Ezen is túl vagyunk, lezajlott az első amerikai tévévita a demokrata és a republikánus elnökjelöltek, Hillary Clinton és Donald Trump között a New York-i Hofstra Egyetemen. A tök elvakult republikánus trumpisták kivételével a mainstream amerikai média zöme kiegyezett abban, hogy szoros eredmény született, de alapvetően az ingatlanosok atyja szívta meg jobban az egészet. Clinton ugyan az első 20-30 percet nem tudta irányítani, a tévés megjelenésekhez szokott Trump tartotta a frontot, aztán szép lassan kiesett a szerepéből, szipogott, krákogott, szürcsögött és hangoskodott.
A végső nagy következtetéseket még nem szokták ilyen hamar levonni, de az tény, hogy a közvélemény-kutatásokban meg szokott jelenni a jelöltek tévévitájának eredménye, azonban erre még várni kell. Az már biztos, hogy a következő, október 9-i vitáig ellátta Clinton és Trump dumálnivalóval az amerikaiakat. Merthogy akármennyire felkészültek a hétfő estére, elkövettek több hibát. Ezeket szedtük össze, az igazságosság kedvéért ötöt-ötöt per kopf.
Trump: harsány, szexista, zsugori alak
Szexista
Az egyik legfőbb türhőség, amit a balosabb média megírt, hogy Trump a visszafogottsága ellenére elég szexista volt, vagy amikor épp nem a nők társadalmi szerepét kisebbítette, a régi beszólásait próbálta nagyon kínos fejrázásokkal, nem-nem-nem-úgy-volt-okkal meg nem történtté tenni. Sikertelenül. Clinton pedig úgy szúrt, mint a gombostű, előhozta a Ms. Piggynek nevezett, szóval Trump által lemalacozott Ms. Universe esetét. Aztán előkerült, amikor Trump a munkáltatók szempontjából kényelmetlenségnek nevezte a várandós női alkalmazottakat. És akkor a beszólását Clintonnak is ide lehet sorolni (de erre még visszatérünk, mert mondott valamit vele):
Nincs is kinézete. Nincs meg az erélye. Mondom, nincs erélyessége, és nem hiszem, hogy lenne erélye. Ahhoz, hogy ennek az országnak az elnöke legyél, borzasztó nagy erényre van szükséged.
Harsány
Trumptól azt vártuk, a tanácsadói visszafogják majd, kibírja a másfél órás adásidőt anélkül, hogy beszólogatni, félbeszakítani, bunkózni kezdjen. Mint tévénéző, állíthatjuk, szerencsére nem ez történt: harsány volt, többször félbeszakította Clintont és hebegett-habogott. Persze ahogy feljebb írtuk, ez egy folyamat volt, az ingatlanos-médiacézár fokozatosan vette fel a vita ritmusát és indultak be az ösztönös folyamatok nála.
Sarokba szorított
Több témában sarokba tudta szorítani a demokrata ellenfelet, aki azonban láthatólag felkészült erre. A bengázi követségi megtámadását vagy Clinton e-mail-botrányát se tudta igazán hatásosan kihasználni Trump. A kínos jelenetek azok voltak, amikor Clinton vitte be a tusokat sorban. Trump hebegett-habogott, amikor az adóvisszatérítéseiről és cégei adóelkerüléséről kérdezték, azt mondta, ő csak kihasználja a jogszabályi hézagokat, a pénzügyeiről pedig amúgy se szívesen nyilatkozik ügyvédei tanácsára. Barack Obama elnök születési helyében való kételkedést még mindig ütötte, pedig korábban nyilvánosan elismerte, hogy Obama az Egyesült Államokban született (Obama ugye apai ágon kenyai származású, de Hawaiin született). Az iraki háború korábbi támogatásában és a cégei humánpolitikájában is visszakozni kényszerült, nem volt igazán ütős lapja ezek ellen.
Mexikózott
Amellett, hogy “Tegyük megint naggyá Amerikát”, Trump más régi vesszőparipáit is előhozta. Ez pedig két ország: Mexikó és Kína. Alapvetés, hogyha egy politikus nagyon sokat ismételget valamit, a szavazói lehet, hogy nem fogják egy idő után elhinni azt neki, annyira ráunnak (ez a magyar kvótakampányban is visszás lehet, de ez majd vasárnap derül ki). Trump márpedig hosszú ideje mondja, hogy Kína és Mexikó elszívja a termelést-összeszerelést, az amerikai cégek nem amerikai földön gyártatnak. Az persze hozzátartozik az egészhez, hogy sok amerikai cégnél, így Trumpnál se túl jó melósnak lenni, a bér nincs az egekben, a nők meg ne legyenek terhesek.
Szipogott
Ez inkább zavaró körülmény volt, igazi hibának nem neveznénk, mégis sokak szemében nevetségessé tette Trumpot. Ez pedig a szipogás volt. Trump végigszipogta a vitát, amire persze a közösségi oldalakon csomó hülye elmélet keletkezett. Egyesek szerint tüdőgyulladása van, mint Clintonnak, mások elintézték annyival, hogy túl sok kokót tolt be a vita előtt. Mindegy, a mémek köztünk élnek.
Clinton: tutyimutyi, humortalan, stílustalan figura
Ócska poénok
Nem sokszor próbálkozott viccek elsütésével, de Clinton valahogy nem az a forma, akitől az ember meghallgatna egy ízes poént. Ő inkább az a típus, aki elmagyarázza, és hozzáteszi: “Éééérted?!” Ezen az estén is voltak rosszabb próbálkozásai. Megalkotta és a kellőnél többször használta a “Trumped up trickle down” szállóigét, utalva Trump gazdasági irányvonalára. Lefordítani nehéz ezt: az első részére azt írhatnánk, hogy azt jelenti, “feltrumpolni”, a második része pedig egy olyan populista elmélet, ami szerint a leggazdagabbak egyre növekvő vagyona valahogy lecsapódik a legszegényebbekre is, szóval ők is jobban élnek, ha a gazdagok is. Szóval fel is Trump, le is csapódik.
Vigyor
A demokrata elnökjelöltnek sose volt az erőssége az őszinte érzelmek sugárzása a választók felé, és bár most sokkal jobban teljesített, mint általában, mosolya maradt olyan, mint mindig: hamis. Régi kritika Clintonnal szemben, hogy túlságosan kimért, nem képes elengedni magát, és még mosolya is csak annyira széles, amennyire azt a kampánystratégái engedik, közvélemény-kutatások és fókuszcsoportos vizsgálatok irányítják még arcizmainak mozgását is, és ez a mostani vita alatt is kiütközött. Sokszor mintha egy robotarcot néztünk volna, az arcára fagyott mosollyal, ami annyira őszinte, mint Trump védekezése arról, miért nem hozza nyilvánosságra adóbevallását. Semennyire.
Vörös szett
Nagyot hökkentünk a bevonuláskor, amikor Clinton megjelent abban a vörös cuccban a porondon. Eleve nem túl fiatalosra sikerült a választás, ami nagyon emlékeztetett a kommunista népvezérek ruházatára, ami persze khaki szokott lenni, nem vörös, de mégis. Clinton Kim Dzsongun-i átalakulására egy magyarázatot találtunk, ami ráadásul a vita folyamán tematikailag is előjött: a demokrata jelölt tényleg erősen balos húrokat pengetett, talán hogy korábbi előválasztási ellenfele, Bernie Sanders fanjait is magához vonzza. A vörös ruha meg elég adekvát erre a célra.
30 év tapasztalat
Clinton jobban teszi, ha a következő vitára felkészül valami jó válasszal Trump azon felvetésére, hogy miért is nem tudott valamit csinálni az „elmúlt 30 évben” azért, hogy az amerikai munkavállalóknak jobb legyen az élete. A vita elején ugyanis Trumpnak ügyesen sikerült Clinton ellen fordítania a demokrata elnökjelölt kampányának központi elemét, hogy évtizedes politikai pályafutása alatt elég tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy elnök lehessen.
Ez volt az a pillanat, amikor Trump állt jobban, amikor védekezésre kényszerítette Clinton a NAFTA, a Mexikó, Kanada és az Egyesült Államok között Bill Clinton elnöksége alatt aláírt szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatban. Clintonnak nem volt igazán jó válasza arra, miért is támogatta, hogy aztán mostanra már mégse gondolja olyan jónak az egyezményt, ami sok amerikai munkahely megszűnését eredményezte, és különösen népszerűtlen a kékgalléros szavazók körében olyan államokban, mint Ohio vagy Pennsylvania, amelyek megnyerése kulcsfontosságú az elnökválasztási győzelemhez.
“Woo! Okay!”
Bár a liberális média imádta Clinton „táncikálását”, vagy mi volt az, amit csinált Trump egyik támadására reagálva, és a demokrata elnökjelölt kampánya is olyan büszke volt (a minden bizonnyal jó előre begyakorolt) mozzanatra, hogy Clinton Twitter-oldalán is közzétették, de egy kicsit talán túltolta, egy árnyalattal hosszabban csinálta, mint kellett volna, és végül inkább lett furcsa és érdekes, mint bármi más.
Ha kíváncsi rá, mi történt percről percre a vitán, kattintson ide és élvezze ki újra a történelmi pillanatokat!
