Ez most baromi szentimentális és abszolút publicisztikai írás(ka) lesz, de le kell írnom. Szóval nem szoktam kávézni, de ma megittam egyet, mert botrányosan fáradt voltam (front. front?). Pörgök, mint az állat, de közben azt érzem, hogy óriási lesz ez az éjszaka, Obama 2008-as győzelme óta nem volt ekkora tétje az elnökválasztásnak – ez volt az első, amit végigcsináltam újságban, még a minőségi Origóban -, és nem is volt ennyire szoros. És ott vannak a damoklészi kardok: a militarista Clinton nyer vagy a kiszámíthatatlan Trump, aki kb. maga invitálná be az orosz csapatokat Kelet-Európába. Óriási a tét, és kicsit az az érzés, hogy jól nem jöhetünk ki belőle, köszönhetően a globális elitellenes hangulatnak, ami Orbánt, Jobbikot, brexitet, Marine le Pent, Szirizát és Occupyt is kitermelt magának.
Szóval az egész pezsgésben van egy világvégevárás is, de egyszerűen azt érezni, hogy egy kicsi ország egyik hírportáljánál ezt “testközelből” (szóval a legközelebbi Maine-től is több ezer kilométerre) végigélni, azért felemelő. Ennyi, kifogytam a szentimentalizmusból, elfogyott a százas zsepi (nem úgy!), szóval hajrá egyik, győzzön a másik, Önök és Ti pedig kövessék/kövessetek minket, ahogy kiizzadunk valami őrületes tartalmat.
Ja, majd elfelejtettem, egy szmájli a végére:
:)
