Le kell dönteni a szegényeket és gazdagokat elválasztó falakat, minél több emberre ki kell terjeszteni a jólétet, és olyan hidakat kell építeni, amelyek segítenek csökkenteni az egyenlőtlenségeket, nagyobb szabadságot és több jogot biztosítanak a hátrányos helyzetűek számára
– ezt a gondolatot fejtette ki Ferenc pápa a La Repubblica című olasz lap pénteki számában megjelent interjújában.
A katolikus egyházfővel Eugenio Scalfari, a lap egykori alapítója és ma is publikáló volt főszerkesztője, az olasz sajtó egyik leghíresebb közszereplője készítette az interjút.
Nem kellenek falak
A pápa nem válaszolt egyértelműen arra a kérdésre, mi a véleménye Donald Trumpról, a most megválasztott új amerikai elnökről.
Nem ítélkezem személyekről és politikusokról, csak azt akarom megérteni, hogy eljárásmódjuk milyen szenvedéseket okoz a szegényeknek és a kirekesztetteknek
– mondta a katolikus egyházfő.
Kifejtette: a legnagyobb aggodalmat a menekültek és a bevándorlók helyzete jelenti számára, és nem csupán a keresztényekre gondol. Szenvedéseiknek számos oka van, és az egyház megtesz minden tőle telhetőt, hogy enyhítse ezeket a bajokat – mondta. Hozzátette azonban, hogy sokszor az erre irányuló intézkedések a népesség olyan csoportjainak az ellenállásába ütköznek, amelyek féltik munkahelyeiket a bevándorlóktól és a menekültektől, vagy legalábbis fizetésük csökkenésétől tartanak.
A pénz a szegények, a bevándorlók és menekültek ellen hat
– állapítja meg a pápa, emlékeztetve arra is, hogy a gazdag országok szegényei a szegény országokból érkező szegényektől is félnek, s így ördögi kör alakul ki, amelyet az egyházfő szerint meg kell törni.
Le kell döntenünk a válaszfalakat, arra kell törekedni, hogy növekedjék és terjedjen a jólét
– szögezte le Ferenc pápa, aki szerint a ledöntendő falak helyébe hidakat kell építeni, amelyek hozzájárulnak az egyenlőtlenségek csökkentéséhez, ugyanakkor nagyobb szabadságot és több jogot biztosítanak.
Pénz = baj
A pápa szerint az egyenlőtlenségek jelentik a legnagyobb bajt a világban. Ennek a bajnak pedig a pénz a forrása, szerinte az akadályoz minden olyan törekvést, amely a jólét nivellálása és a nagyobb fokú egyenlőség irányába kíván hatni – fűzte hozzá.
Scalfari közbevetette, hogy a marxi típusú szocializmusnak és a kommunizmusnak is ez a programja. “Ön tehát marxi típusú társadalomra gondol?” – tette fel a kérdést.
A pápa válaszában értésre adta, hogy az egyház már jóval régebben kialakította álláspontját ebben a kérdésben.
A kommunisták azok, akik úgy gondolják, ahogy a keresztények
– állapította meg. Már Krisztus olyan társadalomról beszélt – mondta -, amelyben a szegények, a gyengék és a kirekesztettek akarata érvényesülhet, nem pedig a demagógoké, a barabásoké, hanem a népé, a szegényeké.
Arra a kérdésre, hogy ezek szerint a népnek, a szegényeknek közvetlenül kell-e belépniük a politikába, Ferenc pápa igennel válaszolt, de hozzá is tette rögtön: nem abban a “politizálásban” kell részt venniük, amely a hatalomért folytatott versenyfutásról, az egoizmusról a demagógiáról és a pénzről szól, hanem a “magas, kreatív, nagy távlatokban gondolkozó politikában”.
Az újságíró egyik közbevetésében úgy fogalmaz: “Önnek meglehetősen sok ellenfele van saját egyházán belül”. “Nem beszélnék ellenfelekről, a hit mindannyiunkat egyben tart” – feleli a pápa, kifejtve: az egyházon belül minden egyes személy különböző módon látja ugyanazokat a dolgokat.
A kép objektív értelemben ugyanaz, szubjektív értelemben viszont különböző
– állapítja meg Ferenc pápa.
(MTI)
