Hiába szerepel minden közvélemény-kutatásban az élen, hiába van tele vele a sajtó, Donald Trumpnak nagyjából annyi esélye van megszerezni a Republikánus Párt elnökjelöltségét – hogy magáról az elnökségről már ne is beszéljünk – mint nekem, vagy Önnek: semennyi. Bár jelenleg meglepően népszerű, igencsak kérdéses, hogy lendülete kitart majd a csak jövő év elején kezdődő előválasztások idejére, és – Trumpot és támogatóit kivéve – mindenki biztosra veszi, hogy amint le kell adni a voksokat, el fog tűnni a versenyből. Mondjanak bármit is a felmérések.
A korai közvélemény-kutatások legendásan nem mondanak sokat
Az első és legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartania, amikor olvasunk egy hírt arról, milyen magas jelenleg Trump, vagy úgy általában bármelyik jelölt támogatottsága, hogy azok a választás mostani időszakában valójában nem mérnek igazi támogatottságot. Leginkább csak azt, hogy melyik jelölt nevét ismerik legjobban a választók. Azok a választók, akik most még nem is nagyon figyelnek oda, miket is mondanak a jelöltek, milyen pozíciót képviselnek egyes kérdésekben és milyen megoldásokat alkalmaznának az ország problémáinak megoldására.
Így amikor egy közvélemény-kutató cég felhív valakit, hogy mondja el, kire adná le szavazatát, ha most lennének a választások, általában azt a nevet mondják be, akit a legjobban ismernek. Ez pedig jelenleg az excentrikus milliárdos ingatlanmágnás, aki évtizedek óta áll a média figyelmében, és akit minden amerikai ismer. Ráadásul vele van tele a sajtó, ahol úgy szerepel, mint a „vezető republikánus jelölt”.
A CNN például több mint kétezer riportban foglalkozott Trumppal, mióta bejelentett, hogy indul az elnökjelöltségért, ami kétszer annyi, mint amit Jeb Bush jelöltségének szántak. Percekben számolva még szembetűnőbb a különbség: Trump augusztus utolsó két hetében 580 percet kapott az esti időszakban a CNN-en, míg Bush mindössze 88 percet. Ezt pedig a sajtó, különösen a televízió működését jól ismerő Trump briliánsan ki is használ népszerűségének növelésére.
Közvélemény-kutató guruk már a nyár közepe óta arról mantráznak, hogy csak idő kérdése, hogy zuhanni kezdjen Trump népszerűsége. Az előző választások alatt jelöltek tömkelegét lehet találni, akik az előválasztások megkezdése előtti hónapokban magasan vezették a közvélemény-kutatások, hogy aztán viharos gyorsasággal eltűnjenek a süllyesztőben, ahogy közeledtek az első választások Iowában és New Hampshire-ben. Rudy Giuliani, Mike Huckabee, Michelle Bachmann és Pat Buchanan mind egyértelműen az élen álló jelöltnek tűntek, aztán semmire sem mentek vele.
Amint elkezdenek odafigyelni a választók, minden megváltozik
Trumpnak az elemzők – és a korábbi választások tanulsága – szerint már csak pár jó hónapja maradt, mire elkezd majd apadni népszerűsége. A választók ugyanis most még alig figyelnek az elnökválasztásos hírekre, hiszen még hónapok vannak hátra az első előválasztásokig, és az emberek többsége majd csak valamikor a november végi Hálaadás ünnepe környékén nézik csak meg jobban, mégis kire is lehetne szavazni. És ez a vég kezdetét jelentheti Trump számára, mert majd „kiderül” (értsd: nyilvánvalóvá válik), nincsen meg az a tudása, amit a választók elvárnának egy elnökjelölttől.
Ennek az előjele volt például az, amikor szeptember elején összekeverte az iráni forradalmi gárda elit egységét, az al-Kudsz alakulatot a kurdokkal, és nem tudta a különbséget a libanoni Hezbollah és a palesztin Hamász között. És az ilyenekből egyre több és több lesz, ahogy egyre nagyobb figyelmet kapnak a jelöltek, és egyben egyre több és több olyan kérdést, ami felkészültségüket fogja vizslatni. És akkor már nem lesz elég poénokkal, vagy hangzatos, populista, de egyébként teljes üres szónoklatokkal elütni a dolgot.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy lehet ugyan sok konzervatív szavazónak tetszik a stílusa, hogy kimond olyan dolgokat, amit más politikusok nem mernek, olyan konzervatívokból sincs hiány, akik szívből gyűlölik. Akik tudják, hogy pár éve még liberális nézeteket vallott, demokrata politikusokat támogatott, társadalombiztosítást akart, abortuszpárti volt, és háromszor is házasodott. Amint ezek nagyobb figyelmet kapnak, a keresztény értékeket valló családcentrikus jobboldali szavazók elpártolhatnak tőle, egy az értékrendszerüket jobban képviselő jelölthöz.
Persze sokan már többször is kijelentették: Trump kampányának vége, és ő minden szakértőt meghazudtolva csak egyre erősebben megy előre.
Az első választások a játék végét jelenthetik Trump számára
Ha Trump népszerűsége mégsem esne, és végül jól szerepelne az első megmérettetéseken Iowában, New Hampshire-ben, fel kell készülnie arra, hogy amint az első választások után csökkenni fog a jelöltek (jelenleg elképesztő 17) száma, a kiesett politikusok támogatói nem az ő bázisát fogják növelni, hanem versenyben maradt ellenfeleihez csapódnak. És ahogy egyre több és több államban döntenek a választók, Trump csak az őt vakon követő emberek csoportjára számíthat, és annyira le fog maradni a versenyben, hogy végül kénytelen lesz feladni az értelmetlenné váló küzdelmet.
De, ha valami csoda folytán mégiscsak sikerül elég szavazatot szereznie, hogy versenyben legyen az elnökségért, akkor ott lesz a Republikánus Párt vezetése, akik mindent meg fognak tenni azért, hogy ne a megválaszthatatlan milliárdos fenegyerek legyen a republikánus jelölt. Mert tudják, vele csak veszíthetnek.
A végén úgyis a Párt fog dönteni
Ahogy azt egy sokat idézett 2008-as könyvben politikatudománnyal foglalkozó szakértők megállapították, 1980 óta csak azok a jelöltek szerepeltek jól az előválasztásokon, akik élvezték a pártvezetés támogatását. Minél több vezető politikus – kormányzók, képviselők és szenátorok – támogattak egy jelöltet, annál nagyobb sikerük volt az előválasztásokon. És Trumpot egyetlen egy hivatalban lévő republikánus sem biztosította támogatásáról. A párt támogatása pedig nagyon sokat számít, hiszen a helyi pártszervezetek segítségével megkönnyítik a kis helyi kampányok lebonyolítását, és a szavazók mozgósítását.
Ha ennek ellenére Trumpnak még így is sikerülne versenyben maradnia egészen a júliusi elnökjelölő gyűlésig, ott már biztosan véget fog érni számára minden. A végén ugyanis mégiscsak a Trumpo szívből gyűlölő Párt lesz az, aminek vezetősége akár még a szabályok időközbeni módosításával is meg fogja akadályozni, hogy az elnökjelölő gyűlésen szavazó delegáltak Trumpot kiáltsák ki a Republikánus Párt elnökjelöltjének, mert tudják: esélye sem lenne az elnökválasztáson a demokrata jelölttel szemben, bárki is legyen is az.
Szóval mindenki élvezze ki Trump ámokfutását, amíg tart. Mert egyszer biztosan véget ér Trump álma az elnökjelöltségről – amit sokan rémálomként élnének meg.
