Alig 48 óra alatt véget is ér 2015 egyik legfontosabb ütközete az Iszlám Állam ellen Irakban. A különböző kurd erők csütörtökön, 2015. november 11-én indultak meg a Szindzsár hegységben levő állásaikból az azonos nevű város elfoglalására és a helyszíni tudósítók Twitter üzenetei alapján úgy tűnik, már most a település központjában vannak. Bár láttunk már példát arra, hogy a radikális terrorszervezet képes meglepetéseket okozni, ellenoffenzívákat indítani, az optimista előrejelzések szerint a kurd erők napokon belül teljesen ellenőrzésük alá vonhatják a rommá bombázott várost, és felszámolhatják a maradék ellenállást is.
A támadás részletei
Az internetre felkerült tudósítások alapján a kurd peshermergák mindent felvonultattak a támadásban, amit csak tudtak. Mivel ennek a majd 150 ezer fős haderőnek főleg könnyű fegyverzete van (Kalasnyikov, RPG rakétagránát vető, géppuskák), ezért a képeken felbukkanó régi, még Szaddám Husszein hadseregétől zsákmányolt T-55-ös harckocsik, kínai gyártású rakétavetők, vagy az amerikai invázió után hátrahagyott Humwee katonai terepjárók arról árulkodnak, hogy amit tudtak, elhoztak a több mint 1000 kilométeres frontszakaszuk ezen rövid szakaszára.
A komoly előkészületeket jelzi az is, hogy a peshmergák elegendő lőszerrel és egyéb felszereléssel rendelkeznek. Bár ez első hallásra furcsának tűnik, tudni kell, hogy a kurd harcosok rendkívül alulfinanszírozottak – a jelentős nemzetközi támogatás ellenére is. Elvileg a bagdadi kormánynak kellene biztosítani a fizetésüket, de legtöbbjük utoljára nyáron kapott bért. A peshmergák állandó lőszer hiánnyal is küszködnek, a nemzetközi erők (részben magyar katonák) által biztosított 4-5 hetes kiképzéséken összesen 100-200 lőszert kapnak katonánként, ami bajosan elég a jó és alapos felkészüléshez.
Talán ezért is kapott jelentős szerepet a koalíciós légierő, amely bombázásaival igyekezett megpuhítani előre a terrorszervezet állásait. A légicsapások zömét – átlag havi ötszázat Irakban – az amerikai légierő hajtja végre Irakban, Szindzsárban csak a csütörtöki támadás megkezdése óta 36 légitámadást hajtottak végre, amelyek vegyesen céloztak harcoló egységeket, bunkereket és nehézfegyvereket. A kurd peshmergák offenzíváját amerikai különleges műveleti katonák és előretölt repülésirányítók is támogatják, utóbbiak képesek a kurd harcosok mellől vezényelni a fölöttük köröző koalíciós légierő bombázóit, ha ellenállással találkoznak a támadás során.
Szindzsár elfoglalása több szempontból is fontos és szimbolikus erővel bír. 2015-ben az iraki erők és a nemzetközi koalíció alig tudott eredményeket felmutatni. 2014 őszén optimista amerikai tábornokok még Moszul, Irak második legnagyobb városának mihamarabbi elfoglalásáról beszéltek sajtótájékoztatókon, ami leginkább álomnak bizonyult. 2015-ben az iraki kormányerők és a nemzetközi koalíció leginkább szenvedett, az egyetlen siker, Tikrit város elfoglalása is inkább a síita milíciáknak és az őket irányító iráni parancsnokoknak volt köszönhető.
Szindzsár visszafoglalása egyrészt történelmi elégtétel a kurdok, de főleg az itt élő jezidi kisebbség számára, amelynek 2014 őszén elképesztő horrorban volt része az Iszlám Állam alatt. A város és a környékbeli települések lakói közül, aki tudott felmenekült a hegyekbe, hogy ott a terrorszervezet blokádja alatt próbáljanak túlélni étlen-szomjan, fedél nélkül. Akkor csak az amerikai, iraki, brit és ausztrál légierő gyors beavatkozása segített, amely légi úton dobott le élelmiszert és takarót, mintegy 50 ezer ember számára. Akik nem tudtak elmenekülni, azokra a már jól ismert válogatott borzalmak vártak. Becslések szerint mintegy 2000-5000 jezidi férfit végeztek ki és több ezer jezidi nőt osztottak szét (szex)rabszolgaként a terrorszervezet harcosai között.
Még az európai menekültválság szempontjából is van egy kis jelentősége a város visszafoglalásának, mivel ezzel, több százezer kurd, jezidi és (kisebb számban) keresztény helyi lakos térhet vissza lakóhelyére. Már persze ami megmaradt belőle, mert előbb az Iszlám Állam rombolt vallásüldözés gyanánt, majd az iraki és koalíciós légierő rombolta a terroristák állásait.
A mostani támadásról látható képek alapján is valószínűleg tűnik, hogy Szindzsár városra is először az újjáépítés vár, mert jelenlegi formájában lakhatatlan az emberek számára. De abban talán nincs kétség, hogy a jezidiek, amelyek most már saját önvédelmi milicával is rendelkeznek egy újabb esetleges támadás esetére, örömmel és büszkeséggel térnek vissza városukba és építik újjá az életüket minden értelemben.
Katonai értelemben az offenzíva elvágta az Iszlám Állam fővárosát, Moszult az egyik legfontosabb utánpótlási útvonalától. Egyes kommentárok, híroldalak szeretik ezt úgy beállítani, mintha félbevágta volna a terrorszervezetet a mostani támadás, de a térképre nézve világos lehet, hogy szíriai „fővárossal” Rakkával, több útvonalon is fennmaradhat a kapcsolat az iraki területeknek. Az Iszlám Állam maga is készült a kurdok támadására, az elmúlt hónapokban több másodrangú útvonalat leaszfaltozott Szindzsártól délre, hogy biztosítva legyenek legalább részben az utánpótlási útvonalak Szíria felé.
Lehetőségek 2016-ban
2015 novemberének első hetét Kurdisztánban töltve nyilvánvalónak tűnt, hogy helyzet még ebben a békés, jelentős autonómiával rendelkező régióban sem tűnik rózsásnak. Az alacsony olajárak és a bagdadi kormánnyal meglevő ellentétek miatt a kurd vezetésnek komoly gazdasági problémákkal kell szembenéznie, miközben területileg soha nem látott mértékben tudta kiterjeszteni hatalmát.
Szindzsár és a körülötte levő területek már az alkotmányosan jóváhagyott Kurdisztáni Regionális Kormányzaton kívül esnek és a jövőben kérdés lesz, hogy ezekre a területekre miként térhet majd vissza a bagdadi (síita) kormány fennhatósága. Rövidtávon persze az lesz a kérdés, hogy miként képes helytállni a nemzetközi közösség, az iraki kormány és a kurd közigazgatás Szindzsár helyreállításánál.
Fél szemmel minden szereplő Moszul jövőbeni ostromán gondolkodik, és Szindzsár ostroma sok tanulsággal szolgálhat. Az amerikai vezetés optimistán még 2015 elejére tervezte az Iszlám Állam fővárosának körbekerítését, de mi sem mutatja jobban ennek valótlanságát, hogy az iraki hadsereg még a Bagdadhoz közeli nagyobb városokat sem tudta visszafoglalni.
2015-ben az első komolyabb sikert a Bagdadtól északra fekvő Tikrit város elfoglalása jelentette márciusban, ám a győzelemben nem az iraki hadsereg játszott főszerepet, hanem az iráni Iszlám Forradalmi Gárda parancsnokai által irányított iraki síita milíciák.
Ez, az első, komolyabb katonai győzelem az Iszlám Állam felett hatalmas lelkesedést váltott ki Irakban, és milíciák mindjárt ostrom alávették a Tikrittől alig 40 kilométerre levő Baidzsi város olajfinomítóját. Az ipari létesítmény feletti ellenőrzésért fél éven át folyt harc, csak most november közepére tudták teljesen és sokadszorra elfoglalni a kormányerők és a síita milíciák.
Moszulban a terrorszervezet uralma alatt több százezer ember él, egy a város ellen indított ostrom – újabb optimista elképzelések szerint 2016 tavaszán – újabb tömeges menekülthullámot eredményezhetne. A helyi szunnita arab lakosság reakciója azért is kiszámíthatatlan, mert a síita milíciákat felszabadítók helyett inkább halálbrigádoknak tekintik, akiknek a szemében minden szunnita arab gyerek és férfi az Iszlám Állam fegyverese, akikre ugyanolyan válogatott kínzások várnak majd, amelyeket a síiták szenvedtek el a terroristáktól.
