„Nem vagyok őrült, azt teszem, amit tennem kell” – már a mészárlás közben is ezt mondogatta Dylan Roof, aki kilenc embert lőtt agyon egy feketék által látogatott charlestoni templomban 2015. június 15-én. Szavait Jennifer Pinckney, a lelkész özvegye idézte fel szerdán a bíróság előtt. A nő egy asztal alatt bújt el a hatéves kislányával.
A most 22 éves tömeggyilkos önmagát védi a tárgyalásán, és úgy tűnik, mindent megtesz azért, hogy halálbüntetést kapjon. A kirendelt ügyvédet azért utasította vissza, mert az mentális problémákra hivatkozva próbálta elérni, hogy védence enyhébb büntetést kapjon.
Roof azonban minden áron el akarta kerülni, hogy az ügyvéd a bizonyítás érdekében kiteregesse „az élete szégyenletes részleteit.” Amúgy sem bízik a pszichológiában. Azt mondja, az zsidó találmány, ami csak arra jó, hogy teljesen normális emberekkel elhitesse, hogy problémáik vannak.
„Nincs semmilyen pszichés problémám” – jelentette ki Roof az esküdtszék előtt, majd kérte őket, hogy felejtsék el korábbi ügyvédje szavait.
A tömeggyilkos hozzátette, hogy nem kíván sem tanúkat beidézni, sem bizonyítékokat bemutatni a saját védelme érdekében. Azzal sem próbálkozott egy pillanatig sem, hogy megbánás tanúsításával enyhítsen a helyzetén.
„Semmit sem sajnálok. Egyetlen könnycseppet sem ejtettem az ártatlan emberekért, akiket megöltem” – írta a naplójába a börtönben.
Dylan Roof egy 2012-ben hatalmas sajtóvisszhangot kiváltó ügy miatt kezdett el rasszista és neonáci honlapokat böngészni. A polgárőr George Zimmerman agyonlőtt egy 17 éves fekete fiút, Trayvor Martint. A kamasz fegyvertelen volt, a rendőrök a kihallgatása után mégis elengedték Zimmermant, mert úgy gondolták, jogos önvédelemből lőtt. Az esetről szóló hírek nyomán Amerika több pontján is többezres tüntetéseken követelték a férfi letartóztatását, és bíróság elé állítását.
Az akkor 18 éves Roof feketék által fehérek ellen elkövetett bűncselekmények után kezdett kutatni, majd szép lassan megszállottá vált: faji háborúról álmodott, amit fehérek vívnak majd feketék ellen.
A honlapján részletesen írt erről, de a régi barátai is megerősítették, hogy beszélt nekik ilyesmikről, ha már eleget ivott. Senki sem törődött vele, egyrészt mert Roof gyakran, és rengeteget ivott, másrészt mert mindig is az a srác volt, akit soha senki sem vesz komolyan.
Dylan Roof tudatosan választott célpontot. „Nem vagyok abban a helyzetben, hogy egyedül bemenjek a gettóba és harcoljak. Azért választottam Charlestont, mert ez a leggazdagabb történelmű város az államban, és a fehérekhez viszonyítva ott él a legtöbb fekete. Nincsenek skinheadek, sem Ku Klux Klán, mindenki csak interneten jártatja száját, de senki sem tesz semmit. Azt hiszem, nekem kell cselekednem” – írta.
Roof két hónappal a mészárlás előtt töltötte be a huszonegyet, így legálisan vehette meg azt a .45-ös pisztolyt, amivel aztán kilenc embert megölt. A fiú egy órát töltött a templomban, mielőtt elővette a fegyverét, és tüzet nyitott. Együtt imádkozott későbbi áldozataival.
