Matteo Renzi, akivel a keddi Financial Times közöl interjút, a londoni gazdasági napilapnak a bizonytalan kimenetelű hétvégi spanyolországi választásokra is utalva kijelentette: nem tudja, mi lesz Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök sorsa, de azok az európai politikai vezetők, akik “hűséges szövetségesként” kitartottak “a növekedés nélküli szigor” politikája mellett, elveszítették állásukat.
Ez történt Varsóban, bár ott a körülmények igen sajátságosak voltak, ez történt Athénban, ez történt Lisszabonban, és meglátjuk, mi történik Madridban, fogalmazott Renzi.
Hozzátette: a demagógiát, a fásultságot és a populizmust a növekedésre és a foglalkoztatásra alapuló új, szociális Európa megteremtésével lehet legyőzni. A pénzügyekben indokolt az elővigyázatosság, de a gazdaságpolitika nem szólhat csak arról, hogy “hol van a tizedesvessző”.
A Németországgal és Angela Merkel német kancellárral folytatott vitákra utalva kijelentette: nagyra becsüli “Angelát”, de “őszintén ki kell jelenteni, hogy Európának 28 tagországot kell szolgálnia, nem csak egyet”.
Renzi kifogásolta az Oroszországot és Németországot összekötő gázvezeték, az Északi Áramlat kapacitásának tervezett megduplázását is, különös tekintettel arra, hogy az Európai Unió ellenezte a Déli Áramlat megépítését, pedig abból Olaszországnak közvetlenebb előnyei származhattak volna.
“Tehát nemet mondunk a Déli Áramlatra, és egyszer csak, hirtelen, csendben felbukkan az Északi Áramlat. (…) Erről ki döntött? Ez az EU energiapolitikájának része? Nem botránkozom meg a dolgon, csak azt akarom mondani, hogy a szabályok vagy mindenkire vonatkoznak, vagy senkire sem” – érvelt az interjúban az olasz miniszterelnök.
Renzi ezzel összefüggésben megemlítette azt is, hogy az EU eljárást indított Olaszország ellen, mivel az olasz hatóságok kezdetben nem vettek ujjlenyomatot a Földközi-tengerből kimentett többezernyi menekülttől. Kijelentette: júliusban és augusztusban Németország sem vett ujjlenyomatot a menekültektől, mert “Merkel azt mondta, hogy előbb a szolidaritás, és csak utána következik a bürokrácia. (…) Ami érvényes Olaszországra, az érvényes Németországra is”.
