A párizsi terrortámadás kapcsán legtöbbször az EODM neve kerül szóba, ha zenekarról beszélünk. Az ok nyilvánvaló, ők zenéltek a Bataclanban, amit megtámadtak a terroristák.
De a második legtöbbször a U2, ami szintén egyértelmű, hogy miért. Mert Bono. Például megírtuk, hogy lemondták a koncertjüket, majd azt, hogy mégsem, lesz párizsi fellépésük. Meg azt is, hogy lerótták kegyeletüket az áldozatok előtt.
Végül azt is, hogy Belfastban az áldozatokért énekeltek. Most hirtelen ennyi jut eszembe. (Disclaimer: ez a szám tetszik.)
De Bono-nak ennyi nem volt elég, interjút adott a New York Times-nak, amiben elmesélte, hogy segített az EODM-nek a tragédia után. Rögtön felajánlotta a U2 gépét, hogy minél hamarabb visszatérhessenek Jessse Hughes-ék Amerikába, de ők inkább más utat választottak.
Bono azt is elmondta, hogy Hughes megtisztelte azzal, hogy részletesen elmesélte neki, mit éltek át, de szerinte a zenekarnak segítségre van szüksége a poszttraumás sokk feldolgozásában, „nem egy ír rocksztár útmutatásaira.” Ebben mondjuk igaza volt.
