Ha én terrorista lennék, rettenetesen cikinek tartanám, hogy valaki teherautóval követ el terrormerényletet. Majdnem annyira, mintha buszmegállóban késelne, vagy személyautóval hajtana bele a tömegbe. Egyszerűen azért, mert teherautóval belehajtani a tömegbe egy elkeseredett terrortípus, amit elkeseredett terroristák csinálnak, akkor, ha más lehetőség már nincs.
Pedig az egész a repülővel, meg szeptember 11-ével kezdődött. A nyugati világ legalábbis azóta veszi komolyan a radikális muszlim terrorizmust. De a szeptember 11-i támadást összehasonlítani a nizzai támadással elég elszomorító lenne, mármint, ha a terroristák szemével nézzük.
A radikális iszlám terrorizmusban az elkövetés módja és az áldozatszám igenis szerepet játszik abban, hogyan értékelnek egy terrortámadást. Szeptember 11-én hosszú szervezés után négy repülőgépet térítettek el az Al-Kaida terroristái. A merényleteknek több ezer áldozata volt.
Gyenge terror
De a repülőgépek eltérítése, vagy akár csak egy komolyabb terrortámadás megszervezése a felívelőben lévő terrorcsoportok sajátja. Az autóbérlés és gázolás ennek az ellenkezője.
Egyelőre sok mindent nem tudunk a nizzai támadásról. Azt tudjuk, hogy a kamion sofőrje Mohamed Lahouaiej Bouhlel volt, egy tunéziai-francia kettős állampolgár. Bouhlel egy Nizzában élő piti bűnöző volt, aki nem került fel korábban a titkosszolgálatok radikális muszlimokat számon tartó listájára. A teherautót, amivel a tömegbe hajtott, két nappal korábban bérelte a szomszéd városban. A csomagterét pedig hamis fegyverekkel és hatástalanított gránátokkal pakolta tele, ki tudja, miért.
Amit nem tudunk, hogy Bouhlel tényleg magányos farkas volt-e, vagy segített neki valaki. Ezt a francia rendőrség most nagy erőkkel próbálja kideríteni. Azt sem tudjuk egyelőre, hogy melyik terrorszervezet támogatta Bouhlelt, ha egyáltalán valamelyik támogatta. Sőt, fogalmunk sincs, hogy Bouhlel milyen céllal követte el a terrortámadást. A radikális terrorizmusra egyelőre annyi bizonyíték van, hogy a férfi Tunéziában született.
Az Inspire magazin (őrületesen nevetséges név az arab Al-Kaida lapjának) második száma már végig az egyedül elkövethető terrortámadásokról szólt, amivel az Al-Kaida az Arab-félszigeten elég sokáig nevetség tárgyává tette magát a terrorizmussal foglalkozó szakértők között.
Hogyan készíts bombát a konyhában található dolgokból, hogyan gázolj el embereket, ha nincs pénzed fegyverre. Ezek egy elkeseredett, gyenge terrorszevezet ötletei a nyugati világ megfélemlítésére.
A magányos farkasokért jellemzően amúgy is akkor kiáltanak terrorszervezetek, amikor nincs más választásuk. Ha egy olyan országban szeretnének terrorcselekményt végrehajtani, ahol nehéz fegyverhez jutni, vagy nincs annyi operatív emberük, esetleg szakértelmük, hogy egy többé-kevésbé komolyan megszervezett terrortámadást, mint a párizsi volt, végrehajtsanak.
Rosszabbul élnek, mint két éve
Az ISIS-nek két évre volt szüksége ahhoz, hogy egy jelentősebb terroristasejtet hozzon létre Európában. Két olyan évre, amikor a terrorszervezetnek végig jól ment, Irakban és Szíriában folyamatosan nyertek és terjeszkedtek. Ekkor kezdtek el Európába visszaküldeni onnan érkezett, nemrég radikalizálódott fiatalokat.
A szakértők szerint az európai fiatal radikálisok nagy része nem szeretne a saját hazájában robbantgatni. Azért utaznak Szíriába, hogy ott harcoljanak és nem azért, hogy azokat a helyeket lőjék szét, ahol felnőttek. Ezért sokszor nem azokba az országokba küldik vissza őket, ahonnan érkeztek. Illetve van még egy elég fontos kivétel. Azoknak a fiatal radikálisoknak a nagy része, akik a saját hazájukban követtek el terrorcselekményeket, korábban ült már börtönben.
A büntetett előélet pedig képes áttörni azokat a gátakat, amelyek az otthoni robbantások előtt álltak korábban. A börtön – az állammal szembekerülés leggyakorlatibb megjelenése – előhozza ezeket az érzelmeket. Az ISIS erre akkor azért is volt képes, mert a titkosszolgálatok – főleg a francia és belga – messze nem fordítottak rá annyi energiát, amennyit kellett volna. Ma már fordítanak. A nagyobb terrortámadások egy részét ezzel valószínűleg sikerül is elkerülni.
A magányos farkasokat pedig kifejezetten nehéz megelőzni, de nem lehetetlen. A mostani, ha az elkövető tényleg egyedül dolgozott, az egyik legtöbb áldozatot követelő ilyen merénylet lesz. Azért, mert a gázoló magányos farkasok terrorcselekményei jellemzően nagyon kevés áldozattal járnak. Ritkán jön össze ugyanis az, amit az Inspire ír a gázolásos terrorcselekmények helyszínéről: forgalom elől elzárt terület, sok gyalogos, nagy sebesség, nagy autó.
A terrorizmus legalja
A gázolásos merényleteket az Izraelben lecsapó palesztin terroristák is szeretettel alkalmazták. Persze ők is inkább robbantottak volna, mint gázolnak, de arra már nem volt lehetőségük. Egy idő után már a gázolásra sem, és ebből lett a kések intifádája, minden idők egyik legelkeseredettebb terrorcselekmény-sorozata, amikor a terroristák a buszmegállóban mellettük várakozókat szúrták le konyhakéssel.
Már csak azért sem, mert az áldozatok száma ezekben az esetekben nagyon alacsony. Egy, két vagy pár ember, és természetesen többnyire az elkövető is meghal. Bombával, fegyverrel sokkal nagyobb pusztítást lehet végezni. Egyébként a gázolásos terrorcselekményeknek is nagyon alacsony áldozatszáma szokott lenni.
A magányos farkasok lekapcsolása, mint korábban szóba került, nagyon nehéz. Ez utoljára az orlandói lövöldözésnél derült ki, amikor Omar Mateen lelőtt 50 embert egy melegbárban. De hasonló volt a helyzet a dallasi mesterlövésznél is, amikor Micah Xavier Johnson lelőtt öt rendőrt. Sőt, volt egy rakás másik eset is, mint a francia vonaton lövöldözni akaró férfi, akit csak a három mellette ülő szabadnapos amerikai katona tudott leállítani. Vagy épp a Kanadában katonákat gázoló terrorista.
Az Egyesült Államokra és Európára terrorizmus szempontjából leselkedő legnagyobb veszélyt mindenképp a magányos farkasok jelentik. Itt ugyanis pont az hiányzik a terrortámadások szervezésénél, amelynek felderítésében a nyugati titkosszolgálatok amúgy kifejezetten jók: a kommunikáció. Mivel nem több fél szervezi meg a támadásokat, nincs szükség arra, hogy titkosszolgálati eszközökkel felderíthető módon kommunikáljanak.
Ezeknek a támadóknak a jó része büntetett előéletű férfi, akik valamilyen stressz okozta, vagy mentális problémával küzdenek. Nagyrészt erőszakra hajlamos természetű emberek, de a támadások túlnyomó részénél nem az erőszak a döntő, hanem valamilyen politikai, vagy racionális cél. Persze a megoldás nem racionális, hiszen ritkán segít bármilyen politikai célban az, ha minél több embert megölünk.
Ennek ellenére van egy kutatás, amely szerint a magányos farkasok a legtöbb esetben előre jelzik, ha készülnek valamire. Mark Hamm és Ramon Spaaj átnézték a 2001 és 2015 közötti, Amerikában, magányos farkasok által elkövetett terrortámadásokat, és azt találták, hogy az esetek 76 százalékában a támadók nyilvánosan, előre felfedték, hogy készülnek valamire. Lehetett ez egyébként e-mail, Twitter, Facebook, vagy éppen a saját podcastjuk. Gyakorlatilag ezek a jelek az egyetlenek, amelyeket a nyugati titkosszolgálatok eredményesen meg tudnának ragadni a magányos farkasokkal szemben. De még ez sem működhet minden esetben.
A világ veszélyes hely, és bizonyos szempontból mindig az is marad.
