Bombák minden méteren: a “sátán anyját” hozza Európába az Iszlám Állam

Kirkuktól 35 kilóméterre, Dakoknál vagyunk, valahol a néhai Kelb Mohamed falu romjai mellett. Pesmerga erődítmények zárják iraki Kurdisztán határát az Iszlám Állam területével. Száz méterenkét áll egy-egy őrposzt. Apró helyiségeikben teáznak a pesmergák vagy kémlelik a határt.

A dakoki főparancsnok, Araz tábornok engedélyével jöttünk ki az amúgy csendes frontvonalra. Irakban már beállt a nyári forróság. Elviselhetetlenül tűz a nap. Két pesmergát adtak mellénk, hogy kísérgessenek a frontvonalon. Golyóálló mellényeikben nehezen mozognak a fiúk.

Éppen belépnék a derékig érő fűbe, hogy közelebbről is le tudjam fényképezni az egyik berogyott vályogtéglából épített házat, amikor éktelen üvöltözés dermeszt le. A közeli hadállásból üvöltöznek nekem. Kurdul és arabul szidják az anyámat és üvöltik, miközben rohannak felém, hogy meg ne mozduljak. Az egyik mellém kirendelt pesmerga tört arabsággal és kézzel-lábbal adja a tudtomra, hogy azonnal menjek vissza a főútra, lehetőleg ugyanoda lépve, ahogyan bementem. Hihetetlenül hosszú időnek tűnik lelépni azt az öt lépést, ami visszavisz az útra. Közben lever a víz.

Hát nem láttad a kitett pirosra festett köveket? – kérdezi már az úton Kaúa barátom. – Azt jelenti, hogy alá van aknázva a környék.Nem láttam.

Jó, hogy nem robbant le a lábad.

Ebben maradunk. Az üvöltözésre előjön a hadállás parancsnoka, Husszein Iszmáil Bábéker ezredes is.

„Jöjjön velem!” – mondja és a hadállás bejáratánál álló konténerhez vezet. Rengeteg hajlított fémlap hever az út mellett, mindegyikből elektromos drótok állnak ki. „Tudja mi ez?” – kérdezi az ezredes. Nem várja meg a válaszomat.

Ez az Iszlám Állam házilag gyártott taposóaknájának a detonátora. Ha rálép, összeér a két fémlap, zárja az áramkört, robban a bomba. Kilenc pesmergát veszítettünk már miattuk. Ha valakit telibe kap a robbanás, csak a cipője marad utána.

 

Ezekből a falvakból már kivertük őket, mégsem járkálunk a házak között. Nem éri meg kockáztatni. Az Iszlám Állam mindent aláaknáz visszavonulás előtt. A galambductól kezdve a latrináig.

Ipari mennyiségben gyártják a bombákat

Habár az al-Kaida már a Szaddám megdöntését célzó amerikai offenzíva idején is előszeretettel használt improvizált robbanóeszközöket, ezeknek a száma meg sem közelítette az Iszlám Állam jelenleg gyártott bombáinak számát. A házilag barkácsolt bombák elnevezése ne tévessze meg az olvasót: gyilkos, effektív bombáról, aknáról beszélünk. Az improvizált kifejezés a nevükben arra utal, hogy nem hivatalos fegyvergyárakban készítették őket. Sajnos azonban már ez sem teljes egészében stimmel az Iszlám Államra.

Nagy kapacitású bombagyáraik vannak. Képesek akár C-4-es robbanóanyagot, de klóralapú vegyifegyvereket is előállítani

– mesélte Mohamed Kadír, a kirkuki rendőrség biztonsági főtisztje.

2014-ben elfoglalták Moszult, többek között a moszuli egyetem vegyészeti karának laboratóriumait. Szaddám Huszein Bá’áth pártjának több prominens vegyésze pedig csatlakozott az Iszlám Államhoz. Olyanok, akiknek van szaktudása komoly bombák készítéséhez. A gond az, hogy ezek az emberek át is adták a tudásukat a kalifátusban. A Da’ás milicistái már tudják, hogyan kell bombát készíteni. Minden egyes általuk tartott házban, úton, mezőn bombákat helyeznek el.

Az ember persze eltűnődik, hogy a koalíciós légicsapások és blokád alatt álló terrorszervezet hogyan is jut hozzá a bombák alapanyagaihoz. Különböző cégektől rendelik meg őket a támogatóik, ügynökeik. Az Iszlám Állam és szövetséges iszlamista szervezeteinek robbanóanyagai ugyanis a mai napig gyakorlatilag legálisan, ipari mennyiségben bárki rendelkezésére állnak, a detonátorokkal együtt.

Törökországon keresztül hetente érkeznek a kamionszállítmányok az Iszlám Államba. Egy pillanatra sincs hiányuk alapanyagokból

– nyilatkozta egy neve elhallgatását kérő, magas rangú PUK politikus.

A műtrágya bomba

Az Iszlám Állam leggyakoribb bombái két alapanyagból készülnek. Az egyik a már közismert, ammónium-nitrát alapú robbanóanyagok. Az ammónium-nitrát gyakorlatilag rengeteg háztartási vegyszerben megtalálható, leggyakrabban azonban a műtrágyát használják arra a célra, hogy kinyerjék. Szomorú poén a pesmergák körében, hogy az Iszlám Állam jelenleg a világ egyik legnagyobb műtrágya exportőre.

Önmagában az ammónium-nitrát nem robbanóanyag. Ahhoz, hogy bombát gyártsanak belőle, nagy erejű detonátorra és „üzemanyagra” van még szükség, ami beindítja a robbanást. Az Iszlám Állam általában úgy készíti a műtrágya alapú robbanóanyagait, hogy az ammónium-nitrátot keveri valamilyen robbanóanyaggal. A detonátor első robbanása elindítja azt a kémiai reakciót, mely során az ammónium-nitrát hihetetlen gyorsasággal légneművé válik, majd alkotóelemeire bomlik. A reakció során nagy mennyiségű oxigén szabadul fel.

A detonátor robbanása és az ammónium-nitrát légneművé válása gyújtja be a koktélhoz adott gázolajat, benzint vagy egyéb robbanóanyagot, ami tovább erősíti a kémia reakciókat, melynek a végeredménye egy a hangsebességgel induló lökéshullám, mely képes azonnal darabokra tépni embereket, felgyújtani autókat, épületeket megrongálni.

Bár Szíriában és Irakban a harctereken még az ilyen alapú robbanóanyagok a legelterjedtebbek, a biztonsági ellenőrzések és a biztonságtechnikai eszközök fejlődésének köszönhetően ma már a műtrágya alapú robbanóanyagokat hamar ki lehet szűrni. Az olyan fokozottan védett helyeken, mint például a repülőterek, már az ammónium-nitrát alapanyagait keresik. A műtrágya bomba így tehát alkalmatlanná vált arra, hogy például Európában terrormerényleteket hajtsanak végre vele. Túl nagy a lebukás veszélye.

A sátán anyja

Az Iszlám Állam azonban kicsit sem jött zavarba attól, hogy a műtrágyás robbanóanyagok korszakának úgy tűnik, leáldozott a nyugaton. Egy másik, a palesztin terrorszervezetek álltal tökélyre fejlesztett házilag gyártható robbanóanyagohoz, az organikus peroxid alapú bombákhoz nyúlt vissza. A leggyakoribb peroxid alapú robbanóanyagnak az elnevezése a TATP (triaceton-triperoxid), melyet egyébként 1895-ben fedezett fel a német Richard Wolfenstein. A TATP alapú robbanóanyagok a hagyományos TNT nyolcvanhárom százalékos hatásfokát hozzák. A rossz hír, hogy ez a robbanóanyag is előállítható otthon, az összetevői teljesen legálisan hozzáférhetőek a háztartási boltokban.

Ha a nagy pusztító erőt és a könnyű előállítást nevezhetjük a jó tulajdonságainak, ezzel a végére is értünk. A vegyület elképesztően instabil, rövid távon mind a dzsihadisták, mind a kurdok körében is megkapta a „sátán anyja” gúnynevet. Nem véletlenül. Ellentétben az ammónium alapú robbanószerekkel, a TATP-hez nem kell külön detonátor.

Akár egy ütés is elég ahhoz, hogy robbanjon. Gyakran fordul elő, hogy a TATP-vel töltött robbanómellények, melyeket magukra csatolnak az Iszlám Állam öngyilkos merénylői, előbb robbanak fel, mint kellene. A vegyészekről nem is beszélve.

Mégis a TATP a terrorizmus jövője

Az előállított robbanóanyag egyébként egy fehér, cukorszerű anyag. „Az összes Európába küldött terrorsejt megtanulja elkészíteni” – mesélte Kadír. Ennek az az oka, hogy a mai napig nincs szinte sehol sem rendszeresítve a tesztere. Bár a németek és a japánok is előálltak már egy-egy eszközzel, ami ki tudja mutatni a vegyületet, a gyors, megbízható azonosítás még nem áll az EU-s tagállamok rendelkezésére. Brüsszelben is ez az anyag volt a felrobbantott bombák hatóanyaga.

Az általam kérdezett kurd biztonságpolitikai szakértők és terrorelhárító tisztek szerint szinte egészen bizonyos, hogy az újabb merényleteket Európában is ezzel fogják elkövetni, mivel ellentétben a kimutatható műtrágya alapú bombákkal, még főzni sem kell előállítása során.

Jászberényi Sándor, Dakok, Irak

(Szándékosan nem írtuk le a pontos recepteket, hogy a vállalkozó kedvű olvasó ne kezdjen otthon hobbiból bombát gyártani. Amennyiben mégis késztetést érez, hogy bombát készítsen, keresse fel a legközelebbi pszichiátria szaktanácsadást, illetve vegye fel a kapcsolatot a Terrorelhárítási Központ maszkos munkatársaival.)

(Riportunk első részét itt olvashatja!)