Zoltán 2009 óta él Japánban, a főváros, Tokió közelében. Testközelből élte át a keddi földmozgást is, ezért az ott rendkívül gyakori rengésekkel is sűrűn találkozik. Ezek gyakran előfordulnak, jönnek és mennek, az emberek megszokták őket. Ahogy megfogalmazta a 24.hu-nak:
Itt a földrengés kb. olyan, mint nálunk egy nyári zápor.
Egy-két havonta előfordulnak kisebb rengések, amiket úgy él meg, mintha imbolyogna egy hajó vagy a repülőn a lágy turbulencia. Más a helyzet a 6-7-es erejű rengéseknél, amikor a tárgyak is mozognak ide-oda. Ezek kb. 15-20 másodpercig tartanak, de mindezek az epicentrumtól függenek. A ma reggeli rengés szerinte 1-2 percig is eltartott, de nem tört össze semmi körülötte.
Ha van földrengés, sokat nem tudsz ellene tenni, figyelsz és vársz, aztán csinálod a dolgod tovább.
Zoltán abból érzékeli, mennyire komoly egy rengés, hogy járnak-e a tűpontos vonatok. Még erősebb, de nem vészes rengések után is közlekednek a vonatok némi késéssel, de ha leállnak, az már komoly vészt jelent. Más bajt jelent, ha a tenger alatt van az epicentrum, ekkor van cunamiveszély. Olyankor a partmenti alacsonyabb fekvésű területek és a kikötők vannak veszélyben.
Ilyen helyeken vannak hullámtörők, illetve magasabb masszívabb épületekre ki van téve, hogy oda érdemes menekülni.
Zoltán szerint érdemes lakásválasztásnál is figyelni az épület szerkezetére és elhelyezkedésére. Főleg, hogy sok ház műanyagból és fából készül. Fukusimánál egyébként az ő tudomása szerint 6 méteres hullámoknak ellenálló védőgát volt.
Reng a föld, mi a teendő?
Földmozgás esetén az iskolának vagy munkahelynek jelenteni kell, hogy épségben megvan-e az ember. A kedd reggeli rengés után írt is a főnök a munkavállalóinak, hogy járnak a vonatok, mindenki szíveskedjen időben beérni a munkahelyére, de ez Japánban teljesen általános hozzáállás. Néhány háztartásban és munkahelyen van kis túlélőcsomag: víz, dinamós elemlámpa, kétszersült.
Így rengett kedden
Zoltánnak a rengés után megjött az e-mail, hogy menjen be. Előtte azért kellett izgulnia, bár az ismerősei jobban féltek:
Felébredtem, felültem az ágyban, akkor kezdett remegni a föld. Elég hosszúnak találtam, de amíg a tányérjaim, cuccaim nem potyognak, gondoltam nincs gáz. Kislattyogtam a konyhába, áram volt, víz volt, oké. Odáig teljes nyugi. Utána felhívott egyik barátom Chiléből, hogy megvagyok-e, mert hallott a földrengésről, illetve hogy megint Fukusimához közel volt. Na, itt azért kicsit parázni kezdtem, illetve rögtön eszembe jutott, hogy otthon is mindenki frászban van, ezért írtam az üzenőfalamra, hogy minden oké, illetve ekkor egy másik barátom is keresett otthonról, hogy mi a helyzet.
Ezután már nyugodtan ment be, pláne azután, hogy a metrója áthaladt egy hídon, és nem volt cunami. Délutánra Tokióban kisütött a nap, a munkatársai pedig elmentek italozni, mintha mi se történt volna.
Ne féljetek, ne támadjatok!
Az otthoniaknak azt üzeni, nem kell minden rengésnél aggódni, mert Japán hatalmas ország, ha katasztrófa van, az nem jelenti, hogy az összes prefektúrát érinti.
Mielőtt elkezdenénk aggódni ismerőseinkért, szeretteinkért, lehetőleg tájékozódjunk, melyik térségben történt az esemény.
Zoltán kissé dühös azokra is, akik nem együttérzésüket fejezik ki a kommentekben, hanem közlik, hogy a japánok megérdemlik a történteket, pl. az állatokkal való bánásmódjuk miatt. Szerinte ilyet nem lehet mondani, főleg, ha belevesszük, hogy közel 400 magyar él, tanul, dolgozik az országban. Zárásként Zoltán optimista volt:
A lényeg az, hogy ma ez volt. Úgy tűnik, hogy a reaktor körül is nyugi van. Komolyabb sérültekről sem hallani, szóval most egyelőre minden stabil. A következő földrengésig. Addig is talán kicsit kizökkent a hétköznapi szürkeségből, talán finomabb a falat, szebb a mosoly, jó hallani a másik hangját, jól esik venni egy mély levegőt és hálát adni, hogy egészben vagyunk!
