Todd Nickerson egy 43 éves, szűz férfi. A jobb keze helyén protézist visel, tervezőgrafikusként dolgozik, és magányosan él egy mobilházban nem messze a Tennessee állambeli Savannah-tól. Todd Nickerson sokáig élt elszigetelten, a szobájából ki sem mozdulva, volt ugyanis egy szörnyű titka. A gyerekekhez vonzódik.
A definíció szerint pedofil az, aki serdülőkoruk előtt álló gyerekekhez – Nickerson esetében kislányokhoz – vonzódik szexuálisan. Ez nem azt jelenti, hogy gyerekeket molesztál. Nickerson például még soha, semmilyen formában nem engedett a vágyainak, és esküszik rá, hogy soha nem is fog. A pedofíliáját nyíltan vállaló férfival a Vice közölt interjút.
Nem, nem, nem teheted. Uralkodnod kell magadon, nem lehetsz a hormonjaid rabszolgája
– mondogatja magában a férfi, ha megkörnyékezik a vágyai, amik már harminc éve gyötrik.
Nickerson viszonylag hamar rájött, hogy valami nem stimmel vele.
Tizenkét éves voltam, ha jól emlékszem hatodikos. Álltunk a barátaimmal az iskola udvarán egy fa alatt, és arról beszélgettünk, hogy kinek melyik lány tetszik legjobban. A többiek mind ugyanazt a lányt választották, aki a legérettebb volt az osztályban, már szépen gömbölyödött, ahol kell. De nekem egyáltalán nem tetszett az a lány. Nekem egy alacsony, teljesen fejletlen lány tetszett.
De nem ez a jelenet volt meghatározó Todd Nickerson életében. A nagy felismerés több mint egy évvel később történt.
A nagyszüleimnél voltunk, én a nappaliban ültem és rajzolgattam, amikor átjött az egyik szomszéd a hétéves kislányával. Felnéztem, és ott állt az a kislány, engem nézett, ahogy rajzolok. Akkor valami belém hasított, és rögtön tudtam, hogy ez sokkal több, mint az, hogy épp a legfejletlenebb lány tetszett az osztályból.
Todd Nickerson életében aznap elkezdődött a tagadás hosszú és fájdalmas korszaka.
Todd szerint két dolog is jelentős szerepet játszott abban, hogy pedofillá vált. Egyrészt, hogy jobb kéz nélkül született, másrészt pedig, hogy hétéves korában molesztálta őt a család egyik barátja. „Azt hiszem, valamilyen szinten azonosultam a zaklatómmal, jobban, mint a férfiakkal a családban, hiszen mindig nagyon kedves volt velem, és kivételes érdeklődést mutatott irántam.”
A felismerés után a kamasz Nickerson éveken át próbálta meggyőzni magát arról, hogy az egész csak tévedés, templomba járt és mindig azért imádkozott, hogy Isten mentse meg önmagától. Amikor tizennyolc éves lett, a családjuk egyik barátja megkérte őt, hogy vigyázzon néha az ötéves kislányára. Nickerson szerelmes lett.
Az volt az egyetlen alkalom az életemben, hogy komoly kísértéssel kellett megküzdenem. Különösen, amikor ledobálta a ruhácskáit, és meztelenül rohangált fel-alá a házban.
Nickersonnak sikerült legyőznie önmagát, de még aznap megmondta a kislány szüleinek, hogy soha többé nem vigyáz a gyerekre. Nem sokkal később a városból is elköltözött. Fiatal volt, egy darabig még próbálkozott normális életet élni. Amikor húszéves volt, randizni kezdett egy nála hat évvel idősebb nővel. Jól megértették egymást, de nem működött közöttük a szexuális vonzás. Soha többé nem próbálkozott ilyesmivel.
Amikor két felnőtt ember flörtöl egymással, a beszédnél sokkal fontosabbak a nonverbális jelzések. Én ezeket soha sem értettem, hiszen nem vonzódom a felnőttekhez. Ennek ellenére sokáig hittem abban, hogy ha elfogadom önmagamat, megtanulok együttélni a vágyaimmal, akkor megházasodhatok, lehet családom és normális életem. Fuldokoltam, amikor beláttam, hogy ez soha nem fog megtörténni.
A fiatal férfi súlyosan depressziós lett:
Voltak napok, amikor meg akartam ölni magam. Felkeltem reggel, és nem tudtam semmi másra sem gondolni.
Ráadásul ebben az időszakban történt az is, hogy Todd egyik unokatervére rábukkant a férfi internetes naplójára. Néhány bejegyzést kellett csak elolvasnia, hogy rájöjjön a titokra. Csak idő kérdése volt, hogy az egész család megtudja.
Nickelson egy időre egy internetes fórumon talált menedéket. A zárt és anonim pedofil közösségben túlnyomó többségben olyan emberekből állt, akik szerint elfogadható a szexuális kapcsolat kiskorúak és felnőttek között, ha az kölcsönös beleegyezésen alapul, és ezért meg kellene változtatni a törvényeket. Bár Todd ezt soha nem gondolta így, hosszú idő után először érezte úgy, hogy olyan emberek között van, akik megértik. Egy év alatt odáig jutott, hogy felvállalta a valódi személyazonosságát a fórumon.
Valahogy úgy voltam vele, hogy hamarosan úgyis megölöm magam, szóval kit érdekel?
Az, hogy végre fel merte vállalni önmagát, felszabadította a férfit. Saját profilt is csinált, ahol névvel, és arccal, nyíltan írt az életéről. Az oldalt a szüleinek is megmutatta, akik sokáig nem tudták elfogadni a tényeket, de végül sikerült belenyugodniuk. „Tudták, hogy soha sem bántanék egy gyereket.”
A kitárulkozásnak súlyos ára volt. Nickelsonra rátalált egy önkéntes pedofilvadász-csoport. Őket nem igazán érdekelte, hogy a férfi ártott-e valaha valakinek, vagy követett-e el bűncselekményt. A képét és az adatait nyilvánosságra hozták az interneten, és meggyőztek néhány vele egy városban élő embert, hogy plakátolják tele az utcákat a képével. Azt terjesztették róla, hogy gyermekpornó birtoklásáért börtönben ült, bár ebből semmi sem volt igaz. A rágalomhadjárat miatt nemcsak Todd, de az apja is elveszítette a munkáját.
Annyira tönkretették az életemet, amennyire csak tudták
– mondja Nickelson, akinek eddig legalább annyit sikerült megúsznia, hogy fizikailag is bántalmazzák. Szerinte egyébként azok a pedofilvadászok, akik az interneten 14-16 éves lányoknak kiadva magukat keresik azokat a férfiakat, akik kiskorúakkal létesítenének szexuális kapcsolatot, nagyon rossz nyomon járnak. Egyetért vele James Cantor torontói klinikai pszichológus és viselkedéskutató is, aki 20 éve foglalkozik a pedofíliával.
„Rengeteg ember van, akik pedofilok, mert gyermekekhez vonzódnak, ám soha sem bántják őket, soha nem töltenek le gyermekpornót, és egyáltalán nem szegnek meg semmiféle törvényt. Ugyanez igaz fordítva is. Sokan vannak, akik egyébként felnőttekhez vonzódnak, mégis molesztálnak kiskorúakat. Ők a gyerekekkel valójában egy felnőtt partnert helyettesítenek” – mondja a szakember.
A gyermekek elleni szexuális bűncselekményeknek 40-75 százalékát nem a gyerekekhez vonzódó személyek követik el. A gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekményeknek viszont legalább 80 százalékáért ők felelnek.
A másik oldalról, a pedofilok 10 éves, vagy annál fiatalabb gyerekekhez vonzódnak. Akik idősebb, 11-14 éves korúak iránt érdeklődnek szexuálisan, azokat hebefileknek, akik pedig 15-16 évesek iránt, azokat efebofileknek hívjuk. Utóbbiakat általában nem is tartják mentálisan sérülteknek – magyarázza Cantor.
Vagyis a civil pedofilvadászok, akik kamaszlányoknak adják kik magukat a netes társkeresőkön, valójában nem is a pedofilokra vadásznak. De nem ez az egyetlen gond a tevékenységükkel. Hanem az, hogy a nyilvános megszégyenítésükkel olyan, Todd Nickelsonhoz hasonló pedofilokban is elmélyítik a puszta létezésükből fakadó bűntudatot, akik soha sem ártottak egyetlen gyereknek sem.
A pedofilok eredendő bűntudata pedig nem csak az ő szempontjukból ártalmas. Ha egy ember a társadalom legutolsó mocskának érzi magát, annak ellenére, hogy nem követett el semmit, az érzelmei miatt, amik ellen semmit sem tehet, akkor előbb-utóbb elkezdenek kifogásokat gyártani maguknak, hogy enyhítsék a rájuk nehezedő nyomást.
Ilyenkor jönnek azok az érvek, hogy bár első ránézésre rossz az, amire vágyom, de bizonyos körülmények között teljesen elfogadható, vagy hogy az a bizonyos gyerek egészen más, mint a többiek, hiszen szellemileg sokkal érettebb, pontosan tudja miről van szó, ő is akarja.
Ezek az emberek aztán csak akkor térnek magukhoz, ha már elkapták őket. Akkor jönnek rá, hogy segítségért kellett volna fordulniuk valakihez. De kihez is fordulhattak volna, ha tényleg mindenki a társadalom utolsó mocskának tartja őket? A civil pedofilvadászat így válik kontraproduktívvá.
