Nils Muižnieks szerint Európa országai több figyelmeztetést is kaptak az elmúlt években, hogy menekültrendszerei nem működnek jól, de csak most, hogy megnőtt a menedékkérők száma, látszik a rendszer gyengesége, olvasható az Indexen megjelent levelében. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint ugyanis az év eleje óta alig több mint 430 ezer menedékkérelmet adtak le az európai uniós tagállamokban. 40 százalékukat Németország vette föl, a többiek negyedét pedig Magyarország. Ez azt jelenti, hogy huszonhat EU-s országra jut 180 ezer menedékkérelem, ami finoman szólva sem kezelhetetlen.
A biztos szerint az a probléma, hogy a politikusok gyakran nem vesznek tudomást a tényekről, az
„EU-s országok többségében azon versenyeznek egymással, hogy melyikük tud károsabb üzeneteket küldeni a közvéleménynek. Németország az egyetlen, kimagasló kivétel. Franciaország és az Egyesült Királyság nem találtak jobb megoldást arra, hogy ellássanak nagyjából háromezer bevándorlót Calais-ban, mint hogy kivezényelték a rendőrséget, és megerősítették az alagút felügyeletét. Nagy-Britanniában egyébként nem emelkedett a menedékkérelmek száma az elmúlt években. Dániában, ahol szintén nem adtak le sokkal több kérelmet, mint 2014-ben, a parlament úgy döntött, hogy csökkenti a menekülteknek járó juttatásokat. Azzal a céllal, hogy kevésbé legyenek vonzó célpont. Lengyelországban, ahol tavaly feleannyi menedékkérelmet adtak le, mint 2013-ban, az államfő visszautasította, hogy több menedékkérőt fogadjanak be, habár a kérelmek száma 2015 első felében is alacsony maradt.
Bulgáriában és Magyarországon hirtelen megnőtt a menedékkérők száma, és nagyon kevés segítséget kaptak EU-s szomszédaiktól, ha kaptak egyáltalán.”
Majd született egy rossz döntés, lezárták a határokat, ami nem jelent segítséget azoknak, akik védelemre szorulnának.
„A valódi gond nem az, hogy menekültek jönnek. A valódi gond a kormányok kapkodó, majdnem hisztérikus reakciója. Ez nem egy bevándorlási válság, sokkal inkább egy politikai válság, ahol a tagállamok kevesebb „Európát” követelnek, miközben pont, hogy többre lenne szükség. Ha meg akarjuk menteni a szolidaritás és az emberi jogok Európáját, újra kell gondolnunk, hogy hogyan állunk a bevándorláshoz” – írja Nils Muižnieks.
