amelyeket megdöbbentően kevesen teljesítenek.
Arra, hogy Obama miért koncentrált ennyire az apró reformokra, magyarázatot ad az is, hogy a nyolcéves elnöksége utolsó hat évében republikánus kongresszusi többséggel szemben kellett kormányoznia. Ennek nagy hátránya egyébként, hogy a hat év alatt meghozott elnöki rendeletek nagy részét a következő elnök szinte bármikor megváltoztathatja.
Az Obama-kormányzat nyolc évének volt egy csomó történelmi-politikai öröksége is. Mármint amellett, hogy Obama volt az első fekete elnök az Egyesült Államok történetében, de ez evidencia.
Korábban a First Lady-k szerepe elenyésző volt, a gyakorlatban dísztárgyak,kiegészítők voltak. Az Obama-kormányzat alatt viszont nem csak Michelle Obama, hanem a Second Lady, Jill Biden is komoly politikai feladatokat kaptak. Az alelnök felesége mindkét ciklus alatt tanárként dolgozik, és Obama oktatási reformjának jó részéért ő a felelős.
Eddig az is elképzelhetetlen lett volna, hogy egy Firts Lady elindulhat az elnökségért, miután a férje kitöltött egy, vagy két ciklust. Ez persze nem Obamának, hanem inkább Hillary Clintonnak köszönhető, de mostanra senki nem lepődne meg, ha Michelle Obama egyszer még elindulna az elnökválasztáson.
Hiába volt viszont Barack Obama az első fekete amerikai elnök, a fekete egyenjogúság kérdése és a feketék és a többségi társadalom feszültsége létező és komoly problémák maradtak. Gyakorlatilag nem telt el olyan hónap, hogy legalább egy feketék elleni rendőri túlkapás ne történt volna, Obama pedig – egyre rezignáltabban – de mindegyikre reagált is. A rasszok közötti feszültségek kérdésének egyetlen pozitív hozadéka van: hogy látszanak.
A második Obama-ciklus, a Black Lives Matter és a hasonló szervezetek elhozták a második polgárjogi harcot a feketék elnyomása ellen, amin csak erősíteni fog a Trumppal szemben ellenállás. És ha már itt tartunk:
Nehéz ugyanis nem személyes sértésnek vennie, hogy pont Trump követi majd az elnöki székben, még ha ehhez talán pont Obamának van a legkevesebb köze. Mi is sokat elemeztük már, mi vezethetett Trump győzelméhez, ebbe kár is újra belemenni. A lényeg az, hogy az amerikaiak jó része nem kért tovább a demokrata kormányzásból.
Ez pedig egy nagyon kemény örökség. Ahogy nagyon kemény örökség volt George W. Bush számára is, hogy az amerikaiak többségének elege lett a republikánus kormányzásból.
Érdemes azt is megnézni, hogy Obama milyen Demokrata Pártot hagy maga mögött. Trump győzelmével elvileg a Republikánus Pártnak kellene darabokban lennie, de nem ez történik. A republikánusok erősebbek és szervezettebbek, mint valaha. A demokraták pedig darabokban várják a következő választást. Erre létezik egyébként logikus magyarázat. Amíg a nagy demokrata pártdonorok, mint mondjuk Soros György, az elnökválasztásra koncentráltak, a nagy republikánus donorok elengedték azt.
A Koch-testvérek például a legtöbb pénzt a Republikánus Párt helyi küzdelmeire áldozták a képviselőházi és szenátusi helyekért. Így sikerült elérni azt, hogy miközben a párt csúcsát egy kívülről érkező politikai hazárdőr ostromolta, a párt alapja stabilabb lett, mint valaha.
Barack Obama örökségének történelmi értékeléséhez még meg kell várni legalább az első Trump-ciklust.
Akkor derül ugyanis ki, hogy mennyit rombol le Trump Obama örökségéből, és az is, hogyan teszi ezt meg. Ha az Obamacare-t vissza is vonják, mi lesz helyette? Trump egy másik, jobban működő általános egészségbiztosítási rendszert szeretne, ami Obama örökségének nem lerombolása lenne, hanem kiteljesítése.
Négy év múlva az is kiderül, hogy mennyire lesz erős az Obama-nosztalgia, és mennyire tud helyt állni Trump.
