Az egyház átalakításához nem új emberekre, hanem lelkiekben megújult szellemiségre van szükség – mondta a Vatikánban elindított reformokról Ferenc pápa a római kúria tagjaihoz intézett, ostorozó karácsonyi beszédében csütörtökön.
A katolikus egyházfő a karácsonyi ünnepek alkalmából minden évben találkozik a római kúrián, vagyis a szentszéki államtitkárságon, vatikáni hivatalokban, kongregációkban, pápai tanácsokban dolgozó egyháziakkal és világi személyekkel, és beszédben összegzi az eltelt évben végzett munkát.
Nagy ellenállás
Ferenc pápa idei témaként a 2013-as pápává választása óta a Vatikánban zajló reformok alakulását választotta, ami ellenállásba ütközik az egyház tagjai részéről. Az olasz sajtóban novemberben több cikk is bírálta a pápa reformtörekvéseit világiak és bíborosok részéről is.
A reformokról szólva Ferenc pápa elmondta, ezek célja az, hogy az egyház hatékonyabban tudja szolgálni kora emberét, minél közelebb kerülve a szegényekhez és a társadalomból “kiselejtezettekhez”, másrészt hatékonyabban segítse az egyházfőt is munkája végzésében.
Mivel a kúria nem merev, mozdulatlan szerkezet, a reformok mindenekelőtt az egyház életerejét jelzik, céljuk nem az, hogy szebbé tegyék a kúriát,
nem ráncfelvarrás, kozmetikázás vagy smink a kúria öreg testén, nem plasztikai műtét a ráncok eltávolítására, kedves fivéreim, az egyházban nem a ráncoktól kell tartani, hanem a (szégyen)foltoktól!
Hozzátette, az egyházi reformok csak akkor lesznek sikeresek, ha nem új, hanem megújult emberekkel hajtják végre. Nem elegendő leváltani a személyzetet, a kúria tagjainak “lelki, emberi, szakmai” megújulásra van szükségük.
Kőszívű lázadók
Ferenc pápa “normálisnak, sőt egészségesnek” nevezte a reformokat kísérő ellenállást. Az egyházfő azonban különbséget tett a nyíltan megmutatkozó, nem elhallgatott ellenvélemény, amit a jó szándék és az őszinte párbeszéd vezérel, illetve a rejtett ellenállás között, amit szerinte a félelem, a “megkövült szív“, a tartalom nélküli simulás sugall.
Kijelentette, az utóbbi csoportba azok tartoznak, akik szavakban készen állnak a változásra, miközben valójában azt akarják, hogy minden változatlan maradjon. Ferenc pápa a “torz elmék” rosszindulatú ellenállásáról is szólt, arról, amikor a bárány bőrében ördögi szándék bújik meg.
Van helyes ellenállás is
A pápa azonban úgy vélte, a reformok és az egyház is halott lenne reakciók nélkül. Szerinte a helyes ellenállásra – de még a kevésbé jóra is – szükség van, az ellentétes álláspontokat meg kell hallgatni, be kell fogadni, bátorítani kell azokat, hiszen annak a jelei, hogy “az egyház teste él”. Ferenc pápa a reformok irányelveiként 12 kritériumot sorolt fel:
- individualitás (személyes megtérés),
- lelkipásztori szellem,
- missziós lelkület,
- racionalitás,
- működőképesség,
- korszerűség (felzárkózás az új korszak követelményeihez),
- józanság (megtakarítás, összevonások),
- a szubszidiaritás (kompetenciák elosztása),
- a szinodalitás (találkozás a pápával és egymással),
- a katolicitás (több világi hívő jelenléte a hivatalokban, a nők és a világiak integrálása kulcspozíciókba, a multikulturalitás tiszteletben tartása),
- a professzionalitás,
- valamint a fokozatosság elve a reformfolyamatban.
Felsorolta a 2013 áprilisától, vagyis a pápává választását követő hónaptól hozott rendelkezéseket is, amik lépésről lépésre átalakították a Vatikán pénzügyi, adminisztrációs és működési rendszerét. A legelső az úgynevezett C8-csoport megalkotása volt, kezdetben nyolc, majd kilenc bíborossal, akik az utóbbi több mint három évben a reformokat dolgozták ki.
A Vatikán reformját a Ferenc pápat megválasztó konklávé előtti, 2013 márciusában tartott bíborosi tanácskozásokon sürgették a testület tagjai. A reformok lezárásakor a pápa ezeket összefoglaló dokumentumot bocsát ki, ami az 1988-as kúriareformot tartalmazó Jó Pásztor (Pastor Bonus) apostoli konstitúciót helyettesítheti.
(MTI)